Uj Ember

2003.07.20
LIX. évf. 29. (2867.)

Július 25.
Szent Jakab apostol
ünnepe

Főoldal
Címlap
Krisztusra hagyatkozva
A Szociális Testvérek Társasága megnyitotta káptalanját
Tájoló: konferencia az ifjúságért
Cél a hiányzó "vezetői középszint" kiépítése, bátorítása
Biztató tanúságtételek - és közömbösség...
Az egyház Európában
Nyári komolyság
Lelkiség
A szeretet előbbre való
Szentírás-magyarázat
Mi fontosabb mindennél?
Homíliavázlat
Az évközi vasárnapok prefációi
LITURGIA
Fontos útjelző
Harmincöt éves a Humanae vitae enciklika
A hét liturgiája
B év
Katolikus szemmel
A beszéd híd ember és ember között...
A privatizáció sehol sem vált be
Az egészségügy nem gazdasági ágazat
Egy jegyzetíró füzetéből
1.
Kátyúk
Életbölcsesség
Élő egyház
"A legegyszerűbb út az üzenethez"
Sérült fiatalok tábora Vizsolyban
Ötvenéves a székesfehérvári papi otthon
Gyémántmise Nyergesújfalun
Szalézi ifjúsági vezetőképző
A Hősök Napja Vértesacsán
Élő egyház
Gyógyító bíráskodás
Bíborosok az "új feminizmusról"
Fórum
Megmenteni és közkinccsé tenni!
Könyvespolcra
Ikonográfia és kultusztörténet
Az Olvasó írja
Slachta Margit segítsége...
Fórum
Felfedezőúton a Délvidéken
"Itt élj - magyarnak megmaradva!"
Fórum
KITEKINTŐ
A vallási relativizmus ellen
Szépség és hit egysége
A kárpát-medencei fiatalokért
A Rákóczi Alapítvány mozgótábora
Batthyány-oltár Felsőörsön
Lengyel-ukrán megemlékezés
Fórum
Egy szerzetesi hivatás kibontakozása a diktatúra alatt
A jelenlét szolgálata
Ifjúság
Philip Egerszalókon
Az ismert közéleti személyiség vall hitről, emberi tartásról
Hrutka Csíksomlyón
Rejtvény
Tizenkét év felettieknek
Kultúra
Lengyelországból Lengyelországba
Rákóczi- és kuruc emlékhelyek Európában (VIII.)
Mesterség és ihlet
Színvázlatok Bihari Puhl Levente festőművészről
Szavak az éjszakából
A bizalom imái
Háromszáz éve született Amade László
Fórum
Utazás a bölcsesség felé
Villány: a felfokozott magyar mediterrán
Mozaik
A Királydombtól a Hármasoltárig
A pirregő madár

 

Megmenteni és közkinccsé tenni!

Számunkra, erdélyi magyarok számára minden történelmi vihar ellenére Erdély földje nemcsak szülőföld, hanem egy csodás Tündérkert, az ígéret földje, ahol az ég a földdel összeér.


A napokban bejártuk Dél-Erdély néhány nevezetes történelmi helyét. Szívbemarkoló az a nagy romlás, pusztulás, amely fogadott. Az államosított, elvett történelmi épületekben működő állami intézmények jórészt megszűntek. Az épületek, emlékművek gazdátlanul a környék kő- és téglabányáivá váltak. Román kori templomfalakat, középkori kastélyokat, udvarházakat mos el a múló idő és az emberi nemtörődömség évek, sőt hónapok alatt. Az erdélyi Vaskapunál még egy évvel ezelőtt olvasható volt az a hatalmas öntöttvas emléktábla, mely Hunyadi János győzelmét hirdette Begler bég hatvanezer fős serege fölött. Mára már mindent szétvertek, és valószínűsíthető, hogy az évszázadokkal dacoló emlékmű az ócskavastelepen végezte. Fontosnak látom megjegyezni, hogy ugyanezen a vidéken láttam román katonatemetőt, mely ugyanerre a sorsra jutott, a fém feliratokat kibányászták, lehetséges, hogy ugyanazok a kezek, csak hogy néhány lejért eladják, talán ugyanannak az ócskavasasnak.

A Piski híd mellett egymagában áll a régi fogadó, hogy őrizze szabadságharcunk egyik legjelentősebb csatájának emlékét. Hajdanán itt, a fogadó udvarán volt kiterítve a közel ezerötszáz katona, a diadalmas csata másnapján. Sajnos egyetlen kereszt, kopjafa, tábla sem őrzi az utókorért, értünk meghalt hősök emlékét. Sőt, az eladandó házra egy hirtelen meggazdagodott ember alkuszik, szeretne mindent leromboltatni, elhordani, hogy a telken egy autópiacot nyithasson. Marosillyén a több mint ötszáz éves véres bástyát, Bethlen Gábor fejedelem szülőházát Istennek hála megvásároltuk, és a javítási munkálatokat hivatalosan is elkezdtük.

Hiszem, hogy összefogással legalább néhány szilánkot meg lehetne menteni történelmi múltunk emlékei közül. Persze nemcsak történelmi jelentőségű épületek, hanem más, turisztikai szempontból is nagyon értékes épületek is gazdát keresnek. Most bocsátották áruba a Madarasi Hargitán a legnagyobb menedékházat. E célból javaslom, hogy hozzunk létre egy alapítványt vagy gazdasági vállalkozást, mely felvállalja hozzáértő történészek, turisztikai szakemberek bevonásával, hogy akár adományként, akár felvásárlással megszerezze ezeket a kallódó kincseket. Fontos lenne ezeket a pótolhatatlan értékeket konzerválni, s ha mód van rá, renoválni, és egy turisztikai hálózat kiépítésével közkinccsé tenni.

Gyermekeink számára ezek a rendhagyó "szemléltetőeszközök" nagyon fontosak. Megszerzésük - intézményeink mindennapi kiadásai mellett - nagyon jelentéktelen öszszeget igényel. És mindezek felett hiszem és vallom, hogy vannak olyan értékeink, melyeknek megmentése nemcsak keresztény, magyar kötelességünk, hanem gyümölcsöző gazdasági vállalkozás is lehet, amennyiben összefogunk. Felnövekvő gyermekeink számára élettér, munkalehetőség lenne ezeket az összmagyar nemzeti örökséghez tartozó épületeket, ingatlanokat közkinccsé tenni.

Böjte Csaba OFM

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu