Quo vadis a mozikban?

Az elmúlt évben az Új Ember is hírt adott arról, hogy a neves lengyel rendező, Jerzy Kawalerowicz elkészítette - Henryk Sienkiewicz népszerű regényéből - a Quo vadis legújabb filmváltozatát, melyet a pápa jelenlétében 2001. augusztus 30-án a Vatikánban, a VI. Pál Auditóriumban mutattak be. II. János Pál a vetítést követő fogadáson személyesen gratulált a rendezőnek. E nemzetközi bemutatót követte szeptember 9-én az ünnepélyes lengyelországi premier a varsói Nagyszínházban.

Teltek a hetek, a hónapok, de a magyar mozikban csak nem akart megjelenni az itthon is sokak által várt alkotás. Február elején a Lengyel Intézet nagy, Andrássy úti portáljaiban végre feltűntek a Quo vadis plakátjai. Az öröm korai volt: kiderült, hogy a Nobel-díjas regény látványos filmváltozatának bemutatásáért e nemzeti kulturális intézménynek "kampányolnia" kell. Jogot szereztek ugyanis három budapesti előadásra - egy körúti, másfél száz nézőt befogadó művészmoziba - azzal a céllal, hogy magyarországi forgalmazót találjanak a későbbi vetítésekhez. Elgondolkodtató... Lassan ott tartunk, hogy térden állva kell könyörögni azért, hogy egy-egy igényesebb (kelet-)európai filmet is bemutassanak nálunk? Pedig Kawalerowicz Quo vadisa igazán értékes film. Bár a rendkívül népszerű Gladiátor költségvetésének töredékéből készült, a Quo vadis semmiben sem marad el a hasonló kiállítású amerikai vetélytársától. Kawalerowicz már a hatvanas évek közepén, a Prus regényéből adaptált Fáraóval bizonyította, hogy ért a nagy formákhoz. Az idén nyolcvanéves rendező (és forgatókönyvíró) legújabb filmje, a legmagasabb szintű szakmai és művészi felkészültséget tükrözi. Ugyanez mondható el az operatőr Andrzej J. Jaroszewicz munkájáról is. Megdöbbentőek a keresztényüldözés és az arénai vérengzés naturalista jelenetei. A szereplők kiválasztása pedig igazi telitalálat. A sokat próbált szerelmeseket a hamvas szépségű Magdalena Mielcarz (Ligia) és a markáns Pawel Delag (Marcus Vinicius) játssza. Petroniust - a hazánkban is jól ismert - Boguslaw Linda elegánsan, pózmentesen, magától értetődő könnyedséggel kelti életre. Chilon Chilonides összetett karakterfigurájában Jerzy Trela csillantja meg mind komikus, mind drámai tehetségét. Emlékezetes Michal Bajor kissé túlgesztikulált Nérója is, ha nem is tudja feledtetni Peter Ustinov briliáns alakítását, az 1951-es amerikai változatban. Külön érdemes kiemelni Franciszek Pieczka szikár, jóságos Péter apostolát. A történet mának szóló üzenetét hordozzák a film utolsó képsorai: amikor Péter apostol, hogy sorsa beteljesedjen, a "jelenés" hatására (Quo vadis Domine?) ifjú kisérőjével visszafordul Rómába, akkor a város mai panorámájára úszik a kamera.

Pallós Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu