Töltse el lelkünket a remény!

A Szentatya köszöntő szavai a krakkói Balice repülőtéren

Köztársasági Elnök Úr, Prímás Atya, krakkói Érsek Atya, Szeretett testvéreim és nővéreim!

1. Üdvözlöm ismételten Lengyelországot és minden honfitársamat. Ugyanolyan meghatottsággal és örömmel teszem ezt, mint minden alkalommal, amikor hazámba látogatok. Köszönöm köztársasági elnök úrnak a saját és a Lengyel Köztársaság nevében hozzám intézett üdvözlő szavait. Hálás vagyok Franciszek bíboros atyának, a krakkói érseki székben való utódomnak azokért a kedves szavakért, melyeket a hozzám annyira közel álló krakkói metropolita, a lengyel püspöki kar és Isten egész népének nevében mondott.

Krakkóba érkeztem, de gondolataimban egész Lengyelországot és összes honfitársamat átölelem. Üdvözlöm prímás atyát, a bíborosokat, püspöktestvéreimet, a papokat, a férfi és a női rendek képviselőit, a szeminaristákat és minden világi hívőt. Üdvözlöm ugyancsak a kormány képviselőit, élükön a miniszterelnök úrral, a helyi hatóságokat és a diplomáciai testület tagjait, élén annak dékánjával, a nuncius érsek atyával, köszöntöm Krakkó, Kalwaria Zebrzydowska és Wadowice város vezetőségét.

Különösképpen szeretném üdvözölni "az én városomat", Krakkót, és az egész főegyházmegyét. Köszöntöm a tudomány és a kultúra képviselőit, az egyetemi közösséget és mindazokat, akik az ipari, a mezőgazdasági vagy más szektorban végzett nehéz munkájukkal járulnak hozzá a város és régió lelki és anyagi fejlődéséhez.

Szeretném köszönteni a fiatalokat, a gyerekeket pedig szeretném szívemhez szorítani. Köszönöm a fiataloknak a hit tanúságát, melyet nemrég Torontóban, a felejthetetlen XVII. Ifjúsági Világtalálkozón tettek. Külön szeretettel köszöntöm a szenvedőket, a betegeket, a magányosokat, az időseket, a szegénységben és nélkülözésben élőket. Ezekben a napokban Isten Irgalmának ajánlom az összes gondotokat, titeket pedig kérlek, imádkozzatok, hogy apostoli szolgálatom gyümölcsöző legyen, és teljesítse a hozzá fűzött reményeket.

Tiszteletemet fejezem ki az ortodox püspöktestvérek és hívők iránt, az evangélikus egyház és más egyházak, keresztény közösségek hívei iránt. Szeretettel üdvözlöm az izraeliták közösségét, az iszlám hívőket és minden jóakaratú embert.

2. Testvéreim! "Az irgalmasságban gazdag Isten" - ez zarándoklatom jelmondata. A Dives in misericordia kezdetű enciklikából származó megállapítás azt az igazságot tükrözi, amely itt, Krakkóban - a krakkói Lagiewnikiben - olyan nagy erővel nyilvánult meg. Innen járja be a világot - egy rendkívüli tanú - Szent Fausztina nővér - alázatos szolgálata révén az Isten irgalmas szeretetéről szóló szózat. Ezért zarándoklatom első állomása és célja az Isteni Irgalmasság kegyhelyének meglátogatása. Örülök, hogy fölszentelhetem az új kegytemplomot, amely az irgalmas Krisztus tiszteletének központja lesz az egész világ számára.

Isten irgalmassága az emberek irgalmasságában tükröződik. Évszázadok óta büszkélkedhet Krakkó olyan nagy alakokkal, akik Isten szeretetében bízva - emberszerető konkrét tetteik révén - tanúságot tettek Isten irgalmáról. Elég csak a waweli Szent Hedviget említenem, vagy Kenti Szent Jánost, Piotr Skarga atyát vagy a korunkhoz közelebb élő Szent Albert testvért. Ma csatlakoznak hozzájuk Isten szolgái, akiket - ha Isten megengedi - boldoggá avatok a krakkói Błonian tartandó szentmisében. Zarándoklatom második célja ugyanis Zygmunt Szczcsny Felinski, Jan Beyzym, Sancja Szymkowiak és Jan Balicki boldoggá avatása. Már most azt kívánom, hogy azok a boldogok, akik irgalmas szolgálatukkal tettek tanúságot, mindig emlékeztessenek Isten ember iránti szeretetének hatalmas ajándékára, és mindennap a szeretet gyakorlására hangoljanak. Zarándoklatom harmadik célja, hogy hálát adjak Istennek a négyszáz éve fennálló Kalwaria Zebrzydowska kegyhelyért, amelyhez kora ifjúságom óta szoros kapcsolat fűz. Ott imádkozva, az ösvényeken sétálva kerestem ihletet a krakkói és lengyel egyház szolgálatához, ott hoztam sok fontos lelkipásztori döntést. A hívő és imádkozó néptől ott tanultam azt a hitet, amely a Péter székén is irányít és vezet. Ezt a kegyelmet szeretném megköszönni Istennek a Kalwariai Szűzanya közbenjárása által.

3. Zarándoklatom és az Isteni Irgalmasságról szóló elmélkedéseim közben nem kerülhetik el figyelmemet a lengyel földön élők mindennapjai: hiszem, hogy Isten ádása minden fáradozástok eredményét megsokszorozza, és a nehézségekre és problémákra az Ő segítségével megoldást találtok. A lengyel ügyeket különösen szívemen viselem. Tudom, mennyit változott hazánk az első, 1979-i zarándoklatom óta. Most ismét érdeklődéssel figyelem, hogyan gazdálkodnak a lengyelek visszanyert szabadságukkal. Meg vagyok győződve arról, hogy országunk bátran halad a fejlődés új horizontjai felé békében és jómódban.

Örülök, hogy ilyen sok honfitársam az egyház társadalmi tanításain felbuzdulva együtt építi az igazságosság, szeretet és béke alapjain nyugvó nemzeti közösséget. Tudom, sokan kritikusan figyelik és értékelik a mai világot irányítani próbáló rendszert, amely az embert csak materialista szempontból értékeli. Az egyház szerint nem lehet a társadalmi jólétet emberi szegénységre, emberek bántására és szenvedésére építeni. Azok, akik az egyház társadalmi tanításait figyelembe veszik, nem mehetnek el érzéketlenül azok mellett, akiknek nincs munkájuk, egyre nagyobb szegénységben élnek, és kilátásuk sincs a jobb jövőre.

Tudom: sok - főképp sokgyermekes - lengyel családot sújt a munkanélküliség, és leginkább az idősebb emberek fizetik meg az árát a gazdasági és társadalmi átalakulásnak. El kívánom nekik mondani: lélekben osztozom a sorsukban. Velük vagyok örömükben és bánatukban, és amikor a jobb jövőt tervezik vagy éppen építeni igyekeznek azt. Imáimmal mindennap támogatom jó szándékaikat.

Nekik és minden honfitársamnak az Evangéliumból származó reménysugarat hozom, hogy az irgalomban gazdag Isten mindennap kinyilatkoztatja szerető jóságát Krisztusban. Ő, a feltámadt Krisztus mondja ma mindannyiotoknak: "Ne félj! Én vagyok az Első és az Utolsó, s az Élő. Halott voltam, de most örökkön örökké élek." (Jel 1, 17-18) Ez az irgalmasság üzenete, amit ma hazámnak és honfitársaimnak hozok: "Most már ne félj!". Bízzál Istenben, aki gazdag az irgalmasságban. Krisztus veled van. Ő a remény forrása.

Drága testvéreim! Zarándoklatom három napja ébressze föl szíveinkben az Isteni Irgalmasságba vetett mély hitet. Egyesítse még jobban szíveinket a szeretetben, ébredjünk rá felelősségünkre az összes ember életével kapcsolatban, hangolódjunk minél jobban a jóra, a kölcsönös megértésre, hogy még jobban közeledjünk egymáshoz az irgalmasság lelkületében. Töltse el lelkünket a remény kegyelme!

Minden jelenlévőt még egyszer szeretettel üdvözlök, és közös zarándoklatunkon teljes szívemből megáldok.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu