Az Úr házai és szolgálói (6.)

Piarista diák voltam. Erre máig büszke vagyok. Nem mintha felhőtlenül derűs esztendők köszöntöttek volna rám. Szigorú tanárok. Kemény feleltetések. Mégis védetten éltünk, szeretetben nevelődtünk.

- A kápolnában én is jártam, keresztelőn - Andris homályos emlékeiből felvillan a Mikszáth Kálmán téri rendház és iskola, az Úr házaitól "bekerített" városrész, ahol mindenfelől Krisztus őrzi a benne bízókat.

- Ki is kellett vinnem téged, mert haszontalankodtál.

- Erre nem emlékszem - Andris ilyetén emlékei kitörlődnek.

- Pedig rossz voltál! - Kata csalhatatlan bizonyossággal idézi vissza testvérei botlásait. A sajátjai megítélésében ő is bizonytalan.

- Egyébként mi először a másik kápolnába jártunk, a Duna-parti épületbe. Ott hallottam Sík Sándort beszélni.

- Ő ki volt?

- A piaristák tartományfőnöke. Végtelenül kedves, nagyon-nagyon okos, alázatosan hívő szerzetes. Ha ő beszélt, a lépcsőkön is álltak a hallgatói. Kovács Mihály tanár úrék kihangosították a lépcsőházat, hogy ott is hallani lehessen, mit mond.

- Kovács Mihály tanított téged?

- Tanított, de kevés eredménnyel. Nem voltam fizikus alkat. De aki az volt, rengeteget tanult tőle.

- És hogy hívták azt a tanárodat, akivel ma is álmodsz? Tudod, zuhansz lefelé egy gödörbe, ő ott áll a szélén és fenyegetően kiáltozza a nevedet...

- Ja, Pogány János tanár úr! Pokolian szigorú volt, ragyogó tanár, s mint később kiderült, vajszívű ember. Még engem is megtanított a matematikára, pedig nem volt egyszerű feladat. Később Ági járt hozzá különórákra. Ő is nagyon szerette.

- Én jó vagyok számtanból! - Andris kihúzza magát.

- Nem tőlem örökölted. Talán a mamától. Ő csinálta meg Öcsi házi feladatait is.

- Akkor miből voltál jó?

- Tulajdonképpen semmiből. De olyan irányba küldöztek, ami inkább megfelelt az érdeklődésemnek. Magyarból Fekete Antal, Tóni bácsi. Történelemből és latinból Gál István, az osztályfőnököm. Sokat köszönhetek nekik. Igaz, ők sem voltak elnézőek, mégis, csak hálával emlékezhetem rájuk. A magyar nyelvtant úgy bevágatták velem, hogy az egyetemen abból éltem, amit a gimnáziumban megtanultam. Latinból is megtalpaltak. Egy-egy latinóra maga volt a hideglelés. Ma már azt mondom, megérte. Történelmet is Gál tanár úrtól tanultam. Tőle tudom, mit jelent magyarnak lenni. Tenni kell - mondotta -, nem beszélni, cselekedni!

- Ott is ministráltál?

- Igen. Be voltunk osztva, ha ránk került a sor, kora reggelre kellett bemennünk, s egymás után több misén is ministráltunk. Némelyik piarista atya szélvészgyorsan mondta a misét.

- Szeretnél még egyszer piarista diák lenni?

- Azt hiszem, máig az maradtam. Öregdiák.

Rónay László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu