Homíliavázlat

A böjt - mint teljes élet

Ha felszínesen nézzük, Jézus helyében még igazat is adhatnánk a Sátánnak abban, amit a pusztában mond. A zsoltárokat idézi. Biztosan igaza van, biztosan jót akar! - mondhatná az együgyű, gyanútlan ember. Esetleg öszszetévesztenénk szavát a Lélekével, aki kihozott a sivatagba... Az apró csúsztatások felett átsikló figyelem hamar a "felvázolt teendőkre" összpontosítana - s máris beleesnénk a Gonosz kelepcéjébe.

Jézust azonban nem csapja be, nem téríti el küldetésétől. Az Emberfia az Atya szívében lakik, mintegy imádságban él: ezért ismeri föl, hogy itt nem Annak terveiről van szó, Aki őt küldte. De nemcsak fölismeri ezt, hanem - mivel az Atya akaratát akarja cselekedni - határozottan, azonnal válaszol is a Lélekben. Jézus nem marad meg a felszínen - , az Atyával megélt kapcsolatában sem, de senki mással beszélgetve sem. Nincsenek felszínes pillanatai, időszakai: mindig élete, küldetése értelmének megfelelően akar cselekedni. Ez olykor fáradság, pusztai lét, máskor pihentető könnyű szívű öröm - de biztos, hogy mindig boldogság, teljes értékű élet a számára.

Jézus megkísértése (Simon András grafikája)

Ha felszínesen nézzük, a Nagyböjt megszokott és elviselhető időszak: nem állít elénk teljesíthetetlen feladatokat. Némi hústilalom, böjti napok, egy-két keresztútjárás, kötelező évi szentgyónás - látszatra ilyesmikkel egész jól teljesíteni lehet a kívánalmakat.

Ha azonban megpróbálunk az Atya szívében, imádságban élni, ha életünk Isten adta értelme szerint, küldetésben akarunk létezni, akkor nem elégedhetünk meg enynyivel. Fel kell ismernünk, hogy keresztény eleink nem "a szegény Jézust sajnáló időszaknak" szánták a Szent Negyvennapot. A katekumenekkel együtt megélt utolsó nagy, keresztségi lelkigyakorlat, a bűnbánók visszafogadását megelőző vezeklő-hetek; az év legmélyebb sodrású liturgikus napjaira, a nagyhétre való készület; vagy éppen a Jézus tetteit utánozni kívánó, pusztába vonuló lelkület, melyek ennek az időszaknak valódi eredetét jelentik: ezek mind abból a vágyból fakadnak és arra hívnak, hogy ne felszínesen éljünk, hanem keressük a Krisztus életével való azonosulást, a Vele (és Benne egymással) való igazi egységet. Ez olykor fáradság, pusztai lét, némelykor viszont pihentető, könnyű szívű öröm - de biztos, hogy mindig boldogság, teljes értékű élet lesz számunkra.

Nobilis Márió

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu