Uj Ember

2003.07.20
LIX. évf. 29. (2867.)

Július 25.
Szent Jakab apostol
ünnepe

Főoldal
Címlap
Krisztusra hagyatkozva
A Szociális Testvérek Társasága megnyitotta káptalanját
Tájoló: konferencia az ifjúságért
Cél a hiányzó "vezetői középszint" kiépítése, bátorítása
Biztató tanúságtételek - és közömbösség...
Az egyház Európában
Nyári komolyság
Lelkiség
A szeretet előbbre való
Szentírás-magyarázat
Mi fontosabb mindennél?
Homíliavázlat
Az évközi vasárnapok prefációi
LITURGIA
Fontos útjelző
Harmincöt éves a Humanae vitae enciklika
A hét liturgiája
B év
Katolikus szemmel
A beszéd híd ember és ember között...
A privatizáció sehol sem vált be
Az egészségügy nem gazdasági ágazat
Egy jegyzetíró füzetéből
1.
Kátyúk
Életbölcsesség
Élő egyház
"A legegyszerűbb út az üzenethez"
Sérült fiatalok tábora Vizsolyban
Ötvenéves a székesfehérvári papi otthon
Gyémántmise Nyergesújfalun
Szalézi ifjúsági vezetőképző
A Hősök Napja Vértesacsán
Élő egyház
Gyógyító bíráskodás
Bíborosok az "új feminizmusról"
Fórum
Megmenteni és közkinccsé tenni!
Könyvespolcra
Ikonográfia és kultusztörténet
Az Olvasó írja
Slachta Margit segítsége...
Fórum
Felfedezőúton a Délvidéken
"Itt élj - magyarnak megmaradva!"
Fórum
KITEKINTŐ
A vallási relativizmus ellen
Szépség és hit egysége
A kárpát-medencei fiatalokért
A Rákóczi Alapítvány mozgótábora
Batthyány-oltár Felsőörsön
Lengyel-ukrán megemlékezés
Fórum
Egy szerzetesi hivatás kibontakozása a diktatúra alatt
A jelenlét szolgálata
Ifjúság
Philip Egerszalókon
Az ismert közéleti személyiség vall hitről, emberi tartásról
Hrutka Csíksomlyón
Rejtvény
Tizenkét év felettieknek
Kultúra
Lengyelországból Lengyelországba
Rákóczi- és kuruc emlékhelyek Európában (VIII.)
Mesterség és ihlet
Színvázlatok Bihari Puhl Levente festőművészről
Szavak az éjszakából
A bizalom imái
Háromszáz éve született Amade László
Fórum
Utazás a bölcsesség felé
Villány: a felfokozott magyar mediterrán
Mozaik
A Királydombtól a Hármasoltárig
A pirregő madár

 

A pirregő madár


Ez az éjszakai életmódú madár a nappali órákat az avarban vagy egy vízszintes faágon végignyújtózva tölti. Rejtőszínezete annyira tökéletes, hogy alig lehet észrevenni. Szürkület után kezd vadászni. Nesztelenül csapong a tisztás vagy az erdőszéli legelő felett, úgy kapkodja a szúnyogokat, bagolylepkéket és az éjszaka repülő bogarakat. Szívesen vadászik az éjszakára is kint maradó jószág körül, ezért, valamint szélesre tátható szája és titokzatosnak tűnő, nesztelen repte miatt ragasztották rá a régebbi szakkönyvekben is szereplő kecskefejő nevet. Későn, csak júniusban költ, előtte pompás nászrepülését lehet megfigyelni. Még ma is fel tudom idézni magamban azt a május végi éjszakát, amikor a Bükk egyik, a telihold fényében ezüstösen csillogó tisztásán figyeltem a madarat.

Néhányszor körberepült, a holdfényben a szárnyain és a szélső faroktollak végén lévő, a hímekre jellemző fehér foltokat is láttam, majd egy, a tisztás közepén álló száraz fa kinyúló ágára szállt, és hoszszasan pirregett. Később újra felrepült, szárnyaival a háta felett többször is "tapsolva" megkerülte a tisztást, majd újra korábbi énekhelyére ereszkedett, és tovább pirregett. Ez a "tyrrrrrörrr...!"-rel visszaadható hang érdekes módon egy kétéltű, a zöld varangy és egy rovar, a lótücsök pirregésére emlékeztet.

A lappantyú párok nem építenek fészket, két fehéres alapon szürke és sötétbarna foltokkal mintázott tojásukat egyszerűen az avarba rakják. Évekkel ezelőtt Heves megyében alkalmam volt a költést figyelemmel kísérni. A kotló madarat egészen véletlenül vettem észre, amikor egy erdei vágáson áthaladva kevés híján ráléptem. A teljes joggal neheztelő lappantyú puhán felrepült és tíz lépésnyire onnan az avarba ereszkedett. Jól megjegyeztem a helyet, gyorsan elhagytam a környéket, de másnap távolabbról távcsővel próbáltam megkeresni. Amikor legközelebb ismét odalátogattam, már kikelt a két fióka. Mozdulatlanul kuporogtak egymás mellett, csak a szemük élt. Szüleik éjszaka etetik őket, főként lepkéket és szúnyogokat hordanak nekik. A kicsinyek, ha nem zavarják őket, körülbelül két hétig maradnak a "fészek"-ben. Amikor etetés után ürítenek, mindig hátrálnak egy kicsit, így egy idő után fehér karika képződik körülöttük. Körülbelül tizenöt napos korukban kezdenek repülni, néhány nappal később már a zsákmányolást gyakorolják és egy hónaposan válnak teljesen önállóakká. Szeptember-októberben indulnak a téli szállás, Afrika felé.

Schmidt Egon Fotó: Bécsy László

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu