(ezerötszáz gyors)

Mit akar az Isten?

"Imádkozzunk a választások Isten akarata szerinti megvalósulásáért." - A budapesti Szent István-bazilika körül osztogatott szórólapon olvasta ezt a mondatot a Népszava cikkírója, aki Választási liturgia című cikkében adott hangot mélységes felháborodásának a február 4-i számban.

Egyetért Horn Gyula minapi megállapításával, amely szerint "számos keresztény templomban a szószéket nyílt kormánypárti propagandára, a szocialisták (és a szabad demokraták) elleni kampányolásra használják fel". Újabb "bizonyítékot" nem hoz fel a szerző: inkább csak következtet az imádkozás tényéből.

A nyomaték kedvéért említés tétetik a két világháború közötti idők "ásatag és kártékony szókincséből előásott fordulat"-nak minősített "keresztény Magyarország"-ról, a hazai zsidóság kálváriájáról, és az állami pénzen (tehát "vallásosak és ateisták adóforintjaiból") renovált Szent István-bazilikáról is.

Hogy beszélhetünk-e "keresztény Magyarországról", az mélyebb elemzést igényelne Szász István dolgozatánál: például ezer esztendő kultúráját és a legfrissebb népszámlálás adatait is értelmezni kéne. Az egykori pesti gettó emlegetése alattomos gyanúsítgatásnak tűnik, mintha az imádkozó katolikusok bűne lett volna a holokauszt, s most is erre készülnének. Az adóforintokkal kapcsolatban ne feledjük, hogy a szocialista pártvagyon is az egész ország negyven évnyi "adóiból" gyülemlett fel.

A cikkíró láthatóan biztosra veszi, hogy a baloldali pártok vereségéért imádkoznak a bazilikában. Pedig "csak" a választások "Isten akarata szerinti" eredményéért". Hogy ez utóbbi azonos az elsővel - ezt mi, katolikusok nem tudjuk. Vagy nekivadult kampányolása ellenére a szerző titkon azt gondolja, hogy az ő győzelmüket az Isten sem akarhatja?

Kipke Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu