Én tudom, hogy te tudod, hogy ő tudja...

Ismét itt a politikai Ki mit tud, jobban mondva a ki kiről mit tud olyan terhelő dolgot, amit csak most (a választási harc felerősödésével) kíván feltárni, közzétenni - a közélet tisztaságára, no meg az igazságosság magasztos jelszavára hivatkozva. Különösen az utóbbi néhány hétben sokasodtak a feljelentések, a parlamenti napirend előtti felszólalások, korrupcióról, pénzügyi-privatizációs viszszaélésekről, vagyonkezelésnek csúfolt ügyeskedésekről meg hasonlókról - mindig a másik párt, illetve a másik párthoz közeli érdekcsoport (vélt vagy valós) gaztettét, csínytevéseit, bűneit tárva ország-világ elé. Nos, épp ez az, ami szennyest kiteregető igazságbajnokok őszinteségét, közszolgálati elkötelezettségének komolyságát és a javítani akarását megkérdőjelezi, mert tudjuk, sőt, maga a vádaskodó is tudja (s ehhez nem is szükséges az áteredő bűn evidenciájának az ismerete), hiba nemcsak másban, főleg nem kizárólagosan a más párthoz tartozóban van. Mintha a titkosszolgálatok s egyéb megfigyelő csatornák csak arra szolgálnának, hogy kifejezetten abból a célból gyűjtsék a közéleti-gazdasági főszereplők vétkeit, bűneit, hogy azokat a kellő időben, zsarolásként vagy a közreadó enyhébb bűnére rálicitálva közzétegyék, s a másikat, mint őnálánál is nagyobb gazembert lejárassák. Az effajta kutakodásban, szennyesben való turkálásban különösen az egyik ellenzéki képviselő járt elől, aki ülésnapról ülésnapra csak úgy sorolta nagy magabiztosággal a vádakat - de a tucatnyi vád közül egy sem volt, amivel a saját háza táján tevékenykedőket állította volna pellengérre. Persze, jön a viszonválasz, a vádló és körének lejáratása, bemocskolása - szépen, fokozatosan, mindig nagyobb és nagyobb bűnöket-visszaéléseket vágva egymás szemébe, kezdve a csak etikailag kifogásolható, jogilag amúgy tiszta ügyeskedésekkel, folytatva a kis, közepes és égbekiáltó bűnökkel. Mintha a vad politikai ellenfelek - gondolatban huncutul összemosolyogva - ezt mondanák egymásnak: Én tudom, hogy te tudod, hogy ő tudja...rólad, rólunk, mindenkiről, de hát mindig is ez volt és ez lesz a politika bevett játékszabálya - megpróbálunk a mások gyengeségeiből, hibáiból élni, s azokból magunk számára tőkét kovácsolni".

Pedig vannak tiszta, megfontolt és őszinte politikai eszközök is - s hála Istennek, nemcsak elméletben. Ha valaki, akkor hazánk első szabadon választott miniszterelnöke, Antall József (akire halálának 8. évfordulóján épp a napokban emlékeznek egyre többen) nagyon sok mindent tudott: a világ eseményeiről, a történelemalakító áramlatokról és motivációkról, a politikus elődökről, munkatársairól és politikai ellenfeleiről. De tudását nem mások lejáratására, nem gyűlöletkeltésre, nem mocskolódásra használta, hanem építésre, a politika rögös útján a keskeny ösvény és az értelmes kompromisszum megtalálására. Magyarul a kulturált politizálásra. Közeli (politikus) barátai mondják, hogy a legrosszabb, amit egyik komoly politikai ellenfeléről mondott, az - miután bizonygatták neki annak makulátlan múltját - valahogy így hangzott, az is kérdés formájában: "Ti ebben olyan biztosak vagytok?" A gyóntató papnak lehet még ilyen szerepe, aki (hogy a bűnbocsánat-közvetítő szerepéről ezúttal ne szóljunk) a megvallott bűnökön keresztül rázúduló információkat az általános lelkipásztori munkájában, a lélekmentő szolgálatnak tökéletesítésében, a jó megoldások keresésében "hasznosítja" - de gyűlöletet sohasem érez a másikkal szemben.

Persze, tudjuk, hogy a politikai gyakorlat más, s igenis szükség van arra, hogy napfényre kerüljenek a hivatástalan politikusok önző tettei és harácsoló ügyeskedései, s hogy aki egyszer is méltatlannak bizonyult népe szolgálatára, az végleg eltűnjön a politika porondjáról. De a mocskolódás és a politikai sárdobálás nem lehet ennek eszköze. Utópia-e egy olyan parlament, ahol a viták szünetében, vagy mondjuk egy-egy jól sikerült törvény megalkotását követően a folyosón szembetalálkozó más-más pártbeli képviselők huncutul egymásra mosolyogva így üdvözölnék közös munkájuk sikerét: Jót tenni jó!?

Szende Ákos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu