Választások előtt

A magyar történelem kezdeteitől nyomon követhető a magyar népnek az az őszinte igénye, hogy cselekvően vegyen részt saját sorsa és a közhatalom alakításában. A történelem előrehaladtával egyre számosabban hordozták a közhatalom formálásának jogát és felelősségét. Sokan életüket sem kímélve hoztak áldozatot a haza függetlenségéért, a nemzet védelméért, az akkor élő honfitársaikért és a jövő nemzedékeiért. Örvendetes, hogy napjainkra a politikai jogok kiteljesedésének lehetünk tanúi, hogy ma minden állampolgárnak lehetősége van az alkotmányos jogállam megteremtésében és formálásában közreműködni.

Bár Krisztus megváltói műve, és így az egyház szolgálata is, közvetlenül az emberek üdvösségére irányul, de ugyanakkor magában foglalja a teremtett világért való felelősséget és az egész világi rend megújítását is. Ezért kötelessége az egyház tagjainak is a figyelmét időről időre felhívni a társadalmi rend alakításában való aktív részvételre. Az egyháznak nemcsak az a küldetése, hogy megvigye az embereknek Krisztus üzenetét és kegyelmét, hanem az is, hogy áthassa és tökéletesítse a mulandó dolgok rendjét az Evangélium szellemével. Elsősorban is a világi híveknek a feladata, hogy belülről szenteljék meg a világot, az Evangélium szelleme szerint helytállva a maguk feladatában és az e világi dolgokat úgy rendezzék, hogy azok Krisztus szerint menjenek végbe, fejlődjenek és váljanak a Teremtő és Megváltó dicsőségére.

Sajnálatos, hogy az elmúlt évtizedek önkényuralmi rendszerei, a közhatalom krisztusi tanítással össze nem egyeztethető gyakorlása egyrészt eleve kizárta az állampolgárokat a társadalmi, politikai életben való szabad és felelős részvételből, másrészt a polgárokban kialakította a visszahúzódás szellemét, a közéletben való bármifajta részvétel merev elutasítását, a politikának a bűnnel való azonosítását. Ezek a beidegződések azonban - amikor hazánkban is már egy évtizede a politikai viszonyok megváltozásának lehetünk tanúi - akadályai lehetnek a szabadság kibontakozásának. Szentatyánk is határozottan kimondta, hogy el kell vetni az öncélú és egyénieskedő lelkiség kísértését, s habár tudatában vagyunk a történelem és a társadalom viszonylagos jellegének, ez semmiféleképpen nem ment fel minket azon kötelességünk alól, hogy építsük azt. A krisztusi üzenet nem vonja el az embereket a világ építésétől, nem teszi őket közönyössé sorstársaik iránt, éppen ellenkezőleg: még szigorúbban kötelezi őket, hogy a világ javára munkálkodjanak.

A rómaiakhoz írt levélben olvashatjuk, hogy Isten kezében a világi hatalom is eszköz az egyéni üdvösség és a közjó szolgálatában. Nincs hatalom, csak az Istentől. Hitünk szerint minden Istennek van alárendelve, függetlenül attól, hogy elismerik ezt a hatalom gyakorlói vagy nem.

Az állam feladata, hogy biztosítsa a társadalom közjavát, s egyben kötelezi is az az erkölcsi rend, ami Istentől való. Jogos követelmény az is, hogy minden ember ragaszkodjék ahhoz a közösséghez, amelynek részese, és ismerje el azok tekintélyét, akik a valódi közjót előmozdítják.

Helyes az alkotmányjogi struktúra, amely biztosítja minden állampolgár szabad és cselekvő részvételét mind a politikai közösség jogi alapjainak megalkotásában, mind a vezetők megválasztásában. Alkotmányunk ennek szellemében általánosan biztosítja az úgynevezett aktív és passzív választójogot, vagyis mindenki választó és egyben választható is a különféle tisztségekre. A Krisztus-hívőknek azonban nemcsak alkotmányos joguk, hanem kötelességük is, hogy saját egyéni helyzetüknek megfelelően az e világi dolgok rendjét az Evangélium szellemével itassák át és tökéletesítsék, és így különösen Krisztusról az e világi feladatok gyakorlásában is tanúságot tegyenek. Szükséges, hogy mindenki - ki-ki azon a helyen, ahol van és abban a szerepben, amit képességei és lehetőségei szerint képes betölteni - részt vegyen a közjó előmozdításában. Ez a kötelesség hozzátartozik az emberi személy méltóságához. A közéletben való tevékeny részvételével érték; a személy önkéntes és nagylelkű elkötelezettségét fejezi ki a társadalom, a felebarát iránt. A részvétel módja természetesen különböző lehet. Mindenkinek kötelessége azon dolgozni, hogy létrehozza és fenntartsa azokat az intézményeket, amelyek legjobban szolgálják az emberi életfeltételeket.

Tudja meg tehát minden állampolgár, hogy a közjó érdekében joga és egyben kötelessége a szavazás szabad lehetőségével élni.

A politikai rendszer megválasztása és a vezetők kijelölése a demokratikus jogállamokban a polgárok szabad döntésére van bízva. Mivel a politikai rendszer minden ember életét érinti, a döntés mindenkitől kellő megfontoltságot és okosságot kíván. Szintén a rómaiakhoz írt levél emlékezteti a "felsőbbséget" arra, hogy az ő feladata elijeszteni a rossztól és a jót megdicsérni. Ehhez azonban a hatalmat gyakorlóknak helyes értékítélettel kell bírniuk a jóról és a rosszról. Az egyháznak is feladata és felelőssége, hogy közvetítse a helyes értékrendet, s az embereket képessé tegye arra, hogy ezen értékek mentén szervezzék meg a mulandó világnak mindent átfogó rendjét, és azt Istennek vessék alá Krisztus által. A keresztény lelkiismeretnek kell vezetnie az embereket minden e világi dologban, minthogy semmiféle emberi tevékenységet - így a politikát - sem lehet kivonni az isteni fennhatóság alól.

Minden állampolgár fő törekvése az, hogy felelős cselekvése által minél jobban használhasson az országának, és ezzel saját érdekét is szolgálja. Ezt viszont csak úgy érheti el, ha a hivatalokat és tisztségeket becsületes emberekre bízza, akik mindent a közösség javára igyekeznek elvégezni. Olyan politikai képviselet kialakítása szükséges, ahol a személyek alkalmassága, hitelessége, megbízhatósága kellő biztosítékot nyújt az alapvető személyi szabadságok és jogok tiszteletben tartására, a társadalom anyagi és lelki javainak felvirágoztatására, az egyének és közösségek - így az egyházak - biztonságos, békés életére és fejlődésére.

Korencsi Attila

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu