A pirregő madár

Ez az éjszakai életmódú madár a nappali órákat az avarban vagy egy vízszintes faágon végignyújtózva tölti. Rejtőszínezete annyira tökéletes, hogy alig lehet észrevenni. Szürkület után kezd vadászni. Nesztelenül csapong a tisztás vagy az erdőszéli legelő felett, úgy kapkodja a szúnyogokat, bagolylepkéket és az éjszaka repülő bogarakat. Szívesen vadászik az éjszakára is kint maradó jószág körül, ezért, valamint szélesre tátható szája és titokzatosnak tűnő, nesztelen repte miatt ragasztották rá a régebbi szakkönyvekben is szereplő kecskefejő nevet. Későn, csak júniusban költ, előtte pompás nászrepülését lehet megfigyelni. Még ma is fel tudom idézni magamban azt a május végi éjszakát, amikor a Bükk egyik, a telihold fényében ezüstösen csillogó tisztásán figyeltem a madarat.

Néhányszor körberepült, a holdfényben a szárnyain és a szélső faroktollak végén lévő, a hímekre jellemző fehér foltokat is láttam, majd egy, a tisztás közepén álló száraz fa kinyúló ágára szállt, és hoszszasan pirregett. Később újra felrepült, szárnyaival a háta felett többször is "tapsolva" megkerülte a tisztást, majd újra korábbi énekhelyére ereszkedett, és tovább pirregett. Ez a "tyrrrrrörrr...!"-rel visszaadható hang érdekes módon egy kétéltű, a zöld varangy és egy rovar, a lótücsök pirregésére emlékeztet.

A lappantyú párok nem építenek fészket, két fehéres alapon szürke és sötétbarna foltokkal mintázott tojásukat egyszerűen az avarba rakják. Évekkel ezelőtt Heves megyében alkalmam volt a költést figyelemmel kísérni. A kotló madarat egészen véletlenül vettem észre, amikor egy erdei vágáson áthaladva kevés híján ráléptem. A teljes joggal neheztelő lappantyú puhán felrepült és tíz lépésnyire onnan az avarba ereszkedett. Jól megjegyeztem a helyet, gyorsan elhagytam a környéket, de másnap távolabbról távcsővel próbáltam megkeresni. Amikor legközelebb ismét odalátogattam, már kikelt a két fióka. Mozdulatlanul kuporogtak egymás mellett, csak a szemük élt. Szüleik éjszaka etetik őket, főként lepkéket és szúnyogokat hordanak nekik. A kicsinyek, ha nem zavarják őket, körülbelül két hétig maradnak a "fészek"-ben. Amikor etetés után ürítenek, mindig hátrálnak egy kicsit, így egy idő után fehér karika képződik körülöttük. Körülbelül tizenöt napos korukban kezdenek repülni, néhány nappal később már a zsákmányolást gyakorolják és egy hónaposan válnak teljesen önállóakká. Szeptember-októberben indulnak a téli szállás, Afrika felé.

Schmidt Egon Fotó: Bécsy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu