Isten irgalmasságának tanúi legyetek!

II. János Pál homíliája a krakkói Blonia parkban

A pápa négynapos programjának központi eseménye az augusztus 18-án, vasárnap délelőtt mondott szentmise volt Krakkó egyik népszerű, Blonia nevű parkjában, amelyen mintegy két és fél millió hívő vett részt. A szentmise keretében a pápa négy új boldogot avatott.

1. "Az én parancsom az, hogy szeressétek egymást, ahogy én szerettelek titeket." (Jn 15,12) Kedves Testvéreim! Jézusnak ezek a szavai különleges módon kapcsolódnak a mai liturgikus találkozónkhoz itt, a krakkói Blonián: "Az irgalomban gazdag Isten!" Ez a jelmondat kifejezi Isten emberek iránti szeretetét, amely meghozta az emberiségnek a Megváltást. "Isten, aki gazdag az irgalmasságban, igen nagy szeretetéből, mellyel szeretett minket - noha bűneink miatt halottak voltunk - Krisztussal együtt életre keltett minket." (Ef 2, 4-5) Ennek a szeretetnek a teljessége a keresztáldozatban nyilvánult meg. Mivel "nagyobb szeretete senkinek sincs annál, mint amikor valaki életét adja barátaiért" (Jn 15,13.). Ez az irgalmas szeretet mértéke. Ez az Isten Irgalmasságának mértéke.

Amikor tudatosul bennünk ez az igazság, számot kell vetnünk azzal, hogy Krisztus felszólítása a felebaráti szeretetre - amelyre példát adott nekünk - ugyanilyen mércét állít elénk. Ugyanakkor megtapasztalhatjuk, hogy ha használjuk az Isten irgalmas szeretetének adományát, mi magunk is napról napra odaadhatjuk életünket felebarátainkért, irgalmasságot cselekedvén velük. Ismerjük fel, hogy Isten megmutatván nekünk irgalmasságát azt kívánja, hogy az irgalmasság tanúi legyünk a mai világban!

2. Az irgalmasság tanúságtételére való felhívás különösen kifejezően hangzik itt, a szívemhez oly közel álló Krakkó városában, amely felett magaslik az Isteni Irgalmasság kegyhelye Lagiewnikiben, és az új templom, melyet tegnap felszentelhettem. Itt ez a felszólítás ismerősen cseng, mert e város több évszázados hagyományára tekint vissza, rendkívüli jellemzője volt mindig is a rászorulók megsegítése.

Üdvözlöm egész Lengyelországot. Gondolatban bejárom azt a fénylő utat, amelyen Szent Fausztina készült fel az irgalmasság elfogadására - Varsótól Plockon, Vilniuszon át Krakkóig. Megemlékezem azokról is, akik ezen az úton az irgalmasság apostolát, Fausztinát segítségükkel szolgálták. Szeretném köszönteni vendégeinket. Üdvözlő szavaimmal a köztársasági elnökhöz és a miniszterelnökhöz, valamint az ország és a megyék képviselőihez szólok. Szívemhez ölelem minden honfitársamat, kiváltképp a szenvedőket és betegeket. A lelki közelségemről és az állandó imában történő megemlékezéseimről szeretném biztosítani mindazokat, akik sokféle nehézséggel küszködnek, főként a munkanélkülieket, hajléktalanokat, az időseket, a magányos embereket és a többgyermekes családokat. Üdvözlöm a világban szétszóródott honfitársaimat. Sok szeretettel köszöntöm a zarándokokat, akik Európa és a világ különböző országaiból érkeztek. Külön köszöntöm a jelen lévő litván és szlovák köztársasági elnököt.

3. Az egyház kezdettől fogva a kereszt és a feltámadás titkára hivatkozva tanít az Isteni Irgalmasságra, amely a remény záloga és az ember megváltásának forrása. Úgy tűnik azonban, hogy az egyház ma különös módon arra van híva, hogy az Isteni Irgalmasság üzenetét hirdesse a világnak. Nem hanyagolhatja el ezt a küldetését, mivel maga az Úr erre szólítja fel őt - Szent Fausztina tanúságtétele által.

És erre Isten kiválasztotta a mi időnket. Talán azért, mert a XX. századot, a sok téren kétségbevonhatatlan eredmények ellenére is megbélyegzi a "gonoszság titka". Az új évezredbe a jó és a rossz öröklésével léptünk át. Az emberiség fejlődésében új lehetőségek nyílnak, ugyanakkor új, eddig ismeretlen veszélyek lépnek fel. Az emberek nemegyszer úgy élnek, mintha Isten nem létezne, sőt, saját magukat teszik az Ő helyére. A Teremtő jogait akarják birtokolni, és jogot formálnak az emberi élet misztériumába történő beavatkozásra. A létezésről akarnak dönteni, meghatározni az alakját a genetikai manipulációk által, és végül megszabni a halál időpontját. Az emberek eldobva az Isten törvényeit és az erkölcsi elveket, nyíltan lépnek fel a család ellen. Többféle módon próbálják elnyomni Isten hangját az emberi szívekben, és igyekeznek Őt magát "nagy nem-létezővé" tenni a kultúrában és a nemzetek társadalmi öntudatában. A "gonoszság titka" állandó jelleggel beleivódik a világ valóságába, amelyben élünk.

Ezt látva félelem tölti el az embert: félelem a jövőtől, az ürességtől, a szenvedéstől és a megsemmisüléstől. Lehetséges, hogy éppen ezért lép be Krisztus - a szerény szerzetes nővér tanúsága révén - a mi időnkbe, hogy világosan rámutasson az enyhülés és a remény forrására, ami Isten örökkévaló irgalmasságában rejlik.

Szükséges, hogy új erővel hangozzék el ez a krisztusi üzenet az irgalmas szeretetéről. A világnak szüksége van erre a szeretetre. Eljött az idő, hogy a krisztusi üzenet eljusson mindenkihez, kiváltképp azokhoz, akiknek embersége és méltósága, úgy tűnik, elvész a gonoszság titkában. Eljött az idő, hogy az Isteni Irgalmasság szózata reményt hozzon az emberi szívekbe, és hogy az új civilizációnak, a szeretet civilizációjának tűzfészkévé váljék.

4. Az egyház fáradhatatlanul akarja hirdetni ezt az üzenetet, nemcsak lelkes szavaival, hanem az irgalmasság buzgó gyakorlásával. Ezért szüntelenül rámutat azok kitűnő példáira, akik az isten- és emberszeretet nevében "mentek, és gyümölcsöt hoztak". Ma négy új boldoggá avatott csatlakozik hozzájuk. Különböző időkben éltek, különbözőek voltak a személyes életük történetei, mégis összeköti őket az a rendkívüli életszentségi jellemvonás, amilyen az irgalmasságnak való átadás.

Boldog Zygmunt Szczesny Felinski (1822-1895) varsói érsek a nemzet szabadságának elveszítése időszakában állhatatosan hívott fel a szegények megsegítésére, nevelőintézetek és jótékonysági intézmények nyitására. Maga is alapított árvaházat és iskolát, és bevezette az Isteni Irgalmasság Anyja Nővéreinek kongregációját a fővárosba.

A januári felkelés (1863) eleste után az emberek iránti irgalmasságtól vezetve nyíltan lépett fel az üldözöttek érdekében. Hűségének ára húszéves oroszországi száműzetés lett. Ott sem felejtkezett el a szegény és elveszett emberekről, mindig nagy szeretettel, türelemmel és megértéssel volt irántuk. Ezt írták róla: "száműzetése alatt, mindenfajta nyomás ellenére, az ima szegénységében, mindig csak a kereszt tövében tartva magát odaadta önmagát az Isteni Irgalmasságnak."

Szép példája ez a lelkipásztori szolgálatnak, amelyet ma püspök testvéreimnek szeretnék átadni. Testvéreim: Felinski érsek legyen védelmezője az irgalmasságot előtérbe állító lelkipásztori programotoknak. Ez a program határozza meg az egyház élete iránti elkötelezettségeteket, ugyanakkor a társadalmi és politikai élet iránti elkötelezettségeteket is mind a nemzeti, mind pedig az európai és világméretű fórumokon.

Az így értelmezett társadalmi szeretet lelkületében Felinski érsek mélyen elkötelezte magát a nemzeti szabadság védelme iránt. Ma is szükség van erre, amikor különféle erők - gyakran a szabadság hamis ideológiájától vezérelve - igyekeznek ezt a területet maguknak megszerezni. Amikor a liberalizmus, az igazság és felelősség nélküli szabadság hangos propagandája hazánkban is erősödik, az egyház pásztorai nem tehetik meg, hogy ne hirdessék az egyetlen és csalhatatlan szabadság filozófiáját, amely Krisztus Keresztjének az igazsága. Ez a szabadság filozófiája, amely mélységesen áthatja nemzetünk történelmét.

5. Isten irgalmát eljuttatni a leginkább rászorulókhoz: ez a vágy vezette boldog Jan Beyzym (1850-1912) jezsuita misszionáriust a távoli Madagaszkárra, ahol a Krisztus iránti szeretetéből leprásoknak szentelte életét. Éjjel-nappal szolgálta azokat, akik a társadalom peremén kívül rekedtek. Az elhagyatott és megvetett embereket szolgáló irgalmas cselekedeteivel rendkívüli tanúságot tett az Evangéliumról.

Jótékonysága missziós küldetésének részét képezte: elvinni az Evangéliumot azoknak, akik nem ismerik. Íme, az irgalmasság legnagyobb ajándéka: elvezetni az embereket Krisztushoz, segíteni őket, hogy megismerjék Őt, és megízleljék végtelen szeretetét. Ezért kérlek benneteket, imádkozzatok azért, hogy egyre több missziós hivatás születhessék a lengyel egyházban.

6. Boldog Jan Balicki (1869-1948) élete az irgalmasság szolgálata volt. Papként szíve mindig nyitva állt a rászoruló emberek előtt. Irgalmassága a szegények és betegek szolgálatán kívül leginkább a gyóntatószékben mutatkozott meg. Mindig nagy türelemmel és alázattal próbálta a bűnösöket Isten kegyelméhez visszavezetni.

Erre emlékezve a papokhoz és a szeminaristákhoz fordulok: kérlek benneteket, Testvéreim, ne felejtsétek: az Isteni Irgalom sáfárjai vagytok. Ugyanakkor emlékezzetek, hogy maga Krisztus erősít meg titeket ígéretével, melyet Szent Fausztina nővéren keresztül adott: "Mondd meg papjaimnak, hogy a megrögzött bűnösök szavaikra bűnbánatra indulnak, ha az én kikutathatatlan irgalmamról, a szívemben lévő irántuk való könyörületről beszélnek nekik." (Napló, 1521).

7. Az irgalmasság műve határozta meg boldog Sancja Janina Szymkowiak (1910-1942) szerafin rendi szerzetesnővér hivatását is. Már otthonról is a Jézus Szent Szíve iránti forró szeretetet hozta, és ez a lelkület táplálta kedvességét és jóságát, amellyel az emberek, különösen a legszegényebbek és a legrászorultabbak felé fordult. Szerzetesi hivatását mindig is az Isteni Irgalmasság ajándékának tekintette.

A Fájdalmas Szűzanya Leányait - a szerafin nővéreket - üdvözölve az összes szerzetesnővérhez és megszentelt személyhez fordulok: Boldog Sancja legyen mindannyiotok példaképe és védőszentje. Kövessétek útmutatását, amelyet lelki végrendeletében így fogalmazott meg: "Ha már odaadom magam Istennek, akkor ezt teljesen elégő áldozatként teszem."

8. Testvéreim és Nővéreim! Ezeket a boldogokat szemlélve, szeretném még egyszer eszetekbe juttatni a szavakat, melyeket az Isteni Irgalmasságról szóló enciklikámban írtam: "Az ember annyira tudja Isten irgalmas szeretetét és irgalmát megtapasztalni, amennyire hasonló szeretetben tud élni felebarátaival." (Dives in misericordia, 14.) Kívánom, hogy minél teljesebben fedezzük fel az Isteni Irgalmasság titkát, és éljünk vele mindennap!

A szegénység új formái országunkban is megjelentek, ezért szükség van - mint azt a Novo millennio ineunte levelemben írtam - az "irgalmas képzelőtehetségre", a felebarátainkkal való szolidaritás lelkületére: hogy a nekik nyújtott segítség a megosztott javak testvéri közösségének tanúságtételévé váljék (vö. 50). Kívánom, hogy legyen ilyen "képzelőtehetsége" minden krakkóinak és hazánk minden polgárának. A lengyelországi egyház lelkipásztori programjának ez legyen meghatározója. Az Isteni Irgalmasságról szóló szózat tükröződjék az emberek irgalmas tetteiben.

Szerető tekintetre van szükség ahhoz, hogy meglássuk segítségünkre szoruló embertársainkat. Mert aki elveszíti munkáját, lakhelyét, s még a lehetőségét is annak, hogy családjával méltó körülmények között élhessen, az magányosnak, elveszettnek és reményvesztettnek érzi magát. "Irgalmas képzelőtehetségre" van szükségünk, hogy segíteni tudjunk egy lelkileg és anyagilag elhanyagolt gyermeknek, hogy ne forduljunk el egy olyan fiataltól, aki eltévelyedett a különböző függőségek vagy a bűnözés világában; hogy tanácsot, vigasztalást, lelki és erkölcsi támogatást nyújtsunk azoknak, akik belső harcot vívnak a gonosszal. Erre a képzelőtehetségre van szükség mindenütt, ahol az emberek szükségükben így kiáltanak az Irgalmas Atyához: "Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma."

9. 1979-ben, amikor pápaként először zarándokoltam hazámba, itt, a Blonián azt mondtam: "Amikor erősít minket az Atya Lelke, erősödik az emberekbe vetett hitünk is; hitünk, reményünk és szeretetünk - mivel ezek egymástól elválaszthatatlanok, készek vagyunk bizonyságot tenni emberségünkről mindenki előtt, aki ezt a dolgot valóban a szívén viseli". Ezért kértelek Titeket, hogy "sose utasítsátok vissza azt a Szeretetet, mely a ťlegnagyobbŤ, mely a Keresztben nyilvánult meg, és mely nélkül az emberi életnek nincs se gyökere, se értelme". Ezek a szavak 1979. június 10-én hangzottak el.

Testvéreim! Ma megismétlem a felhívást: nyíljatok meg Isten legnagyobb ajándékára, az Ő szeretetére, mely Jézus Krisztus Keresztjében mint irgalmas szeretet nyilvánult meg. Ma is - immár más időkben, az új évszázad és évezred küszöbén - legyetek készek "tanúságot tenni az emberről". Ma minden erőmmel arra kérem az egyház fiait és leányait, valamint az összes jóakaratú embert, hogy "az ember ügye" soha ne legyen elválasztva Isten szeretetétől. Segítsetek a mai embernek megtapasztalni Isten irgalmas szeretetét! Fénylő sugarában és melegében hadd mentse meg az emberségét!

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu