 |
 |
 |
 |
2002.09.29
|
Szent Mihály főangyal
ünnepe: szeptember 29. |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Talán legközelebb... II. János Pál búcsúbeszéde Szeretett hazám, Lengyelország! (...) Isten kiemel, és különleges elbánásban részesít, de tudj hálás lenni! (Napló, 1038) 1. Ezekkel a Szent Fausztina Naplójából idézett szavakkal szeretnék elbúcsúzni tőletek, kedves testvéreim, honfitársaim! Most, amikor elérkezett az idő, hogy visszatérjek a Vatikánba, még egyszer őszinte örömmel nézek végig soraitokon, és hálát adok Istennek, hogy újra itt lehettem hazámban. Gondolatban végigtekintek háromnapos zarándokutam állomásain: Lagiewniki, a krakkói Blonia, Kalwaria Zebrzydowska... Emlékezetemben őrzöm a hívek imádkozó tömegeit, tanúságtételeteket a lengyel egyház hitéről és az Isteni Irgalomba vetett bizalmatokról. Amikor elbúcsúzom Lengyelországtól, szeretnék elköszönni mindannyiotoktól, drága honfitársaim. Olyan sokan vártak rám, olyan sokan akartak találkozni velem. Ez nem mindenkinek adatott meg. Talán legközelebb... A lengyel családoknak azt kívánom, hogy az imában találják meg a feladataik teljesítéséhez szükséges világosságot és erőt, hogy környezetükben az irgalmas szeretet üzenetét sugározhassák. Isten, minden élet forrása kísérjen benneteket áldásával mindennap! Üdvözlöm mindazokat, akikkel személyesen találkoztam zarándokutamon, és azokat is, akik a tömegkommunikációs eszközök által kapcsolódtak be apostoli utam találkozóinak eseményeibe. Különösen köszönöm beteg és idős testvéreimnek, hogy szolgálatomat imáikkal és szenvedésükkel segítik. Kívánom, hogy az Irgalmas Jézussal való lelki egyesülés váljék enyhülés forrásává számotokra minden fizikai és lelki szenvedésetekben.
Lelki szemeimmel most végigtekintek szeretett hazámon. Örömmel töltenek el az eredmények, a jóra irányuló törekvések és az alkotó kezdeményezések. Bizonyos nyugtalansággal szóltam a változások áráról és nehézségeiről, melyek fájdalmas teherként nehezednek a legszegényebbekre és a leggyengébbekre: a munkanélküliekre, a hajléktalanokra, és mindazokra, akiknek egyre szerényebb körülmények között és a holnap bizonytalanságában kell élniük. Elutazásom előtt az Isteni Gondviselésre szeretném bízni hazámnak ezeket a nehéz ügyeit, az állam ügyeiért felelős személyeket pedig arra buzdítom, hogy gondoskodjanak a Köztársaság és állampolgárai javáról. Uralkodjék mindenütt az irgalmasság, a testvéri szolidaritás, az egyetértés és az együttműködés lelkülete, hazánk javának, valós érdekeinek keresése. Remélem, hogy ezeket az értékeket ápolva a lengyel társadalom, mely évszázadok óta Európa része, megtalálja helyét az Európai Közösség keretein belül, és nemcsak önazonosságát nem fogja elveszteni, de hagyományaival képes lesz gazdagítani is ezt a földrészt és az egész világot. 2. Rövid zarándokutam immár mögöttünk lévő napjai emlékezésre és mély reflexiókra indító alkalmat jelentettek számomra. Hálát adok Istennek a lehetőségért, hogy ismét meglátogathattam Krakkót és Kalwaria Zebrzydowskát. Hálát adok a lengyel egyházért, amely az Isten, a Kereszt és az Evangélium iránti hűség lelkületében ezer éve osztozik nemzete sorsában, annak jó szándékait és törekvéseit szolgálva és támogatva. Hálát adok Istennek, hogy az egyház Lengyelországban hű maradt ehhez a küldetéséhez, és kérem, hogy ez mindig így legyen. Szeretnék köszönetet mondani itt mindazoknak, akik zarándokutamat lehetővé tették. A köztársasági elnök úrnak még egyszer köszönöm a meghívást, valamint a zarándokutam elő készítéséről való gondoskodást. Köszönöm az állami hatóságok és az egyház képviselői közötti együttműködést. Köszönöm a jóindulat minden megnyilvánulását. Hálás vagyok a vajdasági, az önkormányzati, a városi és járási hatóságoknak - különösen Krakkó és Kalwaria hatóságainak - vendégszeretetükért, gondoskodásukért és minden fáradozásukért. Isten fizesse meg mindazok munkáját, akik bármilyen formában hozzájárultak ahhoz, hogy ez a zarándokút sikeres legyen. Gondolok itt az egyházi szolgálatokat végzőktől kezdve a tévé, a rádió, a sajtó munkatársain, az újságírókon át mindenkire, a rendfenntartó szervekkel együtt: a katonaságra, a rendőrségre, a tűzoltóságra és az egészségügyi dolgozókra egyaránt. Nem szeretnék kihagyni senkit, ezért hát még egyszer mondom teljes szívemből: Isten fizesse meg! 3. Különleges hálával fordulok mindanynyiotokhoz, akik Isten Népét alkotjátok Lengyelországban. Köszönöm a Lengyel Püspöki Karnak és a prímás úrnak a meghívást, a hívek lelki felkészítését, valamint a zarándokutammal kapcsolatos szervezési munkáikat. Különleges hálámat szeretném kifejezni a papság, a szemináriumok növendékei, valamint a szerzetesnővérek iránt. Köszönöm, hogy előkészítettétek a liturgiát, és a hívek mellett álltatok találkozásaink során. Az egész lengyel egyháznak hálás vagyok a közös imáért, a meleg fogadtatásért és nagy szeretetetekért. Nagylelkűségeteket jutalmazza meg bőségesen az ő áldásával az irgalmas Krisztus. Köszönő szavaim közül nem hiányozhat külön köszönetem, mellyel szeretett krakkói egyházamhoz fordulok. Krakkó metropolita érsekének, Franciszek bíboros atyának szívből köszönöm a vendéglátást és azt, hogy ilyen csodálatosan előkészítette Krakkót az elmúlt napok kiemelkedő eseményeire. Szívből jövő köszönetemet fejezem ki a Lagiewnikiben működő Irgalmasság Anyja Rend Nővérei, valamint mindazok felé, akik az irgalmas Krisztus képe előtt nap mint nap imádkoznak apostoli szolgálatom szándékaiért. Gratulálok a krakkói érsekségnek és egész Lengyelországnak az új szentélyhez, melyet felszentelhettem. Meggyőződésem, hogy a lagiewniki kegyhely az Isteni Irgalmasság kultuszának valódi székhelye és nagy hatáskörű központja lesz. Az új templom tornyáról sugárzó fények az irgalmas Jézus képén látható sugarakra emlékeztetnek. Töltsék el ezek lelki világossággal és ragyogással egész Lengyelországot, a Tátrától a Balti-tengerig, a Bugtól az Oderáig - és az egész világot! 4. "Az irgalomban gazdag Isten" - ez volt zarándokutam jelmondata, vezérgondolata. Úgy értelmeztük ezeket a szavakat, mint az új évezred felhívását az egyház és Lengyelország számára. Honfitársaimnak azt kívánom, hogy az Irgalmasságnak ezt az üzenetét tudják nyitott szívvel befogadni és elvinni mindenhová, ahol az emberek a remény világosságát keresik! Mindazt a jót, ami zarándokutam napjai során történt, amiben részesültem, megőrzöm a szívemben. Mindenért hálás szívvel az egész lengyel egyházzal együtt ismétlem most az irgalmas Jézus előtt: "Jézusom, bízom Benned!" Ez az őszinte vallomás legyen enyhülés forrása az új évezredben a jövő nemzedékei számára! Az irgalomban gazdag Isten áldjon meg benneteket! Végezetül mit is mondhatnék még? Sajnálom, hogy el kell mennem!
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
