Választanunk kell...

Az 1990-es választásokkal új fejezet kezdődött a magyar politikában és közéletben. Soron következő beszámolóink ennek a három fontos dátumnak, eseménynek a katolikus nézőpontból való megközelítését szolgálják. Szemelvényeink az igazsághoz híven, hitelesen, saját archívumunk anyagából idézik föl az elmúlt tizenkét esztendő országgyűlési választásait.

1990

"...meggyőződésünk és keresztény hitünk megalapozhatja a változást - mindnyájunk javára. A keresztény remény türelmet ad a terhek viselésére, és megalapozza a jövőbe vetett bizalmat" - hirdeti nyolc-tíz keresztény szövetség és egyesület közös nyilatkozata. S hogy mennyire nem önös célok érdekében hangzik el mindez, azt a következő sorok is igazolják. "...az ország javát tartjuk szem előtt. Értékeinket és társadalmi súlyunkat nem önmagunk, nem csoportérdekek szolgálatában, hanem az egész társadalom javára akarjuk hasznosítani."

A Magyar Katolikus Püspöki Kar körlevele az 1990-es választások előtt határozottan megfogalmazza, hogy "nemzetünk sorsa van kezünkben".

Az Új Ember vidéki tudósítója egy kisebb falu közhangulatát próbálja fölidézni, miképp hangzik el lakóik ajkáról a nemesebb csengésű kifejezés: "nem szavazni, választani megyünk!"

1994

A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1994-ben a négy évvel korábbi nyilatkozatánál pregnánsabban szólítja fel híveit a választásokon való részvételre. "Keresztény ember ne maradjon távol!" Ezen túlmenően azt is hozzáfűzi a főpapi körlevél, hogy csak olyan személy jöhessen szóba megválasztandó személyként, aki "jellemes, becsületes, Istenhez és egyházához hű - és aszerint is él."

A választás lezajlása után az Új Ember cikkei több helyen is fölteszik a kérdést: miért nem hatotta át a szavazókat az az eszmeiség, amelynek a keresztény embert vezetnie kellene, s ez egyúttal az ország javát is szolgálná.

1998

A Magyar Katolikus Püspöki Kar 1998-as tavaszi választást megelőző körlevele jóval tisztább látásmódot és ennek megfelelő voksolást javasol híveinek. Eszerint a hívek és a jóakaratú honfitársak ne a parlamentbe jutásra esélytelen pártra adják le szavazatukat. Mert ezzel olyan politikai erőket juttathatnak előnyhöz, akik a hívek akaratával ellenkező nézeteket képviselnek.

Az 1998-as nemzeti-polgári irányzat győzelme rendkívüli megnyugvást és örömet hozott a keresztény közvélemény és lakosság körében. A lezajlott szavazások után közzétett Új Ember-cikkek nem rejtik véka alá, hogy a "választások második fordulója nyilvánvalóvá tette, hogy a többség a változtatásra, azokra az értékekre szavazott, amelyeket az előző kormánykoalíció (az MSZP és az SZDSZ - a szerk.) pártjai nem, vagy alig képviseltek. S ezek között az értékek között hangsúlyosan szerepelnek azok, amelyeket a magyar kereszténység vall a sajátjainak, s amelynek évezredes hagyományai kitörölhetetlenül élnek a lelkekben."

A 2002-es országgyűlési választásokon ezekből a ma is aktuális sorokból lehet és kell levonni a tanulságokat, nekünk katolikus újságíróknak, íróknak és híveknek a jobb és boldogabb jövő érdekében.

Sz. E.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu