|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
A téli Duna-parton Nemrég a szobi révnél jártam, és a folyót kísérő keskeny ártéri erdő öreg fűzfái mögül figyeltem a madarakat. Van néhány olyan folyószakasz, ahol télidőben mindig sok madár látható, közéjük tartozik ez a rész is. A rév felett alacsony vízállás mellett hosszú zátony húzódik, a Duna azonban nemrég áradni kezdett, és a zátonyból csak egy keskeny, messziről sárgálló csík maradt. Legalább száz kárókatona szorongott rajta, az alsó sarkán, szintén zárt csoportban, tőkés récék ültek. De nagy élet volt a zátony körül is. Kerce- és kontyos récék úsztak a vízen, kicsit távolabb néhány kis bukót láttam. Két gácsér volt közöttük, a fehér alapon feketével mintázott madarak pazar látványt nyújtottak. A szemük körül sötétlő nagy fekete folttal úgy néznek ki, mintha álarcosbálba készülődnének. Hozzám legközelebb egy kontyos réce gácsér úszott. Nagyon éhes lehetett, mert többet volt a víz alatt, mint a felszínen. Vizsgálatok szerint a kontyos récék akár tizennégy méter mélyre merülhetnek, és negyven másodpercig is bírják levegő nélkül. A Dunában ilyen mélyre nem kell bukniuk, de ahogy ezt a madarat figyeltem, egyébként sem erőltette meg magát, és legfeljebb húsz másodpercig maradt odalent. A kontyos récék - de így van ezzel a többi bukóréce is - főként az iszapban talált vándorkagylókkal táplálkoznak. Ez a vékony héjú, zöldessárga alapon zegzugos sötét sávokkal díszített kis kagyló az 1800-as évek elején délkelet felől kezdett terjeszkedni, és részint a hajók, részint vízimadarak közvetítésével szinte egész Európában elterjedt. Hazánkban is gyakori. Aki a Balaton mentén nyaralt, biztosan emlékszik a strandok iszapjában is fel-felbukkanó, egymáshoz tapadt kis kagylócsomókra, de megtaláljuk őket vízben álló cölöpökön, hajók és csónakok oldalain is. Ahol késő őszszel és télidőben a Dunán, jégmentes időben a Balatonon sok bukóréce látható, ott a fenék iszapjában feltehetően sok vándorkagyló rejtőzik. A hosszú kontyával és hófehér oldalaival feltűnő gácsér még mindig a part közelében úszkált, de időközben megjelent a párja is. Sokkal egyszerűbb színezetű, barna, a fején és a hátán sötétebb, oldalai nem fehérek, a névadó konty rövidke, éppen csak látható. A gácsér boldogan körülúszta, kicsit udvarolt neki, aztán alábukott. A tojó néhány másodperc múlva követte. Két különböző helyen bukkantak fel, de nyomban egymáshoz úsztak. A kontyos réce mint fészkelő lassan terjeszkedik Magyarországon; a Dunántúlon, például a Kis-Balatonon vagy a Velencei-tónál már rendszeresen költ. Igazi nagy csapatai azonban csak novembertől láthatók vizeinken. A Balatonon éppen úgy, mint a Dunán vagy a nagy halastavakon. Az elmúlt év őszén, pontosabban november 30-án, fiatal madarászokkal a határon túl, a bősi tározónál jártam. Sok vándorkagyló lehet a fenéken, mert rengeteg madár volt. A hatalmas, vagy negyven kilométer hosszú víztükrön több mint tízezer kontyos réce úszott. Schmidt Egon Fotó: Bécsy László
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|