Könyvespolc

Kiskirály

Lénárd Ödön piarista szerzetes közel egy évtizedig dolgozott 1974 és 1983 között a korábban szamizdat formában terjesztett, most pedig nyomtatásban megjelent misztériumjátékán. A Kiskirály alapgondolatát - mint a szerző bevezetőjében elmondja - a Faust első része adta. ...aztán azt is észrevettem, hogy korunk embertípusai közt Faust nemcsak hogy még az emelkedettebbek közé tartozik, de erényeiben és bűneiben hűen tükrözi is napjainkat. Majd pedig a gondolat tovább fejlődött: ...sokáig élt bennem egy olyan vágy, hogy jó lenne egyszer egy valóban keresztény Faustra bukkanni. És amikor kezembe került a Kiskirály legendája, azonnal láttam, hogy ez az igazi.

Húsz képben dolgozza föl a szerző a középkori legendát (amelynek szövegét a kötet végén közreadja), beleszőve küzdelmes életének fontosabb állomásait is.

Mivégett vagyunk

Bolberitz Pál, korunk jeles filozófusának és teológusának hatvanadik születésnapjára emlékkönyvet szerkesztett Török József egyháztörténész professzor mindazok tanulmányaiból, akik tisztelegni kívántak a meghatározó szellemiségű gondolkodó előtt. A negyvenkét szerző - akik a magyar tudományos élet keresztmetszetét adják, egyben jelzik, Bolberitz professzornak mekkora elismertsége van a szellemi világban - fele részben világi és egyházi személy, s köztük protestáns személyiségeket is találunk.

A könyv címében az ember leglényegibb kérdését fogalmazza meg: Mivégett vagyunk? Vizi E. Szilveszter, az MTA alelnöke, agykutató professzor írja: Egy biztos. Szakítani kell az agy mechanisztikus magyarázatával és teljesen elfogadhatatlan az a mechanikus materialista fölfogás, amely mindent az objektív viszonyok determináló hatására vezet viszsza, és a szubjektum szerepét teljesen elhanyagolja. Szubjektív énünk, hivatkozik a tudós sok más kutatóra, azonos a lélekkel.

Szent Ferenc fiai a Veszprémi Egyházmegyében a 17-18. században

Közel kilencszáz oldalas, kétkötetes tudományos munka látott végre napvilágot Takács J. Ince ferences történész és Pfeiffer János veszprémi egyházmegyés pap tollából. A munka mintegy húszesztendei kutatás eredményeit foglalja össze. Csakhogy a rendkívül gazdag, teljes áttekintést adó kézirattal a szerzők - akik az 1970-80-as esztendőkben hunytak el - már 1948-ban elkészültek, ám művüket nem adathatták ki. A legutóbbi időkig kéziratban lappangott, s csak 2001-ben adta közre a zalaegerszegi Deák Ferenc megyei Könyvtár és a Pápán dolgozó Mezey Zsolt könyvtáros, történetkutató. A könyv külön értéke, hogy a szerzők még támaszkodhattak azokra az egyházi, szerzetesi könyvtárakra, levéltárakra, amelyeknek jó része 1948-tól kezdve megsemmisült. A könyvet lapozgatva jó érzéssel állapíthatjuk meg: íme, a gazdag Magyarország egyik kertjébe pillanthatunk be.

Limes

A Tatabányán Virág Jenő főszerkesztésében megjelenő tudományos szemle tavaly dupla számot áldozott Millennium - Kereszténység - Esztergom címmel az emlékesztendőt lezárandó. Az igényességéről ismert főszerkesztő az egyes területek legjobb ismerői mellett felkérte az Esztergomban élő és dolgozó kutatókat, akik az Árpád-kortól a legújabb korig tekintették át tanulmányaikban a kereszténység jelenlétét és hatását a Duna-tájra. A már ismert témafeldolgozások mellett olyan új megközelítésekkel is találkozhatunk, mint a magyar köznépi életmód és építkezés az Árpád-kori Dunakanyarban, vagy a katolikus egyház szerepe Esztergom társadalmi és társas életében a XIX. században témákkal. A Limes folyóirat a legjobb magyar eszmei áramlatokat tartja éberen, és gazdagítja minden újabb számával gyakran kisszerű szellemi zűrzavartól hemzsegő világunkban.

A teljesség töredékei

A szerző, Szerémy Szabolcs nem érhette meg a vékony kötet megjelenését, hiszen azt életében még csak nem is tervezte. A fiatal fiú 1997-ben, tizenöt éves korában jegyezte el magát a hegymászással, s ettől kezdve három esztendőn keresztül, a 2000. március 16-án a Grossglockner megmászása során szenvedett végzetes balesetig vezette hegymászónaplóját. Minden bizonnyal nem az a cél vezérelte, hogy könyvet szerkeszszen majdan belőle - a szülők adták ki a följegyzéseket fiuk halála után -, hanem inkább az önkeresés és önmeghatározás szellemi és fizikai útját járta. Az út a lényeg, nem a cél. Az út (innen nézve) végtelennek tetszik, a cél mindig pillanatnyi és képzetszerű. Az utazás az, ami az utat jelölő célokból - és célokon túl - újabb célokat teremt: amelyeket azután ismét meghalad. Olyan ez, mint a hegyi ösvény, s az ösvényt kitűző útjelek: jó megpillantani őket, de jobb túlmenni rajtuk.

Mégis: a végcél - a hegy csúcsa - változatlan. Ki előbb, ki később éri el, s tán életek múlnak el közben, de minden utazó (és minden ösvény) ugyanoda jut.

Elmer István

Róma régi és új templomai

Péteri Pál kaposvári plébános Róma templomairól szóló kötetének első kézhezvételekor Reményik Sándor erdélyi költő örökbecsű sorai jutottak eszembe: az emberi lét két fontos tartóoszlopáról a következőket írta: "Ne hagyjátok a templomot, a templomot s az iskolát!" Péteri Pál életútja régóta egybeforrt már a templommal és az iskolával is. A lelkipásztor egyben a Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karán működő Hitoktatóképző Tagozat vezetője.

A könyv két korábbi kiadása Róma templomai címmel jelent meg. A mostani kötet új köntöst, és részben új címet is kapott - Róma régi és új templomai - jelentősen kibővítve és átdolgozva a már ismert anyagot. A szép kiállítású könyvből megtudhatjuk, hogy az Örök Városban több mint félezer templom található. Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Kar titkára méltán írhatta a kötet borítólapjára: "Róma több évezredes történelmi atmoszférájának meghatározó elemei a templomok."

A kötetből azt is megtudhatjuk, hogy a Szent Ágnes-bazilika udvarán lévő kör alakú templom a legrégebbi Rómában: a IV. századból való. A szerző a harmincnyolc fejezetben összefoglalt katolikus templomok mellett külön részt szentel a nem katolikus templomoknak is. Az igényes kivitelű színes és fekete-fehér - összesen mintegy félezer - fényképfelvételeket Péteri Pál és húga, Péteri Anna készítette.

Nagy értéke a műnek a használhatósága: megtaláljuk benne a római templomok összesített jegyzékét (utca, tér és oldalmegjelöléssel), valamint hét katakombáét is. A térképek segítségével a templomok jól behatárolhatók, a szakirodalmi jegyzék pedig a magasabb igényeket is kielégíti.

Rosta István

Vallás és politika a XXI. század elején

Az írott és elektronikus sajtómegnyilatkozások mai özönében a következetesség jelei és a szerves építkezés eszközei lehetnek a sorozatok. Mindenesetre ilyen hűséges szolgálatot lát el immár évtizedes kipróbáltsággal az Ökumenikus Tanulmányi Központ. Az Ökumenikus Tanulmányi Füzetek 17. száma a napokban jelent meg Vallás és politika a XXI. század elején címmel (az első füzet II. János Pál pápa 1991-beli magyarországi látogatásáról szólt, értékelő protestáns szemszögből). Mint az előző füzetek, úgy ez is a Biblia tanítása alapján igyekszik népszerűen, mégis igényesen, ökumenikusan, de a teológiában kevésbé jártas érdeklődőt is segítve megválaszolni a felvetett kérdést.

Miért ez a téma? "Nagyon fontos, hogy helyes szemlélet alakuljon ki - különösen a pluralista társadalmakban - a politikai közösség és az egyház viszonyáról" mondja a II. vatikáni zsinat az Egyház a mai világban című lelkipásztori konstitúciójában a politikai közösség életéről szólva (76. p.) A társadalom sorsát alakító politika és az ember üdvösségét szolgáló vallás annyira érintik az embert, hogy "nem riaszthatnak vissza senkit a rendkívül összetett, és az emberiség kultúrtörténetében egymástól elválaszthatatlan két területnek hiteles vázolása nehézségei". (17. füzet 1. pont)

A füzet alakú 62 oldalas tanulmány - hátterében baptista, evangélikus, református és római katolikus teológusok segítő munkájával - hét fejezetben, kereken 100 pontban elsősorban arra irányul, hogy a fogalmak világosak, a véleményalakítások tárgyilagosak, a kifejezésmódok közérthetőek legyenek. Ezért szentírási gyökerű fogalmi meghatározásokat ad a tanulmány a vallásról, a politikáról, a hatalomról, a legitimációról és a szuverenitásról. Tisztázza az államról, a nemzetállamról alkotott képünket. Történelmi távlatban nézi a fejlődést ("Konstantinuszi fordulat - vagy visszafordulás"?) elősegíti a megbocsátás készségét. Jellemző részletkérdése, igazságosság vagy egyenlőség? A ma sokszor ütköző, ütköztetett fogalompárokban jótékonyan teremt egyensúlyt, például a hit és vallás különbségének megrajzolásánál (8. p.) nemzet és állam (53-54. p.), a politikus és a lelkész szerepe (90. p.) leírásában. A füzet arra is alkalmas, hogy a saját egyházi közösségében járatos olvasót elgondolkodtassa, hogy a másik testvéri közösség milyen szempontokat hangsúlyoz (pl. 35-36. p.)

A füzetnek - a mindennapi politizálást elkerülve - "egyetlen igénye az, hogy a bibliai üzenetet az evangélium hangján szólaltassa meg. Krisztus szava és ereje emeljen fel bennünket olyan magaslatra, ahonnét láthatóvá válik az Isten népének és az egész emberiségnek jövőbe vezető útja (5Móz 1.33)" (10. p.). kapható az ÖTK irodájában (1114 Budapest, Bocskai út 15.)

Brückner Ákos Előd

Bencés könyvek az új évre

Így az esztendő elején négy vékonyka kötetet szeretnék a tisztelt Olvasó figyelmébe ajánlani. Négy olyan kötetet, amelyek mindegyike lelki életünk mélyebb megismerését hivatott segíteni, illetve sebeinket gyógyítja, hiányosságainkat pótolja. Köszönet a Bencés Kiadónak, hogy fáradhatatlan lendülettel nyújt segítséget minden olvasónak.

Az első a Bencés Lelkiségi Füzetek 26. kötete, Jean Lafrance

A szív imája

című könyve, amely az imádságot fedezi fel újra, az Istennel való kapcsolatunknak nyit új, tágabb horizontot. A kötet segítséget szeretne nyújtani mindazoknak, akik imájukat száraznak, sivatagosnak, Istennel való kapcsolatukat pedig megszokottnak, külsődlegesnek érzik.

A kötet rádöbbent arra, hogy szüntelenül, nap mint nap újra meg kell térnünk. S ha ez sikerül, akkor világossá válik, hogy az imádság valójában nem az ember számon tartandó, napi cselekedete, hanem emberségünk része, sőt valódi lényege. Ezek után megkísérel elvezetni a szüntelen imádság gyakorlatához, és bemutatja az állandó imában élő ember életét is. Ugyanakkor arra is rávilágít, hogy az imában - mint minden kommunikációban - ketten veszünk részt. Isten ott áll a "csatorna" másik oldalán, várakozik, és magához emel. Nekem csak az a dolgom, hogy hagyjam magam az imádsággal sodródni.

Egy-egy bensőséges, mélyen átélt lelkigyakorlat vagy imaélmény után sokan kérdezik: mi módon lehetne az Istennel való szoros kapcsolatot megőrizni. Van-e lehetőség arra, hogy a hétköznapok során is megmaradjunk Isten közelségében? Ezekre a kérdésekre is megkísérel választ adni a sorozat 27. kötete. Anselm Grün OSB munkája a

Hétköznapok lelkigyakorlata

címet viseli, és épp azt tűzi ki célul, hogy meditációk bemutatásával és irányelvekkel segítséget nyújtson a gyakorláshoz. A szerző épp adventi (vagy nagyböjti) időre szánja kötetét. Azoknak szeretne segíteni, akik képesek és hajlandóak naponta egy-egy félórát kiszakítani, és a lelkükkel foglalkozva Istenhez térni. Tizenkét olyan meditációt tartalmaz a könyv, amelyek segítségével bárki elmélyedhet a bibiliai szövegekben, azokból iránymutatást, biztatást és lendületet meríthet. Ezek segítségével visszahúzódhatunk a csendbe, és ösztönzést meríthetünk személyes imádságainkhoz is.

A Lelkiségi Füzetek 28. kötete Godfreed Danneels belga bíboros 1998 húsvétján kiadott körlevelét tartalmazza. A kötet

A bocsánat

címet viseli, s alcímében mindjárt összefoglalja mondanivalója lényegét: A megbocsátás: emberi erőfeszítés + az Isten ajándéka. Legyen szó akár húsvétról, akár adventről, a téma mindig aktuális, hiszen napi feladatunkra emlékeztet.

A bíboros tudatában van annak, hogy a megbocsátás egyáltalán nem népszerű téma napjainkban. Sokan kizárólag a vallási élet síkján tudják elképzelni, inkább csodálatra méltó, mint követhető magatartásnak gondolják. Ugyanakkor legalább annyira szükséges, mint az oxigén a levegőben. Hogyan lehet ezt az ellentmondást feloldani?

A nagyon gyakorlatias kötet erre a kérdésre keresi a választ, miközben végigvezeti az olvasót azon az úton, amely a megbocsátás valódi mivoltától indul, és végül megérkezik oda, ahol világossá válik: a megbocsátás igényes emberi cselekedet, valamint Isten legnagyobb ajándéka.

Rövid olvasónaplóm végére hagytam a legvékonyabb kis kötetet, amelyet meg-megújult formában évről évre kézbe vehet, aki otthonában, közösségében követni szeretné az egyház ajánlását - már ami a szentmiséken felolvasandó olvasmányokat és evangéliumi részleteket illeti. Az évente megjelenő, ez alkalommal 2002-re szóló

Igeliturgikus útmutató

az "A" egyházi év naptárszerű összefoglalását adja. Benne megjelennek az ünnepnapok, a felolvasandó bibliai részek, valamint minden napra egy-egy szentencia, amely a nap mottójaként is szolgálhat. Egyházunk nap mint nap elvezet az Ige olvasásához. A naptár segítséget szeretne nyújtani annak a nagy ajándéknak a befogadásához, amelyet a Szentírás révén Isten készít számunkra.

(Bencés Kiadó és Terjesztő Kft., Pannonhalma, 2001.)

Balázs István

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu