A hét szentjei

Szent Kázmér

Lengyelország királyának fiaként született 1458-ban. A keresztény erényeket, főként a tisztaságot és a szegények iránti nagylelkűséget kiváltképp gyakorolta. Hitének buzgó terjesztője volt, az oltáriszentséget és a Szűzanyát mélységesen tisztelte. 1484-ben halt meg tüdősorvadásban.

Szinte hihetetlen, hogy a mindenható Isten iránt mekkora szeretet lángolt a Szentlélek kegyelméből Kázmér szívében, mégpedig tettetés nélküli, túláradó, igaz szeretet, amely aztán bensejéből embertársaira is kiáradt. Nem létezett számára a világon kedvesebb és kívánatosabb öröm, mint amikor saját javait kioszthatta, és önmagát is mindenestül Krisztus szegényeinek, az utasoknak és betegeknek, a foglyoknak és a bajbajutottaknak adhatta. Az özvegyek, árvák és elnyomottak nemcsak egyszerűen oltalmazót találtak benne, nem is csak gondviselőt, hanem atyjuk, fiuk és testvérük is lett. Nap nap után kérlelte atyját, hogy az uralkodásban és alattvalói kormányzásában tartsa szem előtt az igazságosságot. Ha aztán olykor hanyagságból vagy emberi gyöngeségből valami hiba mégis előfordult, sohasem mulasztotta el, hogy király atyját szerényen figyelmeztesse.

A szűkölködők és a nyomorgók ügyét egészen a saját ügyének tekintette. Ezért a nép körében a szegények védelmezőjének nevezték. Jóllehet igen magasra emelte őt a királyi vér és a fejedelmi származás, mégsem esett soha nehezére akár a legegyszerűbb vagy legalantasabb emberekkel való érintkezés vagy társalgás.

Mindig azt kívánta, hogy azon szelídek és lélekben szegények közé tartozhassék, akiké a mennyek országa, mintsem a hatalmasok és a dicsők közé, akiké a világ.

Mindvégig szűzi módon élt, és élete utolsó napjáig megőrizte szűzi tisztaságát.

(Szent Kázmérnak egy csaknem vele egykorú szerzőtől írt életrajzából)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu