 |
 |
 |
 |
2004.02.29
|
Országos templomi
gyűjtés a katolikus iskolák javára |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Liturgia Quadragesima A liturgia történetéből tudjuk, hogy húsvét megünneplésére már a II. század keresztényei kétnapos gyásszal és böjtöléssel készültek. A keresztények böjtölése - ellentétben más szokásaikkal és gyakorlataikkal - sem zsidó, sem pogány környezetük számára nem volt meglepő, hiszen a vallásos motivációból történő megtartóztatás az ókorban ismert volt.
A III. század gyakorlata az egész nagyhétre kiterjeszti a böjtölést, a niceai zsinat pedig már húsvét ünnepének negyvennapos előkészületéről beszél. A negyven nap kiszámolási módja az évszázadok során változott, és mivel a vasárnapokon az egyház sohasem böjtölt, az ötödik század óta hamvazószerda lett a "Caput ieiunii", a böjti időszak kezdete. A böjt egyszeri, napnyugta utáni húsmentes étkezést, bortól való tartózkodást jelentett, sok helyütt még a tejtermékek fogyasztását is mellőzték. A böjti gyakorlat fokozatos enyhülése a virágzó középkortól kezdődően figyelhető meg, és mára sajnos széles körben szinte teljesen eljelentéktelenedett. A megtartóztatás gyakorlata szorosan összefügg az imádsággal. Szent Nílus szerint a böjtölő szív imája mint a fiatal sas szárnyal a levegőben, miközben a túltápláltságtól elnehezedett szívűeké lefelé ereszkedik. Az ételtől való tartózkodás előkészíti a lelket a Lélek befogadására, és hatékony fegyver a gonosz lelkek ellen. A böjtkor megtakarított pénz a rászorulók nyomorát enyhítheti. A negyven nap imádságai és gyakorlatai újfent emlékeztetnek bennünket arra, hogy keresztény létezésünk ebben a világban folytonos küzdelmet jelent. Szentmisénk prefációja szerint az egyház Jézus példáját követi, amikor magára vállalta a negyvennapos böjt fegyelmét, és Mesterétől akarta megtanulni, hogyan álljon ellen a romlás kovászának. Ön- és közveszélyesen naiv az a keresztény, aki nem számol a kívülről és belülről egyaránt támadó sátán cselvetéseivel. A külső rend, az önmérséklet és az egyszerűség mind az Istennel való kapcsolatunk rendbetételében, mind pedig embertársaink iránti szeretetünk érlelésében segítségünkre vannak. Nagyböjtünk értelme és célja a lélek elcsendesedése, tisztulása, megerősödése: megváltásunk közelgő ünnepét új emberként szeretnénk megülni. Káposztássy Béla
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
