Ulbrich András

A beszéd híd ember és ember között...

Immár több mint három és fél évtizede hivatásom és munkám anyanyelvünk használata, művelése. Mint rádióbemondónak és a Vasárnapi Újság műsorvezetőjének "kenyerem" az élő, hangzó beszéd, mely az éter hullámain keresztül jut el a hallgatókhoz. Jó pár évvel ezelőtt, még a rendszerváltozást megelőzően egy újságban Márai Sándor 1976-1983-as Naplójából idéztek. A cikk részletét ollóval kivágtam, és sokáig a levéltárcámban őriztem. Azóta a Napló több kiadásban is megjelent, de akkor úgy éreztem, hogy Márai helyettem és sok magyar ember helyett is írta e sorokat: "Hálás vagyok a sorsnak, hogy anyanyelvem a gyönyörű magyar, az egyetlen nyelv, amelyen mindent el tudok mondani, ami érthető és érthetetlen az életben. És hallgatni is csak magyarul tudok arról, ami számomra becses."

A közeli és távolabbi múltban új hidakat avattak hazánkban. Jelképes volt a párkányi, és nemrégiben a szekszárdi híd átadása, amikor - Orbán Viktor szavaival - "Pannónia és Hunnia" kapcsolódott össze. Hidak nélkül az élet megáll, országrészek, tájegységek fejlődése forog kockán. A "vox humana" - az emberi hang, a beszéd - szellemi híd az emberek között. Hiánya megbénítja lelki életünket, zárkózottá, magányossá válunk, és Tóth Árpáddal együtt érezhetjük: "...a Sziriusz van tőlem távolabb, vagy egy-egy társam?..."

Sokszor beszélünk, amikor hallgatnunk kellene, és sokszor hallgatunk, amikor meg kellene szólalnunk. Néha kérdezzük meg önmagunktól: hiszünk-e még a szavak erejében, hisszük-e, hogy hiteles szavainkkal és cselekedeteinkkel formálhatjuk, befolyásolhatjuk a tőlünk eltérően gondolkodó embertársaink véleményét a világ állapotáról, hitről, egyházról, nemzetről, erkölcsről, politikáról, ellentmondásokkal teli hétköznapjainkról? Nemeskürty István tanár úr Mi történt velünk? című, elmulasztott XX. századi lehetőségekről írt művében Ortega Y Gasset, a nagy spanyol társadalomtörténész szavait idézi: "A társadalom összefüggéstelen részekre bomlott, egy-egy csoport nem érzi magát a nemzet részének, nem osztozik a többiek érzelmeiben. Nem fog össze velük, nem segíti őket gondjaikban... A közhatalom, a kormány... arra hivatkozik, hogy kormányzásának módját a kényszerítő körülmények szabták meg. Ténykedése arra szorítkozik, hogy óráról órára elkerülje a konfliktusokat, melyeket nem old meg, csupán elodáz." Az idézet mintha a XXI. század eleji Magyarország közállapotáról szólna... A jelenlegi kormánykoalíció egyes politikusainak megvalósulatlan ígéretei, naponta változó kijelentései, agresszív stílusa, hibás nyelvhelyességű, rossz magyarsággal, nehézkesen formált mondatai - a rendezetlen szóhasználat rendezetlen gondolatokat takar - nem erősítik a közvélemény bizalmát a szavak erejében. Az érintettek közül bizonyára kevesen hallottak Jézus tanácsáról: "Így beszéljetek inkább: az igen, igen, a nem, nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való" (Mt 5,37).

Új szellemi hidat kellene építenünk embertől emberig, lélektől lélekig... Hogy ebben az elektronikus médiumok uralta, számítógép vezérelte világban szót váltsunk és szót értsünk egymással, hogy jobban tájékozódjunk arról, mi a valóban szép, jó és igaz...

Fogadjuk meg a helyettük is fohászkodó erdélyi költő, Reményik Sándor szelíd intelmét Az Ige című versének első szakaszából:

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,

És áhítattal ejtsétek a szót,

A nyelv ma néktek végső menedéktek,

A nyelv ma tündérvár és katakomba,

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!

(A szerző a Magyar Rádió bemondója.)

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu