Macharski bíboros díszdoktori beszéde Piliscsabán

II. János Pál pápa krakkói üzenete Istennek a világ iránti irgalmasságáról

Krakkó bíboros érsekét - többekkel együtt - a Pázmány Péter Katolikus Egyetem díszdoktorává avatták szeptember 22-én Piliscsabán. Macharski bíboros beszédének legfontosabb gondolatait adjuk közre az alábbiakban.

II. János Pál különös módon hívta fel figyelmünket Istennek az egész világ iránt megnyilvánuló irgalmasságára, amikor fölszentelte az Isteni Irgalmasság bazilikáját a krakkói Lagiewnikiben, és Isten irgalmának ajánlotta föl a világot.

Nem új irányelv ez. A Szentatya az irgalmasságról szóló tanításában mindig azt hangsúlyozta, hogy az irgalom legszélesebb perspektívájában legyünk nyitottak az egész világra. E perspektíva leírásának szentelte az 1980-ban kiadott Dives in misericordia kezdetű enciklikájának csaknem teljes 6. fejezetét. A pápa felvázolta kép szerint, hogy a mai világ ugyan folyamatosan fejlődik, ez a fejlődés azonban már régen elvesztette harmonikus voltát - a technika szédítő fejlődését nem kíséri hasonló mértékben az igazán emberi értékek előtérbe helyezése. Ebből származik minden veszély magára az emberi életre vonatkozólag: így az abortusz, az eutanázia és a genetikai manipulálás. Ugyanez érvényes az ember méltóságára, valamint az igazsághoz és a jóhoz való viszonyulásra is. Manipulálják az emberi szabadságot, sok helyen korlátozzák is azt: a világon még mindig vannak olyan régiók, ahol az alapvető szabadságjogokat - a lelkiismeret, a vallás, és az egyesülés stb. szabadságát - elfojtják, felhasználva még a kínzásokat is. Az éhínség, mely naponta öli meg a gyermekek ezreit, a nyomor, a fejletlenség, az iskolázatlanság: ezek jelentik az emberek millióinak mindennapi valóságát (vö. Dives in misericordia, 66). Ők a második, harmadik, sőt a negyedik (!) világ lakói. Az idő múlásával "az emberek és társadalmak közötti egyenlőtlenség" tovább növekszik. Emlékeznünk kell a 2001. szeptember 11-i tragédiára s ennek áldozataira. Nem szabad azonban elfeledkeznünk arról, hogy a nyomor és az éhhalál naponta több ezer embert pusztít el. Az alapvető emberi értékek - elsősorban a család - veszélyesen megkérdőjeleződtek. Ezzel párhuzamosan "növekszik az emberek közötti kapcsolatok hamissága", az ezekben való igazság válsága; növekszik a "gondatlanság abban, hogy igazat mondanak-e egymásnak"; növekszik "a csupán a haszonra figyelés a másikkal való érintkezésben; egyre csökken az igazi közjó megbecsülése", és az ez iránti érzékenység. Végül minden elveszíti szakrális jellegét. Ez pedig gyakran oda vezet, hogy a világ "embertelenné válik". "Az az ember és az a társadalom, amely és aki előtt már semmi sem szent, minden látszat ellenére erkölcsileg tönkremegy" (vö. Dives in misericordia, 70-72).

Ezzel a valósággal szembesülünk nap mint nap. És nem csupán azért, mert a hírközlő eszközök odáig fejlődtek, hogy szemtanúi lehetünk minden drámának, bármelyik sarkában történjék is a világnak. Ugyanakkor azok a konkrét, kézzelfogható egyéni problémák, melyeket megtapasztalunk szűk környezetünkben, szoros ok-okozati kapcsolatban vannak azokkal a rendellenességekkel, melyeket világméretekben érzékelünk. Az egyház szociális tanítása is ebben az irányban szélesítette a társadalmi kérdések felismerését. XIII. Leó a Rerum novarum kezdetű enciklikájában egy üzem keretein belül vázolta a munkabeli viszonyokat; XI. Piusz pedig, negyven évvel később, arról beszélt, hogy a társadalmi osztályok közötti érdekellen-téteket egyeztetés révén kell megoldani. XXIII. János Mater et Magistra kezdetű enciklikájában pedig már globális távlataiban tárgyalta a szociális kérdéseket.

II. János Pál Krakkóban nem a pénzügyi, gazdasági vagy politikai rendszer megoldásairól beszélt. Gyakran ugyanis a szociális témájú pápai megnyilatkozásokat ilyen sémákra próbálják szűkíteni. Krakkóban a Szentatya az irgalmasságról szólt...

Az irgalmasság nem "harmadik, keresztény út" a szocializmus és a kapitalizmus mellett. Az irgalom nem valamiféle társadalmi-politikai rendszer. Nem is nagyon látható, miként lehetne átültetni ezt egy rendszer szerkezeteire és mechanizmusaira. Az irgalmasság - vagy más szóval, ahogyan gondolkodni és beszélni tanított bennünket II. János Pál: "az irgalmas szeretet" - egyfajta magatartás, amely csak a személyben és személyek között létezik és fejlődik.

De miért éppen az Irgalmasság Evangéliumának kell mentőövként szolgálnia számos válságban szenvedő világunk számára? Miért éppen ez az Evangélium a mai ember számára a remény egyetlen forrása? - Azért, mert a remény legnagyobb ellensége a harmadik évezred küszöbén a félelem - mondja a pápa. Ez azonban nemcsak a munkanélküliségtől, hajléktalanságtól vagy szegénységtől való félelem. Végső soron a gonoszság titkától (mysterium iniquitatis) való félelem ez: félelem a bennem és másokban működő bűntől. A XX. század kegyetlen módon tudatosította az emberrel a gonoszság mértékét, amelyre ő maga is képes. Ez azonban nem jelenti azt, hogy e század megfejtette volna a misztériumot. S még kevésbé jelenti azt, hogy megtalálta volna a hathatós gyógyírt. A bűn folyamatosan felülkerekedik az emberen - a bűn mechanizmusa viszont még mindig rejtve van az ember elől.

Erre a félelemre nincs más gyógyír, csak Krisztus Keresztje és a belőle fakadó megbocsátás, melyet mindannyian megtapasztalhatunk. De csak akkor, ha a Lélekben és az igazságban találkozunk Istennel, a kiengesztelődés szentségében. Az embernek ebből a szentségi tapasztalatából, vagyis az irgalmas szeretet megtapasztalásából születik igazán keresztény cselekedet (...)

Az irgalmasság különleges összpontosítás az ember méltóságára - tanítja a Szentatya: "Az irgalom lényege annak a közös jónak megtapasztalására támaszkodik, ami maga az ember; és az embert egyetemesen megillető méltóság megtapasztalásából fakad" (Dives in misericordia, 40). "Az irgalom sajátos és igazi ereje nemcsak abban áll, hogy bátor, éles és segítőkész szemmel néz az erkölcsi, a fizikai vagy a testi rosszra, hanem az irgalom természetéhez az is hozzátartozik, hogy észrevesz és azonnal segít, s kimenti (fölemeli) az értéket a rossz valamennyi formájából, ami a földön vagy az emberben van" (Dives in misericordia, 41). Íme a bűnbánat és a megbocsátás szentségének megtapasztalása, melyet az ember tovább tud ajándékozni a másiknak. Az érdem nélkül feloldozott azt is tudja tanúsítani az embertestvérének, hogyan "kell átlépni az igazságosság rögzített szobáját ("mértékét"), amely pontos, de gyakran igen szűk" ("túlságosan szűk") (Dives in misericordia, 36).

Itt jelenik meg a záró következtetés - a követelmény, melyet II. János Pál már sokszor megfogalmazott: "Legyetek az irgalmasság tanúi!" Ez a felszólítás régi és egyben új. Régi, mert például három évvel ezelőtt hallottuk ezt már Lengyelországban is. Ugyanakkor új is ez a felszólítás, mert jelentősen áttevődött a hangsúlya. 1997 júniusában a Szentatya azt mondta nekünk: "Legyetek az irgalmasság apostolai!" Ma azt mondja: "Legyetek az irgalmasság tanúi!" Így hangzott el ez a felszólítás az idén augusztus 17-én a krakkói Lagiewnikiben. Egy nappal később pedig a bloniai szentmisén: "Isten, aki irgalmat tanúsít irántunk, elvárja, hogy mi is az ő irgalmasságának tanúsítói legyünk a mai világban."

A Szentatya azt akarja mondani nekünk, hogy az irgalmasság "apostolkodásának" egyetlen igazi formája az irgalom "tanúsítása" (gyakorlása). És hogy az irgalmasságról nem lehet csupán "tudomást szerezni", hanem ezt "meg kell tapasztalni". Előtte pedig el kell hinni, hogy az irgalom valóban válasz a világ minden problémájára, még azokra is, melyek globális méretekben nyilvánulnak meg.

(Az idézetek II. János Pál pápa Dives in misericordia kezdetű enciklikájából származnak. - Szent István Társulat, Budapest, 1981.)

A Szent Fausztina Isteni Irgalmasságért Alapítvány

ezúton is köszöni az Új Ember olvasóinak nagylelkű adományait az Isteni Irgalmasság-bazilikában épülő magyar kápolna javára, és továbbra is kéri a jó szándékú emberek segítségét a 11739009-20233642-es csekkszámlára.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu