Uj Ember

2003.07.20
LIX. évf. 29. (2867.)

Július 25.
Szent Jakab apostol
ünnepe

Főoldal
Címlap
Krisztusra hagyatkozva
A Szociális Testvérek Társasága megnyitotta káptalanját
Tájoló: konferencia az ifjúságért
Cél a hiányzó "vezetői középszint" kiépítése, bátorítása
Biztató tanúságtételek - és közömbösség...
Az egyház Európában
Nyári komolyság
Lelkiség
A szeretet előbbre való
Szentírás-magyarázat
Mi fontosabb mindennél?
Homíliavázlat
Az évközi vasárnapok prefációi
LITURGIA
Fontos útjelző
Harmincöt éves a Humanae vitae enciklika
A hét liturgiája
B év
Katolikus szemmel
A beszéd híd ember és ember között...
A privatizáció sehol sem vált be
Az egészségügy nem gazdasági ágazat
Egy jegyzetíró füzetéből
1.
Kátyúk
Életbölcsesség
Élő egyház
"A legegyszerűbb út az üzenethez"
Sérült fiatalok tábora Vizsolyban
Ötvenéves a székesfehérvári papi otthon
Gyémántmise Nyergesújfalun
Szalézi ifjúsági vezetőképző
A Hősök Napja Vértesacsán
Élő egyház
Gyógyító bíráskodás
Bíborosok az "új feminizmusról"
Fórum
Megmenteni és közkinccsé tenni!
Könyvespolcra
Ikonográfia és kultusztörténet
Az Olvasó írja
Slachta Margit segítsége...
Fórum
Felfedezőúton a Délvidéken
"Itt élj - magyarnak megmaradva!"
Fórum
KITEKINTŐ
A vallási relativizmus ellen
Szépség és hit egysége
A kárpát-medencei fiatalokért
A Rákóczi Alapítvány mozgótábora
Batthyány-oltár Felsőörsön
Lengyel-ukrán megemlékezés
Fórum
Egy szerzetesi hivatás kibontakozása a diktatúra alatt
A jelenlét szolgálata
Ifjúság
Philip Egerszalókon
Az ismert közéleti személyiség vall hitről, emberi tartásról
Hrutka Csíksomlyón
Rejtvény
Tizenkét év felettieknek
Kultúra
Lengyelországból Lengyelországba
Rákóczi- és kuruc emlékhelyek Európában (VIII.)
Mesterség és ihlet
Színvázlatok Bihari Puhl Levente festőművészről
Szavak az éjszakából
A bizalom imái
Háromszáz éve született Amade László
Fórum
Utazás a bölcsesség felé
Villány: a felfokozott magyar mediterrán
Mozaik
A Királydombtól a Hármasoltárig
A pirregő madár

 

Homíliavázlat

Mi fontosabb mindennél?

Cseh Tamás "Képeslap" című dala - a lényeg üres helyének kerülgetését bemutató sorok után - ezzel az "utóirattal" zárul: A barátság, a szeretet, a pihenés fontosabb mindennél.


Mint "légy a levesben", úgy jelenik meg a szerző szándéka szerint a "mindennél fontosabb" valóságok között a pihenés. Egyrészt bizonytalanságot ír le ez a felsorolás: az értékrend zavarodottságát. Másrészt viszont úgy hangzik, mint egy elszólás, amelyben van valami igazság, amit azonban nem akkor és nem úgy sikerült kimondani, ahogyan kellett volna...

Az Ószövetség a szombatnaphoz a nyugalom parancsát köti, de az Újszövetségben annál ritkábban jelenik meg a "pihenés" szó, főként pozitív értelemben. Így akár el is bizonytalanodhat a hívő ember, azon tanakodva: vajon "erkölcsös" dolog-e a pihenés? Szabad-e egy kereszténynek "csak magára gondolnia", értékrendjében előrehelyeznie a "lazítást"?

A ma hallott evangéliumi szakaszban viszont Jézus maga hívja pihenésre apostolait, s ez egybecseng azzal a másik részlettel, ahol mindenkihez így szól: "Gyertek hozzám, akik megfáradtatok és terheket hordoztok: én felüdítelek benneteket." Ő tehát nem érzéketlen "főnök", aki tekintet nélkül munkatársainak teherbírására feladatról feladatra hajszolja őket. Ő észreveszi tanítványainak fáradtságát, és nagy érzékenységgel együtt érez velük.

Ugyanakkor fontos felismernünk, hogy a mai szentírási tanítás mégsem egyszerűen a pihenésről szól, hanem Isten gondoskodó szeretetéről.

Jézus a végtelenül szerető Atya kinyilatkoztatása, s ez adja magatartásának mozgatórugóját: az Isten akaratával való eggyé válás vágyát minden kapcsolatban, amit felismerve mi is megtalálhatjuk a rendező elvet életünkhöz. Önzés a lazítás (de önzés a megfeszített munka is!), ha Istenre való figyelem nélkül, saját akaratunk teljesítését szolgálja. Viszont a szerzetesi reformjába rekreációt is beépítő Avilai Szent Teréz, vagy a megfelelő időpontban a társaival való kártyázást is az üdvösségre vezető tennivalónak ítélő Gonzága Szent Alajos példája, és legfőképp maga az evangélium arra tanít, hogy amikor Isten akarata velünk kapcsolatban a pihenés, akkor semmi jobbat nem tehetnénk - vagyis törvény számunkra, akár az Ószövetség számára a szombatnap. De a közvéleményben élő "munkaszüneti napnál" sokkal több: Jézus meghívása alapján a Szentháromság életébe titokzatosan beoltó misztikus eszköz. Kötelesek vagyunk tehát a megfelelő időpontban jól pihenni, munkánkkal, imánkkal, szavainkkal és pihenésünkkel pedig egyaránt jól tanúskodni a gondviselő Istenről, hogy a világ körülöttünk újra rátaláljon a Teremtőre és Megváltóra!

Nobilis Márió

 

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu