Rákóczi- és kuruc emlékhelyek Európában (VIII.)

Lengyelországból Lengyelországba

Gdanski part - kép a középkori daruval

II. Rákóczi Ferenc bécsújhelyi szökése után 1701 decemberében érkezett Varsóba, ahol négy hónapig tartózkodott, többek közt a Wilanow-kastélyban, és tárgyalt a francia követtel. Az 1702. évben Mosczenica hercegi birtok egyik tanyáján rejtőzködött, Stary Sacz város közelében, majd 1703 elején Brezan várába ment, ahol a vár erődítéseinek munkálatait vezette. Itt keresték fel a magyarországi bujdosók követei, akiknek beszámolói alapján elhatározta, hogy az elégedetlenek élére áll, és 1703. május 6-án átadta nekik a "Cum Deo pro Patria et Libertate" - "Istennel a hazáért és a szabadságért" feliratos zászlókat, és kibocsátotta a szabadságharcra felszólító híres pátensét: "Recrudescunt inclitae gentis hungariae vulnera..." - "Felszakadtak a híres magyar nemzet sebei..." 1703. június 9-én kicsiny kíséretével elhagyta Brezan várát, és a Beszkidek lábánál fogadta az addigra háromszáz főre apadt felkelőket, kiknek vezére egy Esze Tamás nevű parasztember volt. Rákóczi megérkezésének hírére a felkelők száma mintegy háromezerre szaporodott, és velük 1703. június 4-én átlépte a magyar határt, és kezdetét vette a nyolc esztendeig tartó szabadságharc. Első győztes csatáját a ma Kárpátaljához tartozó Tiszaújlaknál vívta, amelynek emlékét ma egy turulos emlékmű hirdeti, ahol a kárpátaljai magyarság minden évben megünnepli a nemzeti ünnepeket.

Emléktábla Jaroslawban

1711. február 21-én, látva, hogy a szabadságharc ügye már rosszul áll, és a francia, orosz és lengyel részről ígért segítség sehol, udvari kíséretével Rákóczi átlépte a lengyel határt, és Jaroslawba, a mai Lengyelország délkeleti részébe ment, ahol birtoka volt, mivel itt kívánt tárgyalni elsősorban az orosz cárral, Nagy Péterrel. A cár június 4-én oda is érkezett, és ugyanezen a napon jelent meg Ágost lengyel király is. A tárgyalások során elhangzott ígéreteknek azonban nem lett folytatása, mert a cár a következő hetekben a töröktől igen kellemetlen vereséget szenvedett.

Ekkor Rákóczi már csak a francia király segítségében bízott, és 1711. augusztus 29-én csekély kísérettel hajón Dancka (a mai Gdansk) felé indult, hogy onnan Franciaországba jusson. A közben Jaroslawba sereglett nemes urak jórészt szétszéledtek a fejedelem távozása után. Egyesek - élve közben a Pálffy János és Károlyi Sándor által megkötött szatmári béke adta lehetőséggel - hazamentek; csak egy kis részük követte később a fejedelmet, Bercsényi Miklós vezetésével. A cárral együtt háromhetes hajókázás után szeptember közepén Torun városába érkezett Rákóczi, majd a cár távozása után folytatta útját Danckába. 1711. november 19-étől csaknem egy évet töltött itt Sárosi gróf néven, még egyszer megkísérelve az anyagi és katonai segítség megszerzését. Közben a magyar határ közelében maradt kurucok jó része is eljutott Danckába, és a fejedelem távozása után is többen itt maradtak. Így Vay Ádám, a fejedelem udvari marsallja, aki 1719-ben e városban halt meg, és a Szent Erzsébet-templomban temették el.

A fejedelem 1712. november 9-én a Szent György nevű angol hajóra szállt, és Anglia érintésével Franciaországba utazott, ahol XIV. Lajos király ünnepélyesen fogadta.

Sibalszky Zoltán

Magyar Emlékekért a Világban Egyesület

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu