Keleti keresztények hazánkban

A sokszínűség érték

Hazánk kereszténységének nagy értéke a keleti kereszténység jelenléte. Tőlünk nyugatra már csak egészen szórványosan találhatók, a mi egyházi életünk számára azonban szellemi-lelki gazdagodást kínál elsősorban bizánci (görög) szertartású katolikus testvéreink, de különböző nemzetiségű ortodox testvéreink lelkisége, liturgikus és más hagyománya.

Honnan e különbségek? A gyökerek igen messzire, a történelmi múltba nyúlnak. A kereszténység - mint tudjuk - a Római Birodalomban vált világvallássá. Ennek a hatalmas kiterjedésű birodalomnak nyugati és keleti részében különböző gondolkodású, kultúrájú népek éltek. A nyugati, jórészt a népvándorlással érkező népeknek nem volt olyan erős kulturális örökségük, így a keresztény hittel azonos forrásból kapták nyugati kultúrájukat. A keleti népek azonban más természetű, alkatú és mély kultúrájú (például szír, örmény, görög) értékeikkel fogadták be a kereszténységet. Természetesen a népek misszionáriusai is alkalmazkodtak hozzájuk a tanítás módjában. Míg a nyugati gondolkodásmód racionálisabb, ünnepei is inkább üdvtörténeti eseményekhez kötődnek (például a betlehemi születés), a keleti gondolkodás számára inkább egy átfogóbb, elvontabb eszme a fontosabb (például Isten megjelenése a világban).

Kelet és Nyugat ugyanazt a keresztény tanítást másképp ragadta meg, másképp rendezte, más módszerekkel dolgozta fel. Így eltérővé vált a két teológia, hittudomány. Kelet például nemcsak hivatkozik az első századok atyáira, nagy teológusaira, hanem jobban ragaszkodik tanításukhoz, életpéldájukhoz. Ők pedig a bölcseletet csak akkor vették segítségül a hitigazságok kifejtésében, ha valamely tévtan ilyen módon támad. Mivel azonban ugyanarról az igazságról van szó, a két teológia nem ellentétes, hanem egymást kiegészítő.

Ezért mondhatjuk, hogy keleti keresztény testvéreink hazai jelenléte - ha kis létszámú is - gazdagítja és nem zavarja a hazai kereszténységet.

A honfoglaló magyarok már idevezető útjuk során találkoztak a keleti (bizánci) kereszténységgel, és soraikban is voltak keleti szertartású keresztény alánok, kabarok. A Maros vidékén keleti kereszténnyé vált hun, avar és bolgár népekkel olvadtak össze. Pannóniában (a Dunántúlon) legalábbis a legenda szerint Metód (Methodiosz, +885) halála évében a Vaskapu felől érkező honfoglaló magyaroknak még hirdette az Evangéliumot.

Mindez persze még 1054, a Róma és Konstantinápoly közötti szakadás előtt volt. Ez a szakadás persze a kor viszonyai között nem egyszerre, hanem lassanként terjedt. A IV. lateráni zsinat 1215-ben kötelezte a latin szertartású püspököket, hogy papokat küldjenek a keleti szertartásúak közé, hogy megakadályozzák elszakadásukat.

A keleti (bizánci) szertartású katolikusok (görög katolikus testvéreink) velünk együtt a római katolikus anyaszentegyház tagjai, a római pápa fősége alatt, tőlünk különböző szertartásokkal és egyházjoggal. A magyar görög katolikus püspökség, neve szerint hajdúdorogi (ténylegesen nyíregyházi székhellyel) 1912 óta áll fenn. Másik egyházigazgatási területi egységük a miskolci apostoli exarchátus.

Kisebb, szórványjellegű a jelenlétük a főleg különböző nemzetiségű ortodox (tehát a római pápától elszakadt) keresztény testvéreinknek. A megmagyarosodott görögök 1931 óta a Magyar Ortodox Egyházat alkotják. Kis létszámú a szerb, román és bolgár ortodox közösség.

Rosdy Pál

Fotó: Bugnyár

Február 14-e Szent Cirill és Metód, a szlávok apostolainak ünnepe, akiket 1980-ban - Szent Benedek mellett - Európa társvédőszentjeivé nyilvánított II. János Pál pápa.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu