A bűnbánat szentsége: második keresztség

Egyházunk tanítása szerint a nagyböjt a keresztségre való előkészítésnek és az arról való megemlékezésnek, valamint a bűnbánattartásnak az ideje (SC 109). Az idei évben ("A" év) a nagyböjt III., IV., V. vasárnapján az evangéliumi szakaszok (a szamáriai asszony; a vakon született meggyógyítása; Lázár feltámasztása) a keresztség szentségére emlékeztetnek bennünket. Természetes, hogy a liturgia nemcsak a keresztségre készülőket, hanem a már megkeresztelkedetteket is segíteni akarja, hogy a bűnbánattartás (böjt, szentgyónás elvégzése) által újítsák meg lelkükben a keresztség szentségi kegyelmét.

A két szentség közötti kapcsolat nyilvánvaló. A nicea-konstantinápolyi hitvallásban azt imádkozzuk, hogy valljuk "az egy keresztséget a bűnök bocsánatára". A leggyakrabban emlegetett hasonlóság: mindkét szentség a megtérésnek és az Istennel való kiengesztelődésnek a szentsége. A bűnbánat a keresztségben végbement folyamatnak és a keresztségi kegyelemnek a megújítása.

Az egyház mindig tudatában volt a két szentség közötti kapcsolatnak. Az egyházatyák írásaiban a bűnbánat szentségének néhány elnevezése is erre utal: Alexandriai Kelemen a második keresztségnek (secundus baptismus), Ágoston pedig megismételhető keresztségnek (iterabilis baptismus) nevezte. Nazianzi Gergely szerint a bűnbánat: keserves, küzdelmes keresztség (baptismus laboriosus). Az a gondolat is gyakran megjelenik az egyházatyáknál, hogy a bűnbánat a keresztség után olyan segítség, mint a hajótörötteknek a mentődeszka (tabula post naufragium). Tehát mindkét szentség a megtérés szentsége.

A keresztség az első és alapvető megtérés. A keresztségben kapott új élet azonban nem szüntette meg az emberi természet gyengeségét. Ezért szükség van a második megtérésre is. Szent Ambrus mondja, hogy az egyházban "ott van a víz és a könnyek: a keresztség vize és a bűnbánat könnyei".

A két szentség összefüggéséről a következőket érdemes még megfontolni. A keresztség a keresztény élet alapja és értelme. Keresztényként élni azt jelenti, hogy a keresztségből élni. A bűnbocsánat szentsége valóságosan helyreállítja - ha elvesztettük - a keresztség állapotát, az istengyermekség kegyelmét. Nyilvánvaló, hogy még más vonatkozásai is vannak a bűnbocsánat szentségének. El kell ismernünk, hogy - miként a többi szentség is - a keresztségben végbement kegyelmi eseményt megújítja és elmélyíti. A bűnbocsánat szentsége a Krisztushoz való hasonlóság sajátos megnyilvánulása, amely a keresztségben létrejött Krisztus-hasonlóságtól valamelyest különbözik. L. Scheffzyk szerint a bűnbánat szentsége "egyesülést jelent azzal a Krisztussal, aki engesztelőként és vezeklőként alávetette magát a bűn ítéletének. A bűnbánat drámájában tehát nem kisebb történik, minthogy a bűnös csatlakozik a helyettesítő elégtételt adó, szenvedő Krisztushoz."

Nyilvánvaló, hogy a katolikus teológia a két szentség közötti különbözőséget is hangsúlyozza. A keresztségben a szentség felvevője a megtérő/bűnbánó ember, aki Krisztus érdemére bűnbocsánatban részesül, a gyónásnál pedig a keresztség után bűnbeesett keresztény akar visszakerülni a keresztség által elnyert kegyelmi állapotába. A bűnbánat szentségében a szentségi jelet a bűnbánó és a gyóntató együtt hozzák létre, a bűnbánó cselekedeteinek (bánat, bűnbevallás, elégtétel) lényeges szerepe van a szentségi jelben, a keresztség esetében a megtérő ember szerepe nem annyira hangsúlyozott, hiszen a "víz és a Szentlélek által" születünk újjá. A keresztség szentségét nem lehet megismételni, a bűnbánat szentségének lényege pedig éppen az, hogy általa ismételten megújulhat bennünk a keresztség kegyelme. A bűnbánat szentségének sajátos kegyelme az is, hogy ebben a szentségben is megnyilvánul a keresztség szentségi karaktere, a hívek keresztségben gyökerező általános papsága, mégpedig aktív módon. Általános papságuk révén a hívők a szentségnek nem csupán paszszív alanyai, hanem szereplői is, hiszen együttműködnek létrejöttében. A keresztség eltörölhetetlen jegye nemcsak valami lefoglaltságot jelent, hanem felhatalmazást, küldetést az egyház közösségén belül. Jelen esetben arra, hogy mint az egyház bűnbánó tagja látható módon is nyilvánítsák ki, hogy nemet mondanak a bűnre, és a Krisztushoz való hasonlóságukat meg akarják újítani. "Tekintsétek magatokat úgy, hogy meghaltatok a bűnnek... Ne adjátok át tagjaitokat a bűnnek" - figyelmeztet Pál apostol (Róm 6,11-12). A szentségi élet lényegét a Krisztus halála és feltámadása misztériumában való részvétel jelenti: meghalni vele, hogy vele új életet éljünk. Ezt a lehetőséget adja meg számunkra nemcsak a keresztség, hanem a bűnbánat szentsége is.

Dolhai Lajos

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu