Életige 2002. február

Írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való.

Ez Jézus válasza Máté evangéliumában (4,4) a sivatagban átélt első kísértésre, miután "negyven nap és negyven éjjel" böjtölt. Válasz a legelemibb kísértésre, ami az éhség. A kísértő azt javasolja Jézusnak, hogy hatalmát a kövek kenyérré változtatására használja fel. Mi rossz is lenne ebben?

Jézus azonban észreveszi a csapdát: hogy Istent eszközül használja fel, hogy a Mindenhatót kizárólag anyagi szükségleteinek szolgálatába állítsa. A kísértő végső soron azt kéri Jézustól, hogy függetlenítse magát, ahelyett, hogy gyermekként ráhagyatkozna az Atyára.

Jézus nemcsak a kísértésre válaszol, hanem mindazokra a miértekre, melyeket a világban tapasztalható éhínség és az embermilliók egyre égetőbb más szükségletei vetnek föl. Ő, aki később tömegeket lakat majd jól a csodálatos kenyérszaporítással, és aki az utolsó ítélet egyik alapvető szempontjául az éhezőknek való enni adást jelölte meg, mégis azt mondja nekünk, hogy Isten nagyobb az éhségünknél, s hogy az Úr igéje a mi elsődleges, lényegi táplálékunk.

Írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való.

Jézus úgy mutatja be Isten igéjét, mint kenyeret, táplálékot. De hogyan táplálkozhatunk az igével? Isten Igéje, melyet az Atya kimondott, és amely Jézusban testté lett, magát Jézust teszi jelenvalóvá közöttünk. Minden alkalommal, amikor befogadjuk az ő igéjét, és megpróbáljuk életté váltani, olyan, mintha Jézussal találkoznánk.

Ahogyan a kenyér táplál és biztosítja a növekedést, ugyanúgy az ige táplálja és növeli Krisztus jelenlétét bennünk, aki a mi igazi személyiségünk.

Mivel Jézus eljött a földre és táplálékunkká vált, nem elégedhetünk meg csupán a természetes étellel, a kenyérrel. Szükségünk van a természetfölötti táplálékra is, az igére, hogy istengyermeki valónkban növekedhessünk.

Írva van: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten ajkáról való.

Erről a táplálékról - csakúgy, mint az eucharisztiában jelen lévő Jézusról - elmondható: amikor magunkhoz vesszük, nem az változik át mibennünk, hanem mi vagyunk azok, akik átalakulunk: mert bizonyos értelemben önmagává alakít minket.

Az evangélium tehát nem vigasztalásra szolgáló könyv, amelyhez az élet fájdalmas időszakaiban folyamodunk, hanem olyan kódex, amely az élet törvényeit tartalmazza. E törvényeket nemcsak olvasgatnunk kell, hanem be kell engednünk lelkünk legmélyére. Ezáltal minden pillanatban Krisztushoz tesznek hasonlóvá minket.

Az ő szavai ugyanis egy Isten szavai, tele rejtett forradalmi erővel.

Táplálkoznunk kell tehát Isten igéjével. Amint manapság a test számára szükséges tápanyagokat egyetlen tablettába lehet sűríteni, úgy kell nekünk is Krisztussal táplálkoznunk egy-egy igéjét élve, hiszen ő jelen van minden egyes igéjében.

Minden pillanatra, életünk minden helyzetére van egy ige. Ezt fedezhetjük fel az evangéliumot olvasgatva.

Éljük hát most a felebarát iránti szeretetet - Isten iránti szeretetből. Ez valamennyi ige összefoglalása.

Chiara Lubich

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu