A böjt a mi javunkat szolgálja!

A mai, fejlett világban élő emberektől mi sem áll távolabb, mint hogy bármit is megvonjanak maguktól. Egyszerűen ez ma nem szokás. A gazdag kínálat, a kereskedelmi érdek, a reklámok is mind-mind ellene mondanak az önmegtartóztatásnak. Pedig ha megvizsgáljuk az emberiség kultúráit, mindenütt jelentős szerepet tulajdonítanak a böjtnek. Az iszlámban a hívők öt fő kötelessége közül az egyik a böjt. "Ramadán havában napkeltétől napnyugtáig ételtől, italtól, pipázástól, és a nemi érintkezéstől tartózkodni kell." A hinduizmusban a böjt a tisztátalan állapotból való kikerülési rítusok egyik eszköze. Gandhi gyakran böjtölt az erőszak ellen: vezeklésből. A jóga a test és a szellem feletti uralom és fegyelem elérésének eszközeként jött létre.

Izraelben is gyakran böjtöltek. A modern kor egyik félresiklása, hogy évezredek alatt elismert bölcsességeket söpör le az asztalról, nagyképű és felelőtlen, pillanatnyi érdek által vezérelt nézetek elterjesztésével. Sajnos mint mindennek, ennek is megfizetjük az árát. Természetes körülmények között egy állat mindig megfelelően viselkedik. Nem eszi betegre magát, de koplalni sem fog. Könnyű neki, az ösztönei vezetik! Ezzel ellentétben az embernek a szabad akarata révén mindig választania kell! S igen könynyű a dolgok kellemesebb végét választani. Ezért fogalmazták meg, hogy az emberben az erényeket (készségeket a jóra) kell nevelni, vagyis növelni! A négy alapvető erény: az okosság (ez nem információbőséget jelent!), az igazságosság (a valóságnak és nem az érdekeimnek megfelelő ítélet), a mértékletesség (a túlzásoktól való tartózkodás) és a bátorság (a gyávaság és a vakmerőség elkerülése). Tehát amikor böjtölünk vagy erényt gyakorolunk, jó irányba zökkenünk ki a bőség megszokásából. Akaratunkat erősítjük. Mindnyájan nyers gyémántnak születünk, de okos csiszolással briliánssá válhatunk. Talán Aranyszájú Szent János fogalmazta meg legszebben a keresztény böjt lényegét: "Azért van szükség önmegtagadásra, mert hibázunk a mértékletesség megtartásában. Emberszerető Urunk van nekünk, ki semmi olyat nem követel tőlünk, ami erőnket meghaladná. Ha az ételből mindig csak annyit vennénk és ennénk, ami szükséges, s az egész életünket jó cselekedetekben töltenénk el, nem lenne semmi szükségünk a böjt segedelmére. De emberi természetünk hanyag, örül az élvezeteknek s a dolgok könnyebb végét igyekszik megfogni, ezért gondolta ki az Úr, mint gyermekei javán aggódó jó atya, a böjtben lévő gyógyítási eljárást." Tehát legyen a böjt mértékletesség ételben, italban, kényelemben, tévénézésben, zenehallgatásban, cigarettában (nagyböjtben könnyebb a leszokás, mert a vallásos embert ilyenkor a pszichés hatások is segítik!) Egy hónap múlva tapasztalni fogjuk, hogy egészségesebbek vagyunk, több időnk van, elmúlt a tavaszi fáradtság, s ha még virrasztással is böjtölünk, múlóban van a depreszsziónk is. Ha erőt veszünk szeretetlenségünkön, közönyünkön, gúnyolódó vagy pletykálkodó hajlamunkon, még jobb emberek is leszünk. A böjt a mi javunkat szolgálja! A nagyböjt ezenkívül ráhangolódást is jelent legnagyobb ünnepünkre, húsvétra. A gyermek is azt kérdezi, menynyit kell még aludni karácsonyig? Nem lenne jó, ha minden előkészület nélkül azt felelnénk: "ma van karácsony". Ez a negyven nap módot ad arra is, hogy gyakoroljuk a Jézussal való együtt járást, a lemondást a többiekért, hogy találjon mindenki az Isten országába. S ha a keresztáldozatban is azonosulni tudunk vele, egyek leszünk majd a feltámadásban is.

A böjtnek egyénre szabottnak kell lennie, hiszen mindenki másképpen fegyelmezetlen! A mai korra jellemző az AIDS-járvány, a kábítószer-használat, stb., mivel sokakban semmiféle fékrendszer nem alakul ki.

Ugyanilyen nagy probléma lehet, ha a gyermekkorban a családban megtanult szigorú erkölcsi normák nem válnak az egyén sajátjává. A gyermek nem tud igazán ÉN-né, önállóvá válni, mert a család nem mer konfliktusokat átélni, mindent a szőnyeg alá söpörnek. Ilyenkor az önállósodásért folytatott harc félresiklik, s kialakulhat az anorexia nervosa, az "ideges felemésztődés", a kóros soványság nevű betegség. Régen ez igen ritka kórkép volt, ma szinte közismert betegséggé vált. Általában 12-14 éves lányok betegszenek meg, nem esznek, s borzalmas lesoványodásuk mellett is kövérnek érzik magukat, hiperaktívak, mozgékonyak és a női szerepet is elutasítják. Náluk az Én megerősítését szolgálja az evés megtagadása. Ez az önéheztetési periódus falánksági periódusokkal (bulémia) váltakozhat, ilyenkor önhánytatással szabadulnak meg az ételtől. Ebben a periódusban már depressziósok. Mindvégig tagadják a betegséget. Sajnos halállal is végződhet ez a lelki betegség. Az alultápláltságba halnak bele. Talán Jairus leányának is ez lehetett a betegsége? (Mk 4,21-43). A kábítószeres belehal abba, hogy nem mer igazán én lenni, el akar "szállni", az anorexiás belehalhat abba, hogy görcsösen Én akar lenni. Én, vagyis egyszeri és megismételhetetlen. Ha találkoztak volna Jézussal, megtapasztalták volna, hogy ő mindenkinek szabadságot és erőt ad, s többé már nem kell belepusztulni az életbe. "A hited meggyógyított téged" mondja a csodás gyógyításoknál, megerősítette az ÉN-tudatot, s így a gyógyult már képes volt megállni a saját lábán. A böjt összeköt Jézussal, az akaratot edzi, erényeket alakít ki, megerősíti az Én-integránsomat (épségemet) s így alkalmassá válunk arra, hogy bemutassuk őt a világnak.

F. Zs.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu