Krisztusra hagyatkozva

A Szociális Testvérek Társasága megnyitotta káptalanját

A Slachta Margit által nyolcvan évvel ezelőtt alapított Szociális Testvérek Társasága ünnepi szentmisével nyitotta meg háromhetes általános káptalanját, mely a társaság hatévenként összehívott legfőbb kormányzati szerve. Az Élet a Szentlélekben című szabályzatuk szerint e gyűlés célja, hogy az eredeti karizmával összhangban irányítsa, őrizze és mélyítse a társaság lelkiségét, életét és küldetését. A remetekertvárosi plébániatemplomban gyűltek össze a társaság itthoni tagjai, valamint a kerületi küldöttek az Egyesült Államokból, Kubából, Romániából és Szlovákiából. A nagyszabású, mégis bensőséges hangulatú szertartást Erdő Péter érsek vezette.

A zsúfolásig telt Szentlélek-templom nemcsak titulusa miatt méltó helyszíne ennek az ünnepi eseménynek. A harmincas-negyvenes évek fordulóján ugyanis azon a telken emelték az épületet, melyet a Slachta család ajánlott fel e nemes célra. A közeli Báthori László utcában található a társaság nemzetközi központja, így a tagok gyakorta térnek be ide összetéveszthetetlen szürke-fehér viseletükben. A szentmise előtt az oltár mellett helyezték el azt a spanyol eredetű, XVIII. századi rézkarcot, amely a Fogolykiváltó Boldogasszonyt ábrázolja, és amely előtt 1923. május 12-én megalakult a társaság.

A szentmise után Lehner Anna általános elöljárót kérdeztük a káptalan jelentőségéről:

- A közösségi élet küldetés, társadalomalakító szolgálat. Ezen keresztül teszünk bizonyságot a szeretetről, a megértésről, a megbocsátásról. Egyéves előkészületünk során átgondoltuk, miben kell megváltoznunk. Testvéreink válaszait felhasználva megvizsgáljuk azokat a területeket, ahol javítani kell annak érdekében, hogy hitelesen élhessük azt, amire Isten hívott bennünket. Az ő ajándéka lesz, hogy az előttünk álló káptalan milyen gyümölcsöt hoz majd. Reményeim szerint még komolyabb szeretetet Krisztus iránt, még mélyebb elköteleződést embertársaink segítése terén. Remélem továbbá azt is, hogy a szolgálatokban, ahol jelen vagyunk, a társadalom mostani nagy kihívásaira minél teljesebb választ tudunk adni. Két világrész, öt ország küldöttei ugyanezekkel a kérdésekkel foglalkoznak. Bár a társadalom helyzete mindenütt más, Krisztus követése, a társadalmi problémák enyhítése, azok megelőzése minden kerületben nagyon fontos szempont. Három hétig leszünk együtt: imádkozunk, gondolkodunk, tanácskozunk, végül kialakítunk bizonyos irányokat. Megválasztjuk a társaság legfőbb vezetőit is, akiknek fő feladata a megerősítés, a megtérésre hívás és a bátorítás lesz.

Berkecz Franciska kerületi elöljáró a kapott karizma "állandóságát" emelte ki:

- Nem vagyunk sokan, ugyanakkor a hivatástudat igen nagy bennünk. Szeretnénk meglátni az idők jeleit, hogy válaszolni tudjunk rájuk. Társaságunk karizmája, vagyis a Szentlélek ajándéka sokféle módon nyilvánulhat meg. Margit testvér például hangsúlyozta a karitatív alapokon álló közéleti munkát. A II. világháború idején Isten országának építésére hívott fel minket, ami az akkori idők jeleire megfelelő válasz volt. Nincsenek állandósult válaszaink, de sürgető vágy van bennünk, hogy az Istennel folyamatos kapcsolatban legyünk, megpróbáljuk az ő szemével nézni azt, ami körülöttünk van, és keressük, mire hív bennünket. A káptalan fő témája, mely az Evangéliumi közösségi életa küldetésért címet viseli, különböző területeket fog érinteni: életstílust, a fogadalmak megélését, a közösségi életet, az apostoli szolgálatot, a képzést, a hivatáspasztorációt...

Pataki Ágnes, buffalói kerületi elöljáró reális képet rajzolt a közösség amerikai csoportjáról:

- Az átlagéletkor nálunk a legmagasabb a társaságban. Testvéreink egy része nyugdíjas, ők imádságaikkal támogatják küldetésünket. Összesen tizenhatan vagyunk. Többen egyházközségben dolgoznak, egyik testvérünk a Washingtoni Főegyházmegye egyik plébániáján a felnőtt hitoktatás vezetője. Amerikába nem sokkal az alapítást követően mentek az első testvérek, hogy anyagi alapokat teremtsenek, és segítsék az anyaközösséget. A legtöbben viszszajöttek, de néhányan kint maradtak Amerikában, illetve Kanadában. Buffalóba 1947-ben érkezett az első két testvér, majd Slachta Margit is odament, amikor megvonták tőle a parlamenti mentelmi jogát, és menekülnie kellett, mert keresztény kiállása miatt fenyegették a kommunisták. Az ötvenes években közel harminc tagból állt a buffalói kerület. Szociális testvérek más szövetségi államokban is dolgoztak gyerekotthonban, kórházban és plébániákon. Én a nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján mentem ki három testvérrel. Ma mi képviseljük a fiatalabb, ötven év alatti generációt. A hivatáshiány Amerikában is általános probléma, különösen egy olyan kis közösségnél, mint a miénk. Azt hiszem, a testvérek elmúlt fél évszázadnyi áldozatos munkáját, szenvedését és imáit az Úristen az egész társaságba "beépítette". Valódi megerősítés látni, hogy az egyház számára fontos a működésünk. Nem tudhatjuk, mit hoz a jövő a buffalói kerület életében. Lehet, hogy feladatunkat beteljesítettük azzal, hogy segítettük a közösséget a politikai viharok idején.

Tobisch Márta jelöltet arról kérdeztük, miért épp a Szociális Testvérek Társaságánál találta meg hivatását:

- Most töltöttem le a kánoni évemet, ami a tanulás, az apostoli szolgálat, az imaélet elmélyítésének ideje volt. Jóllehet több közösséggel is megismerkedtem, mindig úgy éreztem, Isten máshová hív. A Szociális Testvéreknél rögtön megtetszett, hogy náluk nagyon fontos szerepet kap a Szentlélek. Úgy éreztem, ők olyan emberek, mint én, akik között az tudok lenni, aki vagyok. Arra vágyom, hogy életemet teljesen és "radikálisan" átadjam Istennek. Persze fontos a szakmai képzettség is, de ez súlyában nem vetekedhet a Szentlélek vezetésébe vetett bizalommal.

Pallós Tamás

Fotó: Páczai Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu