|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Ketrecbe zárt templom A nemzeti megmaradás szimbóluma...
A budai Várban magányosan áll az egykori Mária Magdolna helyőrségi templom tornya. Az épület többi része a második világháborúban pusztult el, mondják a turistáknak, ha valakit éppenséggel érdekel ez, s így őrzi a környék emlékezete is. Valóban megsérült a templom az ostrom során, de kevésbé, mint a Nagyboldogasszony- vagy Mátyás-templom. Mégis hozzáfogtak a lebontásához, s ebben már politikai-ideológiai okok játszottak szerepet. A torony megmaradásában jelentős szerepe volt Csemegi József műemlékvédelmi szakembernek, aki - történelmi leleményességgel! - azt a gondolatot vetette föl, látván a templom rombolását, hogy alakítsanak ki abban Rákosi-pantheont. Azonnal abbahagyták a további bontást. Rákosi elmúlt, s legalább a torony megmaradt... A Mátyás-templom történetében is volt olyan pillanat, amikor - a kényszerű tényeknek engedve - tudatosan rombolták volna le az épületet. 1948 húsvétján úgy nézett ki, hogy szándékosan föl kell robbantani. Az akkori totális diktatúra urai nyilván egyszerű tényként vették volna ezt tudomásul. A magyarság politikai ellenérzése nélkül szabadultak volna meg a nemzet jelkép-templomától. A torony és a tetőszerkezet találkozásánál két repülőbomba csapódott be az 1944-es ostrom során, amelyeket csak évekkel később fedeztek föl. Az egyiket könnyen hatástalanították, a másik - a mágnesszerkezetes - érintésre bármikor robbanhatott. (A magam keserű történelmi humorával mondom: ha a bomba működésbe lép, akkor ma nem kellene azon gondolkodni, honnan teremtsék elő a templom felújításához szükséges mintegy négymilliárd forintot. A templom ma ketrecbe zárva, a folyamatosan hulló kövektől így védik meg az évente idelátogató hétszázezer turistát - és az imádkozni betérőket.) Török Antal, negyvennyolc éves tűzszerész 1948 nagycsütörtökén - mindenféle engedély nélkül (a legendásan híres, már Ferenc József által elrettentőnek, lassúnak és körmönfontnak nevezett magyar bürokrácia ellenében) - fölmászott a toronyba, s az ötvenkilós bombát a karjában hozta le a magasból. Megmentette a templomot - "kihágásért" megbüntették. Magyar sors: a bátorságot, tehetséget, egyéniséget (mindegy, milyen ideológia, hatalom vagy egyéb érdek nevében) el kell tiporni. A templom áll - igaz, a romlás szélére jutott megint. Hányszor építették újjá a történelem során, s vált a nemzeti megmaradás jelképévé? S ott magasodik, a budai Vár meghatározó pontjaként, országzászló módjára. Történetének fölemlegetése regényes sorozatot kívánna, ezért csak történelmi esszenciaként: IV. Béla király építtette a tatárjárás után, a kővárépítés kezdetén a budai - falakon belüli Nagyboldogasszonyról elnevezett - plébániatemplomot. Mátyássá akkor vált a közbeszédben a templom, amikor (miért szégyellnénk?) a román bojárivadék Hunyadi reneszánsz tornyot emelt a román stílusú templom fölé, s Beatrixszal itt kötötte dinasztiaalapítónak remélt házasságát. Királyok sorsa fűződik a templomhoz - hiszen koronázótemplom ez, mai határainkon belül az egyetlen ma is létező, s nem kevesebb a pozsonyinál, ha a koronázott királyok száma nem is éri el az ottani Szent Korona-rátétek számát. Itt ravatalozták föl III. Endre királyt, az utolsó Árpád-házit, s koronázták meg Vencel, cseh királyt nem sokkal később - azután Ferenc Józsefet 1857-ben és IV. Károlyt 1916-ban. A török korban imaházként szolgált, befalazták a gyönyörűséges reneszánsz Mária-szobrot, s amikor Buda 1686-os felszabadító ostroma során a felrobbant közeli lőportorony beomlasztotta a templom falát, láthatóvá lett Mária. A kétségbeesetten védekező török harcosok megrendült félelemmel, elbűvölten nézték a jelenséget. Medgyessy Péter miniszterelnököt is elbűvölte a látvány tavaly decemberben, amikor fölkereste a templomot, s csodálkozott azon, hogy a teljes felújítás tervezésének megindítására szánt - és a kormányzat által megígért - ötvenmillió nem érkezett meg a Mátyás-templom címére. Azután sebtében megfejelte az ígéretet: a legközelebbi költségvetésben 1,7 milliárd forintot különítenek el a Mátyás-templom felújítására. Pár nappal a 2004-re vonatkozó költségvetés megszavazása után a legtöbben úgy értelmezték a miniszterelnöki kijelentést, hogy az idei esztendőben jobb időket láthat a budavári koronázótemplom. Mivel azonban a kormányfő a legközelebbi költségvetés terhére említette a támogatást, abból kézhez vehető forint esetleg csak 2005-ben lehetséges. Közel háromszázhatvanöt napot várhatott volna még ezzel a bejelentéssel, ellenben ha csupán pár nappal előbb látogat el a helyszínre, talán néhány százmillió forintot idén is megérdemelt volna a Mátyás-templom, illetve vészesen romló állaga viszonylag megőrizhető lett volna. A Draskovics-csomag szerint - ez a legújabb döntés - talán százmillió jut az idei évben a Nagyboldogasszony-templom javítására. (Bokros-csomag, Draskovics-csomag... nincs elegünk az efféle csomagokból, melyeket nem kértünk, csak amolyan nemzeti sors-megpróbálásként akasztottak a hátunkra?) Persze könnyű lenne harcosan követelni bármekkora összeget a politikusok által is a főváros és így Magyarország egyik legfontosabb szimbólumának, Budapest kiemelkedő látványosságának, a világörökség részének nevezett Nagyboldogasszony-templom teljes felújításához. Csakhogy hallani máris az "ellenérveket": a nyugdíjasok pénzének rovására, az iskolatejprogram ellenében, az egészségügy... tudjuk, tudjuk, a demagógia nem ismer határokat. A víz pedig tovább maszatolja Lotz Károly és Székely Bertalan freskóit, s a kövek egyre hullanak, és körbefut a védőketrec... a kormányígéretből talán egy újabb ketrecre futja csak? Elmer István Fotó: Cser István
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|