Hrutka Csíksomlyón

Július első szombatján a népviselet nem volt szokatlan látvány a csíksomlyói nyeregben. Érkeztek hagyományos öltözékű férfiak és nők, idősek, fiatalok, gyermekek Erdély minden részéből. Kifejezve ezzel egymáshoz és nemzetükhöz tartozásukat, egyben jelezve azt is: büszkék a gyökereikre, büszkék a múltjukra.

Az este közeledtével, ahogyan sűrűsödött a tömeg és nőtt a boldog várakozás feszültsége - mindannyian az István, a király erdélyi ősbemutatójára érkeztünk -, egy sajátos "népviseletbe" öltözött fiatalembert pillantottam meg: az egyik helyi tévétársaság munkatársát. Nem viselt ő sem fényesre pucolt csizmát, sem mellényt, sem fehér inget; még csak nemzetiszín szalaggal kerített kalapot sem hordott, mint a többi férfiember.

Farmerban volt és furcsán nemzetiszínű pólóban. Közelebbről nézve derült ki: mezt visel. Futballmezt. Hátán hatalmas kettes és a felirat: Hrutka. Tudniillik a labdarúgó: Hrutka János. Alias Rudi.

Megszólítottam. "Miféle öltözék ez?" "Focimez. Ebben a mezben lőtte Rudi a románoknak a gólt!" Minden világossá vált. "Hiszen akkor ennek a meznek a vitrinben lenne a helye, nem igaz?" "Ott is van. Csak a legnagyobb ünnepekre veszem elő." Büszkén csillogott a szeme, megigazította a mez ráncát, fejét felemelte, és ragyogott a tekintete.

Ez a néma pillanat mindennél beszédesebb volt. Csak álltunk, köröttünk hullámzott a tömeg, lengtek a nemzetiszín zászlók, gyertyák erdejében fénylettek a magasba emelkedő kezek, nemes mámortól és könnytől csillogott százezernyi szempár, eggyé olvadt Magyarország és a Hargita, egyként dobbant Csíksomlyó hatalmas, lüktető szíve; s abban a pillanatban egymásba mosódott István döntése 1983-ban a városligeti Királydombon, Koppány lázadása húsz évvel később a Hármasoltárnál, és Hrutka gólja valahonnan évekkel ezelőtti meszszeségből.

Ez a székely fiatalember meghívást kapott, azt elfogadta, és menyegzős ruhában érkezett. Végigénekelte a két és fél órás előadást, ő volt egy személyben István, Koppány, Torda és Sarolt, s azon az éjszakán egy kicsit ő volt a románokat legyőző Hrutka Rudi is. Ő volt a mesebeli furfangos székely, aki túljár a nagyobbak és erősebbek eszén. Ő volt, aki minden keserűség és nyomor ellenére mégis győz. Ő volt, akire büszke lehet az előtte járó és utána következő nemzedék.

Egyetlen este megajándékozta mindazzal, aki őseiben volt, akiként vágyaiban élt, aki lehetett volna, és akit gyermekeiben szeretne látni. Ő volt a dicső múlt, a jobb jelen és a vágyott jövő. Így olvadt egybe aznap este képzelet és valóság, hogy egy kicsit jobbá tegyen mindannyiunkat.

A menyegzős ruha - akár valós öltözék, akár emlékekből, akár nemes vágyakból szőtt köntös - nem a vitrinbe, hanem arra való, hogy az igazán ünnepi pillanatokban újra és újra magunkra öltsük. Emlékezni, hálát adni, továbbindulni segít. Vétek egy életen át az üveg mögött tartani.

Balázs István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu