Megtérni - mindennap

Évközi 26. vasárnap

A két testvérről szóló példázat Szent Máté evangéliumának saját anyagához tartozik, csak nála lelhető fel. Jézus a templomban tanít, a főpapok és a nép vénei, mint hagyományos ellenfelek, a hatalmát firtató kérdéssel akarják őt zavarba hozni (Mt 21,23).

Jézus visszakérdez, éppen a példázattal. A rövid példabeszéd címzettjei tehát elsősorban az ő ellenségei. Most nézzük meg a tanítás jelentőségét az adott jézusi szituációban.

A szóban forgó apa joggal kér segítséget fiaitól a szőlőmunkákhoz. A "fiam" megszólításból mégis kicseng a kérés személyes hangja. A gyermekek válaszában az "uram" cím - az "apa" helyett - viszont sejteti az apai tekintély sürgető, érvényesülni hivatott erejét. A kép így mesterien jelöli Isten és ember kapcsolatát, melyben helye van a gyermeki érzelmeknek, de a tekintélynek is. Amikor Isten megszólítja az embert, nem lehet ezt könnyelműen, félvállról vagy akár játékosan kezelni. A példabeszédhez fűzött gondolatok egyértelműen jelzik, hogy a válaszadásban az ember saját sorsa, jövője, az Isten országába való bejutás a tét.

Külön súlya van az apai felszólításban a "ma" szónak. Arra utal, hogy Isten a jelenlévő Názáreti Jézusban szólít fel a munkálkodásra. A két fiú ellentétes magatartása ismert adottsága a mindennapi életnek. Az első dacos nemmel válaszol, később meggondolva a dolgot, mégis teljesíti apja kérését. A másik kimondja a jó gyermekhez illő igent, eleget tesz a megkívánt illemnek, mégsem megy ki. A két magatartást magyarázó okok nem érdekesek, Jézus nem időzik ezeknél, a végeredmény a fontos: az egyik az apa szava szerint jár el, a másik nem. A főpapok és a nép vénei válaszukban kénytelenek elismerni, az első fiú teljesítette, a "nem" ellenére is, az apa akaratát. A példabeszédhez fűzött jézusi szavak az ítéletre emlékeztető számonkérést fejeznek ki. Saját működése és Keresztelő János tevékenysége adja a tanulságot: akik magukról úgy vélik, hogy közel vannak Istenhez, hiteles képviselői, azok nagyon távol kerültek tőle. A vámosok és utcanők, a közmondásszerűen vétkesek viszont, megtérve a korábbi "nem" után, hallgatva Jézus szavára, utat találnak Isten országába.

Az evangéliumi epizódot Máté nyilvánvalóan azért őrizte meg, mert saját közössége számára mondanivalót látott benne. Mit mondhat nekünk, keresztényeknek a sajátosan jézusi korviszonyokban gyökerező leírás?

Sokan vagyunk keresztények, akik keresztény környezetben felnövekedve, a családból örököltük hívő életszemléletünket. A körülmények viharos adottságai közepette is tudunk ragaszkodni a vallásos életkeretet szolgáló adottságokhoz, mint például a vasárnapi szentmiséhez vagy a pénteki böjthöz. Talán azt is megéltük, hogy ezek teljesítése áldozatot kíván tőlünk. Így életünk részévé vált egy bizonyos vallásos keret, mely könnyen megnyugtathat: én megadom Istennek, ami az Istené. Jézus, a Mester azonban többet kíván tőlünk evangéliumában. Nem elég a ragaszkodás a vallásos keretekhez. Ezeket meg kell tölteni élettel, a megszokottat élővé kell tenni. Minden nap új lehetőséget kínál számunkra. Isten "ma", azaz mindennap megszólít Szent Fiában, hogy menjünk dolgozni szőlőjébe. Úgy végezzük napi munkánkat, kötelességeinket, hogy az evangéliumi értékek és megoldások irányítsanak tevékenységünkben; azzal a tudattal, hogy Isten munkatársai vagyunk. Talán nem merészség kimondani, hogy vallásos szokásaink teljesítésével csak kapirgáljuk a termőföldet, az igazi mélyszántás a mindennapok hívő döntéseiben valósul meg, és így válik földi létünk gyümölcstermővé.

A főpapok és vének megelégedtek vallásos szokásaik ápolásával, Isten Krisztusban kimondott kérése elől elzárkóztak. Akik ezt meghallják a napok kihívásaiban, és cselekedeteik igenjével válaszolnak, azok léphetnek be Isten uralmába. Ezt nevezzük napi megtérésnek. Minden új nap új megtérést kínál fel az igazi tanítványnak.

Jézus igényes Mester. Tanításának súlya azonban ne riasszon el bennünket. A példázat utal arra is, hogy ő számol az emberi gyöngeséggel, állhatatlansággal. Már az Ószövetség azzal értelmezi Isten megbocsátó irgalmát, hogy az ember csak "testi lény, olyan, mint a fuvallat" (Zsolt 78,38). Megváltónk megerősíti annak lehetőségét, hogy az Isten felé kimondott "nem"-et megbánja az ember, és mégis az Üdvözítő Isten felé forduljon. Amíg a földön élünk, mindig van lehetőség a megtérésre, az újrakezdésre. Akiben él a napi küzdelem az Evangéliumért, az eleséseiben is joggal remélheti a megtérés, az újrakezdés kegyelmét. Ha Jézus elvárja tőlünk, hogy ne hétszer, hanem hetvenszer hétszer bocsássunk meg az ellenünk vétőknek (Mt 18,21), bizonyára elfogadja tőlünk a gyarlóságainkban megfoganó újrakezdések útját!

Gaál Endre

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu