Meghallgatás, megértés, találkozás

Lelki elsősegély telefonszolgálatok találkozója Dobogókőn

Fontos az olyan találkozás, ahol letesszük terheinket. Ez történik az ügyeletváltáskor ügyelőtársunkkal, szupervízióban történő személyes beszélgetésekben, hetenként ismétlődő kiscsoportos megbeszéléseken. Ilyenkor felfrissülünk, és felkészülünk az új találkozásokra. Egyáltalán fontos, hogy mindazok az emberek, akik indíttatást éreznek magukban a segítő tevékenységre, időről időre találkozzanak.

A program e bevezető gondolatának tettek eleget mindazok, akik részt vettek a magyar lelki elsősegély telefonszolgálatok országos találkozóján, a szeptember 22. és 24. közötti hétvégén. Találkozni, megismerni egymás tapasztalatait, amelyeket - nemegyszer az öngyilkosság határára vezető - krízisben lévő embereket hallgatva, velük beszélgetve szereztek. A segítők idejüket és megértő figyelmüket adják a bajba jutott embereknek, akik számára egy-egy telefonhívás az életet jelentheti.

Egy-egy ilyen találkozó alkalmával az előadások is azt a célt szolgálják, hogy elmélyítsék a segítőkben a figyelmes meghallgatás készségét. A teljes hétvégét felölelő program második napján három előadás kulcsszavai is a megértés és a találkozás voltak.

Mádl Dalma asszony köszöntő szavai és Buza Domonkos, a Lelki Elsősegély Telefonszolgálatok Szövetsége elnökének bevezetője után Bagdy Emőke pszichológus a megértés lélektani gyökereiről, mechanizmusáról és arról az erőről, energiáról szólt, amelyet a telefonvonal "másik végén" lévő segítő távoli, mégis valóságos jelenlétével nyújt a szenvedő ember számára. Kitért az értelmi és az érzelmi megértés közötti különbségre, hangsúlyozva, hogy a kettő csak együtt szolgálhatja a teljes embert: fiziológiai felépítésünk is erre utal, hiszen az egyik területért a jobb, a másikért a bal agyféltekénk felelős.

Sárvári György előadásában a közelmúltban elhunyt filozófus, Gadamer mondását idézte: Az igazság keresésénél kevesebbre nem vállalkozhatunk, elérését azonban nem tűzhetjük ki célul. Az előadó e gondolat szellemében arról szólt, hogy a segítő kapcsolat középpontjában a folyamat áll, hiszen minden tünet, krízis mögött történetek, folyamatok vannak, amelyeket csak folyamatokkal lehet kezelni, és például nem egy-egy bölcs tanács vagy gondolat közlésével. Sárvári György szólt a segítő és a kliens felelősségének kérdéséről, míg az előbbi feladata a segítői helyzet megteremtése, addig a másik felelőssége az együttműködés, az aktív részvétel a segítői folyamatban.

A harmadik előadó, Nemeshegyi Péter jezsuita atya Japánban töltött csaknem négy évtizedének tapasztalataira emlékezett. Az emberek közötti harmónia szépségéről, és annak megteremtéséről beszélt, amiben a japánok jócskán előttünk járnak, és tanítómestereink lehetnek az egyetértésben, a bocsánatkérésben és -adásban, mások véleményének figyelembevételében döntéseink alkalmával, az igazság kimondásának megfelelő módjában, vagy a közös érzelmi hangulat megteremtésében.

A résztvevők önkéntes segítő hivatásuk hétköznapjaihoz hasonlóan most is meghallgatták mások szavait, és más körülmények között, de ezúttal is gazdagodhattak a többiek tapasztalatai által az együtt töltött három nap során.

(A lelki elsősegély telefonszolgálatokról szóló cikkünk 2002. május 26-i számunkban olvasható.)

Szigeti

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu