 |
 |
 |
 |
2002.02.17
|
Az Új Ember lelkigyakorlata:
Levél a sivatagból |
 |
|
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
||||||
|
|
|
Moldvay József A megkísértett Ádámhoz Milyen jó lenne Isten szemével látva átnézni a tiltott ablakon, kutató kíváncsiságom fókuszába gyűjtve a homályos jövőt! Milyen jó volna tudnom hol van s uralni a Tudás égbenyúló fáját, felkapaszkodva ágain... és ÉN választhatnám sok száz közül a Nőt... Milyen jó lenne emberlétünk legdrágább óráiban egy varázsszóval örökre megállítani parttalanságában a rohanó Időt! Milyen jó volna...! Így száll a balga sóhaj, takarva égboltot, csillagot... Könnyet hullatsz vak tükörre árván s élted árnyát elrejti néma föld! Jó lenne: hinned, saját szíveddel látnod az egyetlen Jót, a Végtelent, s a Neked teremtett Társsal együtt visszatérve újra meglátni - Őt!
|
|
|
|
|
||||||
Új Ember:hetilap@ujember.hu
| ||||||
