Keresik az egység útját a kereszténydemokraták

A magyar kereszténydemokrácia újjászületésének és újbóli szétesésének keserves történetét ismerve sokat ígérő találkozóra hívta a közéleti érdeklődésű keresztény polgárokat több kereszténydemokrata szervezet. Már a budai ciszterci gimnázium dísztermébe invitáló meghívó címe - "A magyar kereszténydemokrácia egységének helyreállítása és politikai törekvéseinek érvényesítése" - is kellően felcsigázhatta a résztvevők érdeklődését és reménykedését, amit legfeljebb az hűthetett valamelyest, hogy a konferencia rendezői közül éppen a patinás Kereszténydemokrata Néppárt nevét birtokló, Bartók Tivadar által vezetett csoport hiányzott.

Harrach Péter

Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség társelnöke tisztelettel emlékezett meg azokról a jó szándékú párttagokról, akik az "életemben egy pártba léptem be, s abból nem lépek ki" becsületes mentalitásával maradtak hűségesek a KDNP-hez, de határozottan jelezte, hogy az MSZP-vel kötött szövetség - az ő számukra is - új helyzetet teremtett. Keserű tapasztalatok tanítottak meg arra, hogy nem szervezetekhez kell hűségesnek lenni, hanem eszmékhez és személyekhez. Mikola István volt egészségügyi miniszter megfogalmazásával a szétvert, romokban heverő, árulóktól sújtott kereszténydemokráciának markánsan újjá kell szerveznie magát.

Kovács Károly Zoltán

Az egységtörekvés természetes határa tehát a politikai paletta mai fő törésvonala, de a polgári-nemzeti oldalon belül minden kereszténydemokrata gondolkodású polgárt és szervezetet meg kívánnak szólítani, nemcsak azokat, akik korábban a KDNP-hez kötődtek. Ezt jelzi a szervezők sorában a Sasvári Szilárd Fidesz-politikus által elnökölt Pro Patria egyesület, s erre utal Salamon László fideszes és Csapody Miklós MDF-es képviselő megtisztelő jelenléte a rendezvényen. A konferencia előadói ugyanakkor nyomatékosan leszögezték, hogy törekvésük csakis a polgári összefogás keretein belül értelmezhető, már csak azért is, mert a polgári kormány politikáját lényegében kereszténydemokrata politikának tartják.

Mikola István

A volt kormányfőről több előadó is meleg hangon emlékezett meg. Benne látják azt a karizmatikus vezetőt, aki tehetségével, személyes tekintélyével a kereszténydemokráciát is magába foglaló polgári oldalt integrálni képes. A cél tehát kereszténydemokrata egységet teremteni, de csak a polgári egységen belül. Varga László szerint aki külön megy, az a végzetbe megy. Derültséget keltve ezt egy Berzeviczy báróról szóló tréfás anekdotával is szemléltette: a báró felhevülten, magát hűsítendő kilépett az erkélyre - de az ajtón túl nem volt erkély...

Semjén Zsolt

Harrach Péter a rendszerváltás egyik legnagyobb kihívásának nevezte a jobboldali egység megteremtését. Az integrációt az erős, egységes baloldal létével kényszeríti ki, alapját pedig az eszmei közösség adja: ezen az oldalon mindenki a keresztény ember- és társadalomképet vallja magáénak; a Fideszben politizáló kereszténydemokratáknak egyetlen kérdésben, az élet védelmének ügyében kellett különvéleményt képviselniük. Varga László megítélése szerint a kereszténydemokrata képviselők "megkeresztelték" a Fideszt, amit jól jelez és hitelesít a párt átlépése a Liberális Internacionáléból az Európai Néppártba. Harrach Péter a jövő szempontjából bíztatónak látja, hogy a Fidesz saját ifjúsági szervezete, a Fidelitas "keresztény szempontból homogénebb" anyapártjánál.

Varga László

Harrach az egység létrehozásának több útját is járhatónak tartja, így a Fidesszel szövetséges egyesületi forma fenntartását és bővítését, valamint a polgári egységen belül működő önálló, egységes kereszténydemokrata párt létrehozását is. A lehetséges megoldásoknak két korlátja lehet: "nem lépek sem a bedarálás, sem a széthúzás útjára". Az együttműködési nyilatkozatot ismertető Szakolczay György ugyanezt úgy fogalmazta meg, hogy a polgári uniópártban a kereszténydemokratáknak meg kell őrizniük politikai arculatukat.

A konferencián az aktuálpolitikai elemzések mellett nagy teret szenteltek a mai problémákra adandó kereszténydemokrata válaszok eszmei-szakmai megalapozásának is. Kovács K. Zoltán, a Barankovics Akadémia vezetője rámutatott, hogy a Demokrata Néppárt 1947-es sikerét kiemelkedő gondolkodók elméleti munkássága mellett jó egy évtizedes intenzív, az egész országra kiterjedő, több százezer falusi embert, köztük rengeteg fiatalt is elérő népnevelő munka alapozta meg. Ma, amikor a diktatúra kártevései nyomán a kereszténydemokrata értékek csak csekély mértékben képesek megérinteni a társadalmat, újra szükség van erre az aprómunkára, hogy az elhomályosult emberi méltóság visszanyerhesse rangját.

Harrach Péter a közelmúlt tanulságait összegezve három fordulópontra hívta fel a figyelmet. A rendszerváltás idején a kereszténydemokrácia késedelmesen szerveződött újra, ráadásul nem tudták kiszűrni soraikból a "kívülről jötteket". 1994 után elszalasztották a lehetőséget, hogy az MDF meggyengülése miatt keletkezett politikai vákuumot betöltsék, ami végül a Fidesznek sikerült.

Mikola István a kereszténydemokrácia egészségpolitikájának felvázolásakor nagy hangsúllyal szólt az ember közösségi természetéről, arról, hogy a közösséghez tartozás nagy pszichés energiák forrása. E közösségi dimenzió révén járulhat hozzá a volt miniszter és munkatársai által kidolgozott és elkezdett - és szerencsére fő vonalaiban az új kormány által is folytatott - Nemzeti Népegészségügyi Program egy új nemzettudat formálásához. Az egészségpolitika szinte egyetlen alapproblémával birkózik: hogyan lehet a rohamosan fejlődő egészségtudományok kínálta lehetőségeket a sokkal lassabban fejlődő - s nálunk emellett igen mélyről, nagy szegénységből induló - gazdaság nyújtotta források korlátos voltával összhangba hozni. A kereszténydemokrata egészségpolitika e szinte reménytelen feladatot az igazságosság és szolidaritás elvei alapján próbálja megoldani.

Semjén Zsolt képviselő, volt egyházügyi helyettes államtitkár hangsúlyozta, hogy a történelmi egyházakat nem lehet egy sorba állítani más társadalmi szervezetekkel. Az egyházak soha nem kerülhetnek az állam alávetettségébe, igaz, szigorúan kerülni kell azt is, hogy bármely egyházi klérus a közéletben diktálni próbáljon. Államnak és egyháznak mellérendelt szereplőként az egész társadalom számára gyümölcsöző együttműködésre kell törekedniük. Ehhez természetesen elengedhetetlen, hogy az egyházak az általuk átvállalt közfeladatokhoz teljes értékű állami finanszírozásban részesüljenek. Ha nem így történik - s a Horn-kormány idején például az egyházi egyetemek az állami normatívájának csak ötödét kapták! - a hívő adófizetők kétszer kénytelenek fizetni az általuk igénybe vett közszolgáltatásért, tehát másodrendű állampolgárokként kezelik őket, ami megengedhetetlen.

Elfogadhatatlan az a divatos balliberális követelés is, hogy az egyházak egyforma távolságot tartsanak a pártoktól. Az egyház szilárdan képviseli álláspontját, s az igencsak változékony pártok maguk alakítják ki távolságukat vagy éppen közelségüket azzal, hogy elutasítják vagy elfogadják az egyházi tanítást. Azt sem tűrhetjük, hogy "az egyházak ne politizáljanak" csalárd jelszó jegyében viszszaszorítsanak a sekrestyébe. Való igaz, hogy a papságnak tartózkodnia kell a közvetlen pártpolitikai szerepvállalástól, ezt egy kánonjogi rendelkezés a katolikus papoknak elő is írja. A teológia szerves részét képező egyházi szociális tanítást ellenben kötelességük a szószékről is hirdetni, és természetesen a világi keresztényeknek nemcsak joguk, de lelkiismereti kötelességük is részt venni a közéletben: II. János Pál útmutatása szerint, a halál kultúrájával szemben a szeretet civilizációját kell építenünk.

A kormányváltás óta voltak próbálkozások az előző ciklus vívmányainak lerombolására, ám az egyházak és a polgári oldal határozott fellépését látva a kormány mindhárom ügyben (az egyházak címzett és céltámogatási pályázati lehetőségének megszüntetése, a hitoktatók béremelésének mellőzése és a történelmi egyházak kiemelt státusának felszámolása) visszavonulót fújt.

Egyetlen, bár fájó kudarc, hogy a balliberális oldal ellenállása miatt nem sikerült a kétharmados többséget megszerezni az egyházi jogállással való visszaélések megszüntetését célzó törvénymódosításhoz. Emiatt a magukat egyházaknak álcázó, de valójában a társadalom, a családok és a gyermekek ellen szerveződő bűnszövetkezetek továbbra is zavartalanul szedhetik áldozataikat. A másik oldal célja ezzel a történelmi egyházak erodálása, ám, mint ezt a népszámlálás megmutatta, e próbálkozások szinte leperegnek a történelmi egyházakról, melyek a vallási hovatartozást megjelölő kilenc millió polgárból több mint hét és fél milliót tudhatnak híveiknek, míg a balliberálisok által támogatott szektáknak szinte semmilyen társadalmi támogatottságuk nincs.

A konferencia tartalmas és gondolatébresztő előadásai nagy tetszést arattak a termet csaknem megtöltő hallgatóság között.

(kr. i.)

fotó: Cser István

Harrach az egység létrehozásának több útját is járhatónak tartja, így a Fidesszel szövetséges egyesületi forma fenntartását és bővítését, valamint a polgári egységen belül működő önálló, egységes kereszténydemokrata párt létrehozását is.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu