Szépség és hit egysége

Vannak alkotók, akiknek művészetéről már korukban nyilvánvaló, hogy az idő megőrzi. Kárpáti Tamás festőművész alkotásaira mindenképpen érvényes ez a megállapítás. A középkorban alkalmazott, úgynevezett lazúrozási technikával készült képei - ez a módszer olyan színhatásokat hív elő, amelyek a festőpalettán kikeverhetetlenek - szépség és hit egységét tárják elénk oly módon, hogy a művész nem téved el sem a közhelyszerűség, sem pedig az érthetetlenség útvesztőiben. A jelen idő blöff-művészkedő ricsaj-világában kimért nyugodtsággal, tisztán zeng Kárpáti Tamás művészete.

Korzenszky Richárd, a tihanyi apátság perjele - maga is, nagyszerű tanár volta mellett, a bencés hagyományokat követve, értékfölismerő és értékértő művészlélek - a hazai művészeti élet egyik fontos, zsinórmértéket jelentő helyszínévé tette az apátságot, az ahhoz kapcsolódó galériát. Július 11-én ő hívta-várta Kárpáti Tamás kiállításának megnyitójára a magyar katolikus - tehát egyetemes - értelmiséget (az értelmiségi lét nem feltétlenül azonos a diploma megszerzésével).

"Ég és föld, víz és part, táj és épület, természeti és ember alkotta szépség talán sehol sem találkozik a pannon tájban olyan természetes módon, mint itt" - kezdte megnyitóját P. Szabó Ernő.

"Abból a hitből épült, és épül újra ez a világ, amely Kárpáti Tamás festményeinek is igazi kötőanyaga. Hit a szépségben, a morálban, a munkában, a festésben. Abban, hogy a művész a szép megragadásával megmutathat valamit a Teremtésben megjelenő teljességből."

Ezen közben annak az orvosprofesszornak a szavai jutottak eszembe - Kárpáti Tamás festményein a fatáblákon túlról, a Nagy Közel-messzeségből ragyog ránk a fény -, aki az ember és a végtelen viszonyáról a következőket mondotta: ha valaki öt percet szán életéből arra, hogy elnyugodva szertenézzen a világban s önmagára tekintsen, föl kell ismernie - pusztán az értelemre támaszkodva is - hogy ez a világ teremtett.

"Majdnem négy évtizede - folytatta P. Szabó Ernő - egy középkori szerzetes alázatosságával kísérli meg újra és újra kifejezni Kárpáti Tamás a szépség és a hit egységét... A kilencvenes években művein egyre erősebbé vált az emberi alakot körülvevő fény, amely a festő számára a ťvalóságon túli létezőtŤ jelenti."

A megnyitón részt vevő közönség értette, és a festmények hatása alatt megértette a megnyitó zárógondolatát: "Kárpáti Tamás a boldogság ősállapotával ajándékozza meg művei nézőjét, arról a kegyelemről beszél, amelyről szólva Pál apostol zárja azt a bizonyos, efezusbeliekhez írt levelet: ťA kegyelem legyen mindazokkal, akik szeretik a mi Urunk Jézus KrisztustŤ."

A párhuzamosan megnyitott másik kiállítást - amelyen nyomon követhetjük a Tihanyi-félsziget (korábban sziget) geográfiai ábrázolását a régi magyar térképeken, Korzenszky Richárd a következő - Rónay Györgytől vett - szavakkal vezette be: "Mit ér, hogy itt vagyunk, ha nem tudjuk, hol vagyunk." Klinghammer István professzor pedig szinte akadémiai kiselőadás keretében keltette föl az érdeklődést Kárpáti Tamás létet átölelő földi-égi meghatározása után a földi helyszínről.

(elmer)

Fotó: cser

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu