Szentírás-magyarázat

"Engedelmességet tanult"

(Nagyböjt 1. vasárnapja - Lk 4,1-13)

Idén, nagyböjt első vasárnapján Jézus próbatételének Lukács-féle változatát olvassuk. Jézus, miután megkeresztelkedett, az Atya hangjától megerősítve ("Te vagy az én szeretett Fiam.") és a "Szentlélektől eltelve", a Lélek ösztönzésére kiment a pusztába negyven napra.

A negyven az ünnepélyes teljesség szent száma. Ezzel az időszakkal kezdődik (a kísértés) és fejeződik be (a húsvétot követő megjelenések) messiási küldetése. A kezdet és a vég egybecsengése sejteti már: a pusztai tartózkodás az Atya írásba foglalt akaratának betűzgetése, győzelmet arató küzdelem (vö. Zsid 5,8: "szenvedésből engedelmességet tanult"), pontosabb fordításban: "szenvedéseiben tapasztalta meg, hogy mit jelent engedelmeskedni").

A kísértő - a mannára emlékeztetve - azzal hozakodik elő, hogy "Isten fia" az ő csodatevő erejét saját igényeinek kielégítésére fordítsa. Tanácsa mögött egy elhallgatott bibliai ige húzódik: "(Jahve) hagyta, hogy (te, Izrael) éhezz, aztán mannával táplált..." Jézus folytatja a félbehagyott idézetet, melyet egyben elutasító válasznak szán: "...hogy megtudd: nemcsak kenyérből él az ember..." (MTörv 8,3). A vers valójában életének legbensőbb titkára vet fényt: ő sohasem tett csodát azért, hogy saját sorsán könnyítsen.

Majd a "magasba vezetvén", tán vízióban (Máténál "egy igen magas hegyen") szemvillanásnyi időre feltárul előtte "a világ minden országa". Az uralkodás és dicsőség felajánlását azzal érzékelteti Lukács, hogy megengedi, hadd dicsekedjék hatalmával a "világ fejedelme" (Jn 12-31). Így válik érthetővé a sátán feltétele - aki uralkodni kíván a világ fölött, először iratkozzék be iskolájába, és térden állva hódoljon előtte - valamint Jézus éles visszavágása: "Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!" (MTörv 6,13;l4-18). Ha Jézus vállalná a világi hatalmat, elárulná prófétai küldetését és fellázadna Isten ellen.

A harmadik kísértés a templom párkányán állva ismét bibliai igébe fogódzkodva utasítja rendre a sátánt: "Ne kísértsd Uradat, Istenedet" (vö. MTörv 6,16). Az idézett vers az előbbiekkel együtt, sőt az egész jelenet aztán nagy segítséget nyújtott a tanítványoknak hitbeli felismeréseik megfogalmazásában: "(Ő) kiüresítette magát... Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett, mégpedig a kereszthalálig" (Fil 2,7sk).

Lukács szándékosan változtatja meg Máté eredetinek tetsző sorrendjét (puszta - templom - hegy), és cseréli fel a második és harmadik kísértést, hogy ezáltal is hangsúlyozza Jeruzsálem üdvösségtörténeti tekintélyét. Jézus a pusztában töltött negyven nap után hosszú, fáradságos útra vállalkozik. Felmegy a szent városba, hogy amit az út elején a kísértésben megtapasztalt (agónia és győzelem), azt a végén beteljesítse szenvedésével (9,31: "kivonulás"-ával) és feltámadásával (9,51: "felemeltetésé"-vel).

Sulyok Elemér

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu