|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Nyári komolyság Nyár közepe van, lanyhul a közélet, szünetel a törvényhozás, egy csomó hivatal bezár, lassabb az ügyek intézése. "Nyár van, nyár - ahogy a dal mondja -, röpke lepke száll virágra, zümmög száz bogár." Aki csak teheti, szabadságra megy, hogy - jó esetben - gyönyörködhessen a lepkék röptében, élvezhesse a virágok szépségét, a bogarak zümmögését, és persze sok ezer mást a nyár ajándékai közül. Nem mindenki számára jelent azonban lanyhulást, a szabadságra menés lehetőségét az "uborkaszezon". Munka dandárja van éppen ilyenkor az uborkatermesztőknek, az aratóknak, a dinnyéseknek, s bizony, azoknak is akadna dolguk bőven, akik a gazdákat volnának hivatottak segíteni, hogy érdemi támogatást kapjanak a közösségtől a kedvezőtlen időjárás által okozott károk enyhítésére. De maradjunk csak a szabadságnál. Talán megengedhetjük magunknak, hogy a strandon labdázva - már amelyik strandon szabad egyáltalán labdázni - elfeledkezzünk arról, hogy egy magánbank hogyan jut közpénzekhez, hogy egy múlt századi hatalomhoz kötődő brókerek hogyan károsítják meg milliárdokkal ügyfeleiket, hogyan részesítenek előnyben egyébként érdemtelen, csupán pártszempontból fontos - ahogy fontoskodva mondják: "vipes" - embereket. Talán a nyári pihenés idejére kihúzhatjuk órarendünkből a gyermekeink tanulása miatti aggódást, hogy milyen is lesz, és kell-e egyáltalán az a kétszintű érettségi. Talán munkánknak is javára válik, ha mi magunk is "javulunk", néhány hetet pihenésre, kikapcsolódásra, a nyár ajándékainak élvezetére, új tájak, új emberek felfedezésére fordítunk. De vajon szabadságra mehetünk-e az életből, kikapcsolódhatunk-e, akárcsak egy kis időre is a számunkra rendeltetett egyetlen, megismételhetetlen sorsból? Elfelejthetjük-e, hogy magyarok vagyunk, amikor azok, akik régen is ezt tették, most ismét azon mesterkednek, hogy továbbra is fenntartsák, és még csak ne is enyhítsék a nemzet több mint nyolcvan éve tartó szétszaggatottságát? Aztán további kérdések: pótolhatja egy "nyári" az örök szerelmet, fogyaszthatjuk-e önként és dalolva a "habkönnyű" giccset a tévécsatornák és jó néhány szabadtéri előadás kínálatából? Eltérhetünk-e egy másodpercre is Krisztus követésétől, ha egyébként új vagy csak ritkán járt úton járunk? Egy nyári, üdülőhelyi prédikációban hallhatták, akiknek volt szerencséjük ott lenni, hogy Krisztus világa mennyire összeférhetetlen a gonoszság, a tisztátalanság világával. Ahol ő megjelenik, onnan ezeknek el kell tűnniük. Az Evangélium hány helyén olvashatjuk, hogy a Mester ördögöt űz, tisztátalan lélektől, betegségtől szabadítja meg a rossz rabságában sínylődőket. A szétszedettség, a rombolás, a zavar helyett az összhang, az emelkedés, a béke világa Krisztusé. A mi világunk is ez, erre szól meghívásunk, küldetésünk. A mi hitünkön, a mi tetteinken is múlik, hogy marad-e ördögi a bankjainkban, valóban a jövőt szolgálja-e nevelési rendszerünk, megszűnik-e nemzetünk szaggatottsága, eltűnik-e a több mint negyven éve mételyező tisztátalanság a közéletünkből. A mi hitünkön, imáinkon és tetteinken is múlik, hogy milyen lesz a nyár, milyen a szabadság. Csak egy újabb uborkaszezonnak lesz vége néhány hét múlva, csak egy rövid kikapcsolódás után kell visszatérnünk a munkahelyünkre, vagy sikerül elűznünk a gonoszt, ahonnan mi tehetjük, sikerül megszabadítanunk a tisztátalanságtól, aminek tisztulására mi rendeltettünk? Sikerül-e nyáron is valósággá tenni az összhang, az emelkedés, a béke világát? A gonoszt, a szennyest elűző krisztusi béke világát. Szikora József
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|