A bűn a szeretet fogyatékossága

Mindig titok marad a bűn, amelynek "története" a paradicsomi állapottal függ össze.

Természetünket az eredeti bűn megsebezte. Hittudósok a bűnt kétféleképpen "elemzik". Egyesek jobbára formálisan: "mint az emberi kívánságok elé tilalmakat állító isteni törvény megsértését". Mások lényegileg, "mint a teremtmény tagadását a Teremtővel szemben". Az előbbiek a kereszténységet elsősorban törvények, szabályok jogi rendszerévé merevítik. Az utóbbiak a vallást egzisztenciális mélységben látják: a lélek kegyelemnek való megnyílásában. Századok egyháztörténetében megfigyelhető: minél szűkkeblűbb, merevebb egy kor keresztény felfogása, "annál formálisabb a bűnre vonatkozó felfogása", annál jobban jelentkezik a parancsuralom szellemisége. Ilyenkor a bűn az általános szemléletet tükröző irodalomban és az imádságoskönyvekben, lelki tükrökben elsősorban társadalmi vétség, kötelező szabályok, törvények megsértése. Jellegzetes szemlélete ez például a XIX. század úgynevezett polgári kereszténységének - persze kivételek mindig voltak és vannak.

Minél mélyebb és élményt szerzőbb a kereszténység, annál inkább a szeretet áll világlátásának középpontjában, amelyről már Szent Ágoston is sokszor írt, aki szerint "a szeretet kezdete megigazulásunk kezdete; a szeretet növekedése a megigazulásunk növekedése; a szeretet nagysága igaz voltunk nagysága; a szeretet tökéletessége igaz mivoltunk tökéletessége". - Ez a "téma" nagyon kedvelt az egyházatyák irodalmában, és harangzúgásként hangzott a II. vatikáni zsinaton... A bűn fogalmának ágostoni meghatározása közel áll korunk ifjúságához, a mai emberhez: a bűn nem más, mint a szeretet fogyatékossága.

Ebben már nincs semmi abból az érzelgősségből, édeskésségből, ami megtalálható a formális bűntani felfogásban, nemegyszer farizeusi magatartásban, és kihat a keresztény eszmeiségű irodalomra is - gondoljunk csak FrancoisMauriac vagy Graham Greene könyveire.

A szeretet ugyanis nem csupán érzelmi kérdés, hanem erősen akarati jellegű: mozgás, élet, tett, önmegvalósítás. Isten a lét teljessége, teljessége a szeretetnek.

Szent Ágoston egyik levelében kimondja: a bűn is szeretet, de rendezetlen szeretet. Így aztán nem a tudás, hanem a szeretet minősíti erkölcsileg az embert, aki lehet jó vagy rossz, igazságos vagy igazságtalan, nem annak következtében, hogy mit tud, hanem hogy mit szeret.

A bűn gyökerét keresve ezt írja Vallomásaiban: Amikor valamit akartam vagy nem akartam, teljes biztossággal tudtam, hogy nem másvalaki, hanem én magam voltam az akaró vagy nem akaró, s már-már rábukkantam, hogy itt van az én bűneim oka. Azt is láttam, hogy amit akaratom ellenére cselekszem, az nem (szabad) cselekvés, hanem (kényszerűség, vagyis) szenvedés, tehát nem lehet bűnöm, hanem büntetésem.

A rendezettséget magunknak kell a kegyelem elfogadásával biztosítani, a cselekvés átgondoltsága értelmünkhöz tartozik. Mindezt, az egész személyiségünket meghatározó barátság teszi erőssé, amely Isten és köztünk kialakult, vagy - kereső lélekről szólván - kialakulóban van.

Tóth Sándor

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu