Fontos útjelző

Harmincöt éves a Humanae vitae enciklika

A dokumentum 1968. július 25-én jelent meg. Általánosan úgy ismerjük, hogy "a születésszabályozásról írt enciklika". Ez a nemzedéknyi idő visszaemlékezésre indít.

Az írás a modern idők tanítóhivatali megnyilatkozásai közül talán a legerősebb visszhangot váltotta ki. A pozitív és negatív reakciók aránya arra utalt, hogy erősen megoszlott róla a vélemény az egyházban. A viták bizonyos kérdésekben máig sem ültek el. Való igaz, hogy egyes fontos kijelentései nem teljesítették be sok teológus és hívő várakozását.

A házassági és a szexuális etika kérdéseivel foglalkozó, Humanae vitae kezdetű enciklika megírásának okai a II. vatikáni zsinat idejére nyúlnak vissza. A házasságra vonatkozó kérdéseknél kitűnt, hogy a fogamzásszabályozás erkölcsileg megengedhető eszközeire vonatkozó vélemény nagyon megosztott. Új katolikus álláspontként több hang a mesterséges eszközök erkölcsi elfogadása mellett érvelt. VI. Pál pápa két évig vívódott a kérdéssel, míg végül megjelent az enciklika.

Tanítja, hogy az emberi szeretet szexuális kifejezésének feltételei csak a házasság keretei között találhatók meg. Isten által ennek a szeretetnek teremtő ereje van, ami az életadásban válik teljessé. A gyermekáldást ezért a házastársi szeretet igen nagy adományának tekinti, aminek lehetőségét nem lehet könnyelműen, szabad elhatározással elutasítani, nem szorítva háttérbe ugyanakkor az egyesülésben a kölcsönös szeretet kinyilvánításának szempontjait sem. A katolikus hit ily módon ajándék a világ számára, melyben - sajnos - egyre kevesebb hely és lehetőség marad az emberi élet és szeretet kibontakozásához. VI. Pál pápa az enciklika megírásával nyilvánvalóan az élet titkának tiszteletét kívánta hangsúlyozni. Ki akarta fejezni, hogy az élet forrásának mentesnek kell maradnia minden manipulációtól, hiszen az élet átadásának csodálatos folyamata mögött lehetetlen fel nem fedezni Isten teremtői bölcsességét és szabadságát.

Ennek szellemében kell reagálni az olyan új problémákra is, mint a születések számának gyors növekedése, a családok megnövekedett gondjai a munka, a lakásviszonyok, a gyakori gazdasági, oktatási nehézségek jelentkezésének tekintetében, illetve a nő személyének megváltozott szerepe.

Az élet továbbadásának feladatában a házastársak nem követhetik a saját véleményüket úgy, mintha egyénileg és teljesen szabadon határozhatnák meg a tisztességes utakat, amelyeken járnak... Tetteiket a teremtő Isten terveihez kell alkalmazniuk, amelyet részben a házasság és a házasélet természete mond el nekik, részben pedig az egyház állandó tanítása hirdet. (II./4. p.) E megfogalmazás mély értelmét hamarabb látjuk, ha egy pillantást vetünk a pápa aggodalmaira, melyek a mesterséges születésszabályozás lehetséges, súlyos következményeire figyelmeztetnek. Aggódik, hogy ezek segítségével könnyű út nyílik a hűtlenséghez, és széles körben fellazul az erkölcsi fegyelem, s ez különösen nagy veszély a fiatalokra nézve. A férfiak így könnyebben meg fognak feledkezni a nők tiszteletéről, s vágyaikat kiszolgáló eszközzé tehetik őket. S nem utolsósorban nagy probléma, hogy veszedelmes hatalom kerülhet a kormányok kezébe, amelyek képviselői ugyancsak nem fognak törődni az erkölcsi törvénnyel, és mindenkit kötelezhetnek ilyen eszközök használatára, beleavatkozva ezzel a házastársak legsajátosabb feladatába. Sajnos e prófétai szavak néhol már súlyos valósággá váltak.

A Humanae vitae enciklika nagy hatást gyakorolt a születésszabályozás alakulására: az időmegválasztásra épülő módszer azóta felértékelődött, és tökéletesedett alkalmazhatóságának biztonsága. Vele együtt a természetességre való hivatkozás is hitelesebb lett. A szexualitás területén a személyesség hangsúlyozása is egyre mérvadóbb tényezővé vált. Ebből következnek olyan javak, mint a nő megbecsülése, a lemondás és a hűség szeretetet növelő elfogadásának növekedése.

Mindezekből - sajnos - nem következik a születésszabályozás gyakorlati megoldottsága. Nem lehet ugyanis tagadni, hogy vannak helyzetek, időszakok, problémák a házaspárok életében, amikor az egyház által ajánlott teljes vagy részleges megtartóztatás megvalósítása komoly akadályba ütközik. Ezekben az esetekben a házaspárnak kell nagyon körültekintő, szigorúan személyes, normaként nem általánosítható lelkiismereti döntést hoznia, s megimádkozva, Isten segítségével kitalálni, hogy mit tehetnek. Iránymutató lehet a német püspöki kar útmutatása: "Az ítéletet a fogamzásszabályozás módszereiről, ami a házasok döntésébe tartozik, nem szabad önkényesen meghozni, hanem a lelkiismeretes vizsgálatba be kell vonni az objektív normákat, amelyeket az egyház tanítóhivatala előterjeszt." Olyan lelkiismeretről van itt szó, mely Isten szavával és az embertársi szeretet követelményével szembenézve állandóan kontrollálja önmagát, s üdvösségre vezető életutat kíván megvalósítani itt a földön, a személyes élet minden területén.

Az egyház hivatalos dokumentumai ugyanezt a segítséget akarják nyújtani, így a Humanae vitae is. Megható, elgondolkodtató és ösztönző az a pápai lelkület, mely ezt az írást megimádkozta, majd aggódva kérlelte a híveket, hogy e súlyos kérdésekben igyekezzenek a helyes úton járni.

Soltész János

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu