|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Az Olvasó írja Slachta Margit segítsége... Az Új Ember május 11-ei számában Slachta Margitról írt cikkében - hivatkozva arra, hogy "ismeretlen" volt Amerikában - azt a megállapítást olvastam, hogy nem tudott hatékony lenni a magyarok megsegítésében. Nekem nincs elég helyzetismeretem, hogy kétségbe vonjam a megállapítást. Úgy gondoltam azonban, hogy más alkalommal talán hasznos lehet a következő kis történet ismerete. Az idézet egy angolul megjelent, de nem a nyilvánosság részére írt könyvecskéből való: "Mindjárt feleségem és a kicsi megérkezése után elhatároztuk, hogy soha többet nem válunk el egymástól. Így ahogy a kivándorlás szüksége felmerült, s most már egy gyermekkel gazdagabbak, igyekeztünk olyan helyek felé nézni, ahol a családot egyszerre befogadják... Semmit sem tettünk a Kanadába való kivándorlás ügyében, mert ott csak egyedülálló férfiakat vagy nőket voltak hajlandók befogadni, hacsak nem volt hely férj és feleség részére valahol. Gyerekekről, családról nem volt szó. Minden másként történt. Levél jött Slachta Margittól. A nővér felajánlotta segítségét, hogy a rend kihozatja az egész családot, ha gondolunk Kanadára egyáltalán. Az ajánlatot nem tudtuk nem elfogadni. A nővérek válaszunk után megindították a majdnem »összeesküvésnek« tűnő kihozatali akciót. Kanadába és nekünk Ausztriába megküldték a meghívólevelet az egész család részére. Mi nem tudtunk róla akkor, de nem is egyet, és nem is csak egyszer. A nővérek tudták, hogy a bürokráciának is vannak ellenszerei: ezek egyike a gyakori kopogtatás... Közben Margit testvér Buffalóba ment, de a hamiltoni ház rendíthetetlenül folytatta a munkát. Végül is megérkezett a kanadai engedély a beutazásra, Hamiltonba. Sajnos az európai Nemzetközi Menekültügyi Szervezet nem hitte el az egészet, s valaki, valahol nem adta meg az engedélyt a családnak az ország elhagyására." Az már egy másik ügy, de minden nehézség ellenére a család elhagyta Ausztriát, majd a németországi kikötőt, és elindult Kanada felé, ahol, hála a Jóistennek, a nővérek kedvességét nem kellett még napokig sem igénybe venni, mert mindjárt akadt munka Torontóban. Slachta Margit politikai kapcsolat nélkül is, s a nővérek is - mint a kivándoroltak sok példája mutatta - megtalálták a módját a segítésnek. Vagy így, vagy úgy. Bácsalmási István Kilworthy A számok tükrében A Közép-európai Katolikus Találkozóról szóló írásuk (Új Ember, 2003. június 1.) mellett az országok vallási helyzetét is ismertetik - a számok tükrében. A Magyarországra vonatkozó adatok közé azonban hiba csúszott. Az olvasható, hogy "zsidó 1%". Ez így nem fedi a valóságot. A 2000. évi népszámlálás adatai szerint Magyarországon 13 500 izraelita felekezetű állampolgárt írtak öszsze, ami körülbelül egy ezreléknek felel meg. Miért ennyi? Ehhez Für LajosMagyar sors a Kárpát-medencében - Népesedésünk évszázadai 896-2000 című könyvét kell segítségül hívni (Kairosz Kiadó - 2001) A könyv 322. oldalán a következőket írja: "Egyrészt a hazai zsidóság és a Világszövetség 1946-ban 200 ezer zsidót tartott nyilván a trianoni Magyarországon... Azt viszont tudjuk, hogy az 1960-70-es években legalább 150-200 ezerre - s akadt, aki 300 ezerre - becsülte a magyarországi, illetve a magyar nyelvterületről Izraelbe vándorolt, ott élő zsidók létszámát, noha ezeknek egy része (jó része) a világháború után Magyarországról, az utódállamokból, de sokan ide vissza sem térve, a lágerekből egyenesen vagy nyugaton át - már nyugatról vándorolt Izraelbe." Farkas Tibor
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|