Könyvespolcra

Ikonográfia és kultusztörténet

Szilárdfy Zoltán, a Székesfehérvári Egyházmegye tudós papjának eddigi életművéből a legjelentősebb negyvenhárom tanulmányt jelentette meg reprezentatív kötetben a kiadó. Szilárdfy Szegeden végezte teológiai tanulmányait, ott ismerkedett meg Bálint Sándorral, a szakrális néprajz tudós professzorával, ennek hatására kötelezte el magát a hazai szakrális ábrázolások jelentésrétegeinek feltárására. Elsősorban a hazánkban legépebben fennmaradt barokk művészeti emlékekkel foglalkozik immár negyven éve.

Szilárdfy Zoltán ikonográfiai kutatásai azért olyan eredményesek, mert biztos pilléren állnak, a katolikus teológia, a hazai és egyetemes történelem-művelődéstörténet és a művészettörténet hármas pillérén. Mindhárom tudománynak kivételes tehetségű művelője. Kutatásai nem korlátozódnak a barokk művészetre, mivel annak ábrázolási témái a korábbi évszázadok, a középkor, sőt az ókor kultúráján alapszanak. Szilárdfy tehát időben és térben egyaránt széles körű, komplex, az élet sokoldalúságát az adott kor emberének gazdag gondolatvilágában mutatja be írásaiban. Mindig egy hazai ábrázolásból indul ki, és azt helyezi országos és európai összefüggésbe.

A kötet első dolgozata az Ádám és Éva ábrázolásokkal foglalkozik a hazai barokk művészetben. Kiindulópontul a budapesti Egyetemi templom egyik mellékoltárának szobrai szolgálnak. A hazai Mária-kegyképek főbb típusainak elemzése is fontos szerepet kap a kötetben, mint a Győztes Immaculata, a Maria-lactans (a Szoptatós Mária), Mária, az Egyház Anyja, a Köpenyes Madonna, a Segítő Szűz Mária, a Kármel-hegyi Boldogasszony, a czestochowai Fekete Mária, Mária, a Szentlélek Jegyese, a Napbaöltözött Asszony, a Havi Boldogasszony stb.

Megismerhetjük a legrégibb magyarországi Mária-ábrázolás képtípusának, a Koronázási Paláston (1031) látható, széttárt karral imádkozó Mária képtípusának eredetét és hazai elterjedését is. Ezután a barokk művészetben különösen tisztelt hazai és az egyetemes kereszténység ábrázolási típusait követhetjük nyomon, mint Szent István, Szent Imre, Gellért, Loyolai Szent Ignác, Borromei Szent Károly, Kalazanci Szent József, stb.

A kötet meggyőz bennünket arról is, hogy a magyar kultúra, a hazai szellemi élet mennyire szerves része a mindenkori európai kulturális és szellemi életnek.

(Szilárdfy Zoltán:Ikonográfia-kultusztörténet - Balassi Kiadó, 2003)

Prokopp Mária

Bibliás föld

A magyar irodalom megmagyarázhatatlan tudathasadásainak egyike, hogy egy-egy régió megbecsült, jeles írójáról a köztudatban alig esik említés. Kimaradnak a felsorolásokból, gyűjteményes kötetekből, holott ott volna a helyük. Ha bárki elolvassa Cseh Károly új verseit és műfordításait tartalmazó könyvének Cs. Varga István beleérzéssel és szeretettel megírt kismonográfia-igényű utószavát, rádöbben arra, hogy a versek egy gazdag életút és kikristályosodott életszemlélet tükörképei. Igazi kritikussal szembesülhetünk, aki hitelesen dolgozza föl élményeit, s a látható világból folyamatosan egyetemesebb összefüggések irányába tájékozódik. Hadd idézzem e megállapítás bizonyságául a Havas áldás tömör, elgondolkodtató képét:

Fehér keresztet vetett a hajnalra

Két egymást metsző gyalogút.

Oltár a tájék. Galambraj fölötte.

Vagy szárnyas örömed suhogva zúg?

Szemlélődésre késztető, nyugalmas világ. A ballagó ember képzeletében azonban többletet kap a látvány: keresztformában találkoznak a gyalogutak, oltárra emlékezteti a tájék, ahol minden az áldozati szertartásra készül, és készülődik az emberi lélek is, "szárnyas örömmel" visszaszállva a magyar líra egyik legteljesebb, legszebb korszakára, amelyben a kritikusok a "szárnyas idővel" szembesültek. Egy modern és mondott versben hiába keresnénk hasonlóan harmonikus világszemlélet megnyilvánulását, biztos, hogy a gyalogutak nem találkoznának, de ha esetleg mégis, semmiképpen sem keresztformában, a tájék zilált arcát mutatná, a költő pedig boldogtalanul és céltalanul tévelyegne bizonytalanságai között. Cseh Károly versvilágában épp a küzdelmek árán megszerzett bizonyosság ragadja meg az olvasót. Noha érzékelhetők szenvedései, belső küzdelmei, ezeket kiegyenlítik azok a költői eszközök, amelyek kezdetektől jellemzik a hitvalló és hittevő magyar lírát. Olykor a keresztet idézi verseinek külső alakja is, ám a szenvedés ellenpontjaként mély és kölcsönös emberi érzésekről szól. Világa fölött ott virraszt a gondviselés, mindegyik képe azt sugallja, hogy alázattal, a szeretetet gyakorolva megszerezhetjük a sebeinket gyógyító kegyelmet.

A XIX. század végétől folyik a világnézetek harca. A módszerek azonban változnak. Napjainkban annak lehetünk tanúi, hogy még az iskolai oktatásból is igyekeznek kilúgozni azt a hagyományt, amelynek legfontosabb része, mondjuk talapzata volt a hit, a nemzettudat alapja, a magyarság megőrzője. Ebben a harcban egyáltalán nem lényegtelen a nemzeti irodalom szerepe, az a mód, ahogy a költők és írók hitet tesznek az erkölcsi világrend értékei mellett. Az a lírikus, aki elhitető erővel képes beszélni földünk bibliás begyökérzéséről, küldetést teljesít. Cseh Károly kétségkívül ilyen költő, s a mi nevünkben is fohászkodik, amikor azért könyörög az Úrhoz, hogy rajzolja égboltunkra a reménység szivárványát:

Diadalív helyett

hajlítsd le Uram ma

ádvent-koszorúnak

hajlítsd le utamra

annyi színeiből

vesztett szivárványod

Nem vitás, sokan abban a hitben alkotnak, hogy ez a szivárvány megfakult. Szerencsére vannak ma is, akik eredeti fényükben láttatják, és felemelik szívünket.

(Cseh Károly: Bibliás föld - Gonda Könyvkiadó)

Rónay László

A vallásfilozófia kézikönyve

Richard Schaeffler könyve nekünk, magyaroknak két szempontból is rendkívül figyelemre méltó. Egyrészt, mert - mint a szerző is hangsúlyozza - Magyarország Szent István kora óta Európa szerves része, de a középkor végétől (az 1526-os mohácsi csatavesztéstől) "olykor igen fájdalmas tapasztalatot szerzett az iszlámmal kialakult kapcsolata folytán". Ilyenformán érthető az a tézise, hogy ha a béke "nem lehetséges párbeszéd nélkül", akkor a nemzetek és az etnikai csoportok között "nem jöhet létre párbeszéd, ha annak nem része a vallások párbeszéde is". Ebben az összefüggésben a vallásfilozófia tudatosíthatja a vallásnak az európai kultúrában játszott szerepét, és segítséget nyújthat abban is, hogy a nem európai kultúrákkal folytatott párbeszéd hatékonyabb legyen. Szerzőnk úgy látja, hogy "történelme és földrajzi helyzete folytán Magyarország szempontjából ez különösen is fontos feladat lehet".

A szerző elfogadható kiindulópontja, hogy "a filozófiának születése óta tárgya a vallás". Ugyanis szinte minden lényeges kérdés, amelyre választ kerestek a filozófusok (a világ eredete, a Föld alapvető összetevői és megismerhetőségük lehetősége, az ember szerepe és pozíciója a feltárásban) mind-mind mitológiai elbeszélések, kultikus cselekmények tárgya volt már Homérosz, sőt Hésziodosz munkásságában is. A filozófia igyekszik elhatárolódni a vallástól, de tudomásul kell vennie, hogy a vallás nemcsak ősibb a filozófiánál, de "mindenkor kortársa is a filozófiának", és nem lehet beolvasztani sem a filozófiába, sem a tudományba.

Richard Schaeffler, feltételezve, hogy könyvét azok is haszonnal forgatják, akik egyetemeken vagy gimnáziumokban filozófiát vagy teológiát oktatnak, úgy véli: műve "vezérfonalul szolgálhat a vallásfilozófiai kérdésfeltevések és álláspontok bemutatásához". Talán éppen ezek a pedagógiai szándékok vezették, amikor a téma taglalására hatféle megközelítési típust javasol. Valamennyi gondos áttekintése indokolt. Az elméleti munkát gazdag irodalomjegyzék és 39 oldalas függelék követi.

(Richard Schaeffler: A vallásfilozófia kézikönyve - Osiris Kiadó, 2003)

Frideczky Frigyes

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu