Uj Ember

2003.07.20
LIX. évf. 29. (2867.)

Július 25.
Szent Jakab apostol
ünnepe

Főoldal
Címlap
Krisztusra hagyatkozva
A Szociális Testvérek Társasága megnyitotta káptalanját
Tájoló: konferencia az ifjúságért
Cél a hiányzó "vezetői középszint" kiépítése, bátorítása
Biztató tanúságtételek - és közömbösség...
Az egyház Európában
Nyári komolyság
Lelkiség
A szeretet előbbre való
Szentírás-magyarázat
Mi fontosabb mindennél?
Homíliavázlat
Az évközi vasárnapok prefációi
LITURGIA
Fontos útjelző
Harmincöt éves a Humanae vitae enciklika
A hét liturgiája
B év
Katolikus szemmel
A beszéd híd ember és ember között...
A privatizáció sehol sem vált be
Az egészségügy nem gazdasági ágazat
Egy jegyzetíró füzetéből
1.
Kátyúk
Életbölcsesség
Élő egyház
"A legegyszerűbb út az üzenethez"
Sérült fiatalok tábora Vizsolyban
Ötvenéves a székesfehérvári papi otthon
Gyémántmise Nyergesújfalun
Szalézi ifjúsági vezetőképző
A Hősök Napja Vértesacsán
Élő egyház
Gyógyító bíráskodás
Bíborosok az "új feminizmusról"
Fórum
Megmenteni és közkinccsé tenni!
Könyvespolcra
Ikonográfia és kultusztörténet
Az Olvasó írja
Slachta Margit segítsége...
Fórum
Felfedezőúton a Délvidéken
"Itt élj - magyarnak megmaradva!"
Fórum
KITEKINTŐ
A vallási relativizmus ellen
Szépség és hit egysége
A kárpát-medencei fiatalokért
A Rákóczi Alapítvány mozgótábora
Batthyány-oltár Felsőörsön
Lengyel-ukrán megemlékezés
Fórum
Egy szerzetesi hivatás kibontakozása a diktatúra alatt
A jelenlét szolgálata
Ifjúság
Philip Egerszalókon
Az ismert közéleti személyiség vall hitről, emberi tartásról
Hrutka Csíksomlyón
Rejtvény
Tizenkét év felettieknek
Kultúra
Lengyelországból Lengyelországba
Rákóczi- és kuruc emlékhelyek Európában (VIII.)
Mesterség és ihlet
Színvázlatok Bihari Puhl Levente festőművészről
Szavak az éjszakából
A bizalom imái
Háromszáz éve született Amade László
Fórum
Utazás a bölcsesség felé
Villány: a felfokozott magyar mediterrán
Mozaik
A Királydombtól a Hármasoltárig
A pirregő madár

 

Az Olvasó írja

Slachta Margit segítsége...

Az Új Ember május 11-ei számában Slachta Margitról írt cikkében - hivatkozva arra, hogy "ismeretlen" volt Amerikában - azt a megállapítást olvastam, hogy nem tudott hatékony lenni a magyarok megsegítésében. Nekem nincs elég helyzetismeretem, hogy kétségbe vonjam a megállapítást. Úgy gondoltam azonban, hogy más alkalommal talán hasznos lehet a következő kis történet ismerete. Az idézet egy angolul megjelent, de nem a nyilvánosság részére írt könyvecskéből való:


"Mindjárt feleségem és a kicsi megérkezése után elhatároztuk, hogy soha többet nem válunk el egymástól. Így ahogy a kivándorlás szüksége felmerült, s most már egy gyermekkel gazdagabbak, igyekeztünk olyan helyek felé nézni, ahol a családot egyszerre befogadják... Semmit sem tettünk a Kanadába való kivándorlás ügyében, mert ott csak egyedülálló férfiakat vagy nőket voltak hajlandók befogadni, hacsak nem volt hely férj és feleség részére valahol. Gyerekekről, családról nem volt szó. Minden másként történt. Levél jött Slachta Margittól. A nővér felajánlotta segítségét, hogy a rend kihozatja az egész családot, ha gondolunk Kanadára egyáltalán. Az ajánlatot nem tudtuk nem elfogadni. A nővérek válaszunk után megindították a majdnem »összeesküvésnek« tűnő kihozatali akciót. Kanadába és nekünk Ausztriába megküldték a meghívólevelet az egész család részére. Mi nem tudtunk róla akkor, de nem is egyet, és nem is csak egyszer. A nővérek tudták, hogy a bürokráciának is vannak ellenszerei: ezek egyike a gyakori kopogtatás... Közben Margit testvér Buffalóba ment, de a hamiltoni ház rendíthetetlenül folytatta a munkát. Végül is megérkezett a kanadai engedély a beutazásra, Hamiltonba. Sajnos az európai Nemzetközi Menekültügyi Szervezet nem hitte el az egészet, s valaki, valahol nem adta meg az engedélyt a családnak az ország elhagyására."

Az már egy másik ügy, de minden nehézség ellenére a család elhagyta Ausztriát, majd a németországi kikötőt, és elindult Kanada felé, ahol, hála a Jóistennek, a nővérek kedvességét nem kellett még napokig sem igénybe venni, mert mindjárt akadt munka Torontóban.

Slachta Margit politikai kapcsolat nélkül is, s a nővérek is - mint a kivándoroltak sok példája mutatta - megtalálták a módját a segítésnek. Vagy így, vagy úgy.

Bácsalmási István

Kilworthy

A számok tükrében

A Közép-európai Katolikus Találkozóról szóló írásuk (Új Ember, 2003. június 1.) mellett az országok vallási helyzetét is ismertetik - a számok tükrében. A Magyarországra vonatkozó adatok közé azonban hiba csúszott. Az olvasható, hogy "zsidó 1%". Ez így nem fedi a valóságot. A 2000. évi népszámlálás adatai szerint Magyarországon 13 500 izraelita felekezetű állampolgárt írtak öszsze, ami körülbelül egy ezreléknek felel meg.

Miért ennyi? Ehhez Für LajosMagyar sors a Kárpát-medencében - Népesedésünk évszázadai 896-2000 című könyvét kell segítségül hívni (Kairosz Kiadó - 2001) A könyv 322. oldalán a következőket írja: "Egyrészt a hazai zsidóság és a Világszövetség 1946-ban 200 ezer zsidót tartott nyilván a trianoni Magyarországon... Azt viszont tudjuk, hogy az 1960-70-es években legalább 150-200 ezerre - s akadt, aki 300 ezerre - becsülte a magyarországi, illetve a magyar nyelvterületről Izraelbe vándorolt, ott élő zsidók létszámát, noha ezeknek egy része (jó része) a világháború után Magyarországról, az utódállamokból, de sokan ide vissza sem térve, a lágerekből egyenesen vagy nyugaton át - már nyugatról vándorolt Izraelbe."

Farkas Tibor

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu