Mi a baj a klónozással?

Egy tudományos eredmény - etikai szempontból

A közelmúltban olvashattunk híradást egy amerikai és egy dél-koreai orvoscsoport által végzett kísérletekről, melyek eredményeként elvileg lehetővé válik fejlődőképes emberi klónoknak az anyaméhbe ültetése. A hírt tudományos körökben is negatívan értékelték, hasonlóan az egyház elutasító álláspontjához.

A szó szoros értelmében vett klónozás során egy adott faj egyik egyedétől petesejtet nyernek, majd ennek sejtmagját eltávolítják. Ebbe a petesejtbe juttatják be a klónozandó egyed egyik testi sejtjének diploid (kétszeres kromoszómaszámú) sejtmagját. A fejlődésnek induló sejt analóg a megtermékenyített petesejttel, a zigótával. Az embriót egy felnőtt női egyed petefészkébe helyezik, ahol tovább fejlődhet, és bizonyos valószínűséggel eljuthat a megszületésig.

A Milánóban működő katolikus San Rafael Intézet munkatársai szerint igazi tudományos újdonságról nem beszélhetünk a klónozással kapcsolatos jelenlegi eredményekkel kapcsolatban. Eddig a kutatóknak az úgynevezett szedercsírából sikerült őssejteket kivonniuk, most már egy későbbi embrionális fázisban lévő képződményből, a 80-100 sejtből álló hólyagcsírából (blasztula) tudtak őssejteket nyerni, amelyek különböző szövetek forrásai lehetnek.

A fent említett két kísérletben nagyon sok embrióval próbálkoztak, végül a teljes sejtvonal mindössze egy esetben alakult ki. Emlékezetes, hogy az 1997-ben megszületett első klónozott állat, a Dolly névre hallgató bárány létrejöttét 277 sikertelen sejtegyesítési kísérlet előzte meg. Dollyt később végleg elaltatták, mert lényegesen gyorsabban öregedtek a sejtjei, mint ahogyan azt életkora indokolta volna. Az ember "sikeres" klónozása ma ugyan félig-meddig még a fantázia világába tartozik, de várhatóan ennek is egyik kísérőjelensége lenne a korai öregedés, akárcsak a különböző betegségek iránti fokozott fogékonyság. A katolikus egyház azonban nem az eredményesség, a hasznosság megkérdőjelezhető volta miatt utasítja el határozottan a klónozást, hanem a keresztény etika oldaláról fogalmazza meg súlyos aggályait. Ezekről kérdeztük Harsányi Ottó ferences szerzetest, főiskolai tanárt, a bioetika szakértőjét.

Az emberi embrió mind a szedercsíra-, mind a hólyagcsíra-állapotban nem sejthalmaznak, hanem emberi lénynek tekintendő. Bár különböző dolgokat lehet mondani róla filozófiai és teológiai szempontból, azt azonban senki sem tagadhatja, hogy minden megszületett személy áthaladt ezeken a fázisokon, ezért a katolikus egyház tanítóhivatala azt vallja, hogy ezeket az emberi lényeket személyként kell kezelni - mondja Harsányi Ottó. - Az egyház nem foglal állást abban, hogy ezekben a fázisokban személy-e az embrió vagy sem - (a katolikus teológusok természetesen azt állítják, hogy igen). Ebben az esetben az emberi személynek tekintett embrió védelméről van szó. Az élethez való jog az emberi élet minden fázisában kiemelten védendő etikai érték. Ezzel kapcsolatban - a katolikus erkölcs hagyománya szerint - mindig a szigorúbb álláspontot kell képviselni, vagyis ahol veszélyeztetett az akár "csak" potenciális, később megszülető emberi élet, ott nagyobb erővel kell azt védeni. Az emberi egyedfejlődés során - a biológusok nagy része szerint - nincs olyan ugrásszerű minőségi változás vagy választóvonal, amely előtt pusztán valamiféle biológiai anyagról, sejthalmazról, hirtelen utána pedig már egy emberi lényről lenne szó, amelyet jobban kell védeni. Az első napok is az emberi élet szerves, védendő részét jelentik.

A emberi személy célja önmaga, az ő fejlődése, ezért semmiképpen sem tehető eszközzé - folytatja az etikai kifogások sorát a klónozással kapcsolatban Harsányi Ottó. - Az ember nem alázható meg azért, hogy másvalaki életét szolgálja. Ezért ítéli el a katolikus egyház például a gyermek- vagy a szervkereskedelmet. Teljesen szabadon természetesen bárki fölajánlhatja az életét vagy donorként valamelyik szervét, de erőszakosan senkit sem szabad egy másik ember szolgálatába állítani.

Kérdés az is, hogy mi lenne akkor, ha megszületne egy klónozott ember. Az ember klónozása a nemzés méltóságának teljes tagadása, a legalapvetőbb emberi viszonyok megváltoztatása, sőt perverziója lenne - mondja a katolikus szakember. - Az élet továbbadása nem pusztán biológiai funkció, hanem az egyik legnemesebb emberi gesztus, amelyben testi-lelki egységünk nyilvánul meg. Az anyaság, az apaság, a családba születés, a rokoni viszonyok joga ugyanúgy az ember természetéhez tartoznak, mint az, hogy van májunk vagy tüdőnk. Ez biztosan vitatott a mai pluralizmusban, de mi, keresztények valljuk, hogy a család védelme - legyen bármennyire kevéssé divatos téma napjainkban - az ember pszichofizikai egészségének, lelki egyensúlyának fontos tényezője.

A klónozás felveti az ember ember feletti uralmának problémáját is, amely antropológiai hanyatlást jelentene. Az embernek önértéke van. Egy súlyosan sérült gyermeket azért nem ölhetünk meg - bármekkora terhet jelentsen is a társadalom számára -, mert az ő élete pontosan olyan méltóságú, mint bárki másé. Ha egy felnőtt egy baleset következtében hirtelen elveszíti öntudatát, és sokáig beteg lesz, ugyanolyan értékű személy marad, mint korábban volt. A klónozás esetében viszont az tenne értékessé egy "embermásolatot", hogy valamilyen tulajdonságát kiválasztották. Ezzel az egyik ember egy másik fölé helyezné magát. Ez ellentmond az emberi méltóságnak.

A klónozás az ember személyi méltósága tekintetében is kifogásolható etikailag - folytatja Harsányi Ottó. - Ugyanis a klónozott emberhez automatikusan egy súlyos pszichés teher is tartozna. Nem is tudhatjuk, hogy szocializációja milyen problémákat okozna, hiszen mindazok, akik ilyen módon születnének, sohasem vethetnék le magukról, hogy nincs igazi családjuk. Ez életük végéig súlyos terhet róna rájuk, amelyet igazságtalanul raknának a vállukra. Ezt senki nem teheti meg egy másik emberrel. A klónozott embriót befogadó nőt is puszta eszköznek tekintenék, aki petesejtjét és méhét adja e kísérlethez.

Mindezeket - zárja le a katolikus egyház részéről megfogalmazott kritikát Harsányi Ottó - megfogalmazhatjuk a jog oldaláról is, hiszen a klónozás következtében, a hátrányos megkülönböztetéssel az emberi egyenlőség joga is sérülne.

1997-ben Spanyolországban európai országok - köztük Magyarország - képviselői aláírták az úgynevezett oviedói egyezményt, amely tiltja egy másik emberi lénnyel azonos genetikai állományú emberi lények létrehozását. Ez a bölcs döntés is jelzi, hogy az egyház nincs egyedül a teremtett emberről alkotott teljesebb kép védelmében.

Sz.L.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu