ÉLET ÉS LITURGIA

Az igeliturgia részei

1981-ben megjelent az Ordo Lectionum Missae (A mise olvasmányainak rendje) című könyv második mintakiadása. A könyv tartalmazza a szentmiséken előforduló összes szentírási olvasmányokat a válaszos zsoltárokkal és az alleluja, illetve evangélium előtti verssel együtt. Ez tartalmaz a bővítés mellett előzetes tudnivalókat is.

Érdemes már az első gondolataira is figyelni: Csodálatra méltó, hogy Isten ugyanazon igéje a különféle szertartásokban vagy akár a részt vevő hívek különböző csoportjai számára is más-más kincseit tárja fel, midőn az esztendő folyamán Krisztus titkának kibontakozását tiszteljük, vagy az egyház szentségeit, szentélményeit szolgáltatjuk ki, vagy amikor az egyes hívek válaszolnak a Szentlélek működésére lelkükben. (OLM 3.) Elénk állítja, hogy a liturgikus cselekményekben az Isten igéjének kincsei nagy szolgálatot tesznek hitünk misztériumainak megértésére.

Az egész üdvösség történetének középpontja maga Krisztus. Az Ószövetség előkészülete reá irányul, az Újszövetségben megtörténik a beteljesülés, és Krisztus megváltói műve nyomán megkezdődik a megszentelés korszaka, amelyben élünk, és ami valósággá lesz liturgikus ünnepléseinkben.

Ezért az igeliturgiában megtalálható a fontossági sorrend is, amit kifejez a szentírási szöveg olvasási helye és a felolvasó személye. A különböző részeket más és más néven hívjuk, már ezzel is utalva az időbeli behatárolódásra is.

Az igeliturgia csúcspontja az Evangélium, a jó hír. Már ez a név is meghatározza, hogy az újszövetségi szentírás négy könyve tartozik ide. Ebben a négy evangéliumban találjuk Krisztus Urunk életének és megváltói művének eseményeit. Erre készülünk is az alleluja vagy az evangélium előtti versben. Ráhangol, de fel is szólít: áldjuk az Urat, mert közénk érkezik, és szólni fog hozzánk. Ezért felállunk. Az Örömhír meghirdetője csak felszentelt személy lehet: a diakónus, a pap vagy a püspök olvashatja, énekelheti a közösség számára. A válasz is Krisztusnak szól: Áldunk téged, Krisztus.

Az előkészület az olvasmányban található, részlet az ószövetségi szentírás könyveiből. Kivétel a húsvéti idő, amikor az Apostolok Cselekedeteiből olvasunk. Az a magyarázata, hogy az egyház még hangsúlyozottabban akarja tudtunkra adni, hogy a húsvét, azaz Urunk feltámadásának fényében és dicsőségében élünk. Ezeket a részleteket meghallgatva, mi magunk is felelünk a válaszos zsoltár szavaival. Ez mindenképpen zsoltár, akár a Graduale Romanum vagy Simplex gregorián énekeskönyvből énekeljük, akár az olvasmányos könyv megfelelő helyéről vesszük. Mivel szorosan kapcsolódnak a szentírási szakaszokhoz, azokat más énekkel helyettesíteni nem lehet.

Az apostoli olvasmányokat (Szent Pál és az apostolok levelei) a szentleckékben találjuk meg. Ezek a gyakorlatitanítások keresztény életünk kérdéseivel foglalkoznak oly módon, hogy elénk állítják az apostoli kor életét, küzdelmeit, áldozatait és problémáit. Érezzük rajtuk, hogy az emberi gyarlóság felett mennyire uralkodik a kegyelem, mire képes az esendő ember Krisztus erejében.

Minden templomban az oltárhoz közel kell lennie, kissé kiemelten, a szentírási szakaszok felolvasó helyének, az ambónak. Neve görög eredetű, a "felmenni" igéből származik. A történelem során sokféle módon építették és alakították ki. Ma - azt mondhatjuk - az oltár párjaként tekintjük, ez ugyanis az ige asztala, ahová szintén meghívott az Úr. Ma már nagyon sok, főleg új templomban, szép és értékes anyagból készítik. Ezzel kifejezésre jut a mi tiszteletünk, és Urunknak az a tiszteletre méltó meghívása, amit Isten igéjével szemben éreznünk kell.

Verbényi István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu