HANGULATJELENTÉSEK

Közösség

Ünnepi szentmisén veszek részt az Egyetemi templomban, a szertartást Juliusz Janusz pápai nuncius végzi. Az élményt képtelenség prózai mondatokban visszaadni - csakis versben fogalmazhatom meg, méghozzá Közösség cím alatt:

Kérded, miért van szükség

az egyházra, mi az, hogy közösség.

Felelem erre, hogy hétfőn,

Gyertyaszentelő napján templomban

voltam, egy lengyel pap misézett

és olaszul prédikált, a kórus

latinul énekelt, a körmeneten

egy fiatalasszony mellé kerültem,

nagyon egyszerű nő volt, a -ba rag

helyett azt énekelte, hogy -ban,

kézenfogva vezetett két csöppséget,

a kislány kezében hatalmas baba,

oly nagy, hogy szinte csak vonszolta,

a jobbomon ültek egy fejkendős néni

mellett, balra Teréz anya nővérei,

indiaiak, négerek, a pad szélén

egy szerelmespár, fátylas, fűszín

kalappal egy nyugdíjas tanárnő,

szomorú arccal egy lapszerkesztő,

összekulcsolt kézzel a felesége,

és ott ült még zsidó barátom, ki

harminckét évesen bérmálkozott

egy bencés monostorban, ott ült vele

a kedvese, kinek bátyja Rómában pap,

ott ült zsámbéki költőtársam, ott a sárvári

káplán, ott volt még Parancs János,

ki alig öt éve halott, Rónay György,

Kodály, Pilinszky is ott, Krakkó

sok ezer egyetemistája, egy feketehajú

kamaszlány a támlára borult,

a faragott angyalok szájából csend

csordogált ránk, a hajasbaba

szoknyája felcsúszott, műanyag combja

fölött elővillant a bugyi, ott ültünk

mind a hosszú templomi padon,

a czestochowai Szűz ikonja alatt,

felálltunk, hallgattunk, térdeltünk,

ugyanazt vallottuk, ugyanazt kértük,

ültünk a faragott oldalú padon,

szemünkben gyertyalánggal, kiszakadva

az időből.

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu