Krakkói jegyzetek

A hegyi pap

A könyvesbolt ajtaján egy lenyűgöző hegycsúcsot ábrázoló plakát hirdeti, hogy megjelent A Tátra misztikája című munka. Alcíme az lehetne: Miként találkozzunk Istennel a hegyekben?

A szerző, Roman E. Rogowski a hátsó borító szerint káplán, hitoktató és alpinista - hm, ez már önmagában érdekes. Kétszázharminc oldalon elénk adja a hegyek teológiáját, egybegyűjtve mindent, amit a Szentírás, illetve a költők-szépírók-festők a hegyekről mondanak. Vérbeli alpinista papként persze mindvégig hazabeszél - bármibe lefogadom, hogy egy tátrai faluban nőtt fel -, de nem bántóan, csak amolyan bájosan-butuskán. Az első fejezet címe például így szól: És Isten megteremtette a Tátrát. Mindjárt az elején meg is indokolja, mire alapozza e tézist, figyeljük csak bámulatosan merész logikáját: János evangéliumának prológusában olvashatjuk, hogy Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. (...) Minden ő általa lett. Namármost: ha mindent Isten teremtett, akkor a hegyeket is Isten teremtette. És mivel teológusi megfigyelései szerint a Tátra határozottan hegynek minősül (írás közben arca nyilván kipirult e váratlan felismeréstől), következésképpen a Tátrát is Isten teremtette. No, innen a cím, miszerint Isten megteremtette a Tátrát... (Egy igazán rátermett magyarországi búvár papnak érdemes lenne komolyan megvizsgálnia: ha egyszer mindent Isten teremtett, akkor lehetséges, hogy a Balatont is?)

És így tovább: ha elfogadjuk, hogy a teológia egy szépséges asszony, akkor a hegyek misztikája az ő magas növésű gyermeke... Egy száznégy évesen elhunyt kubai író (állítólag nem kizárt, hogy őt is Isten teremtette, bár ez még bizonyításra szorul) emlékirataiból kiderül, hogy a negyvenkét éves Ernest Hemingway egy kocsmában azt mondotta: Isten nem azért teremtette az embert, hogy az veszítsen. Márpedig a tengeren mindig alulmarad... Lehetséges, hogy egyszer majd ilyen címmel születik egy regény: Az öregember és a hegyek.

Meglehet, már javában dolgozik rajta egy öreg író, valahol az üvegtengeren is túl.

Randevú a magasban

Mindenesetre elgondolkodtató, hogy az üdvtörténetben kiemelt szerep jut a hegyeknek - mondhatni, Isten és az ember párbeszédének kulcsfontosságú helyszínei a magaslatok... Fenn, a Sínai-hegyen kapja Mózes a tízparancsolat kőtábláit, s az Ararát szikláin feneklik meg Noé bárkája... Ismerjük jól az Olajfák hegyének történéseit, s a Golgota, a Koponyák hegyének péntekét... Hanem a pilisi remeték sem véletlenül húzódhattak a sűrű hegyi rengetegbe, mint ahogy Pannonhalmát sem főként a körpanoráma végett alapították... Azt mondhatjuk, hogy a lakatlan vidékek, a perifériák általában misztikus töltettel bírnak: a tenger, a pusztaság, a sziklás meredélyek növelik a lelki érzékenységet... A kiszolgáltatottságára ébredt ember elcsendesedik, szerényebb lesz... Kinyilatkoztatások, látomások, csodatételek és megtérések díszletei: a hegyek, a hegyek... Nyilván azért is olyan misztikusak, mert a csúcsuk már egészen közel van az éghez, vagyis Isten (általunk oly töredékesen képzelt) lakóhelyéhez... Csupán karnyújtásnyira a Teljesség... S ha magyar hazafiként bércre hágunk, sem feltétlenül csak vérözönt láthatunk lábunknál és lángtengert fejünk fölött - sokkal inkább egyszerre halló- és látótávolságba kerül a menny, az angyalok birodalma.

Zsille Gábor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu