Czigány György

Tíz mondat arról, ami örök

"Isten nincs jelen az időben, csak azáltal, hogy várakozik szeretetünkre" - írta Simon Weil annak idején. Mi a "semeddig" és az "örökké" feszültségében létezve tűnődünk az időről. Van múltunk: emlékezünk rá, bár töredékesen, változóan, költői sűrítéssel, vissza-visszahajló képzeletünkkel módosítva létfilmünk képsorait. Van jövőnk: tudjuk, hogy azonnal leszünk, de a múlt és jövő közti jelenlétnek nincs időtartama, ez az átmenet túl van bármely mérhető sebességen. Az időn belül ez az időtlenség dinamikája, jelen: szikrája talán annak, ami örök.

Idő-halandóságból, a pusztuló test, az anyag rabságából halálunkkal lépünk csak át a végleges jelenbe. Amelynek cselekvő alkotó része vagyunk, a mindenki egységének misztériumában egyetlen személyként: az Isten képére teremtett lény tudatának megszentelt lehetőségeivel. Tudatunk homályából a színről színre látás kozmikus jókedvébe, örömébe érkezhetünk. A teremtő idő és a haldokló világ, múltunk és jövőnk közös lendületével léphetünk ki az időből majd mi is, a szakadatlan újba, az ifjúi lét szabadság-mámorába. A teljes szeretetbe, mely minden maradandóság titka.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu