Kísértések közepette...

Nagyböjt első vasárnapján Jézus példájával, a kísértések valós jelenlétére és azok legyőzésére hívja fel a hívő ember figyelmét az egyház. A kísértés szó bibliai értelemben nem feltétlenül jelenti a gonosz behálózó taktikázását, inkább a "próbának alávetni", vagy modernebb szóval a "tesztelni" jelentést hordozza. Ennek megfelelően Isten is "kísérthet", azaz próbatétnek vethet alá. De igaz az is, hogy a szó az Újszövetség világában egyre inkább negatív, a gonosszal kapcsolatos értelemben szerepel. Így van ez a mai evangéliumi jelenetben is.

Jézus megkísértésének ténye mélyen benne gyökerezik az újszövetségi Jézus-hagyományban. A szinoptikus evangéliumok, bár más-más teológiai hangsúllyal, de fontosnak tartják megemlíteni. A zsidókhoz írt levél is többször hivatkozik rá. Megváltónk megkísértésében valóságos emberi létének tanúbizonyságát látja: közel van hozzánk, emberekhez, megértő és irgalmas, mert hozzánk hasonlóan "mindenben kísértést szenvedett" (Zsid 2,18; 4,15). A megkísértés jelenetét szemlélve bátran tudatosíthatjuk, hogy a keresztény lét nagyon is emberi körülmények, kísértések és próbatételek közepette bontakozik ki e világban. Isten országának szívünkbe fogadása nem megy küzdelmek és megpróbáltatások nélkül.

Szent Máté leírása lényegében egybecseng Lukács evangéliuméval, csak a kísértések sorrendjében van eltérés. Mindkettő a nyilvános működés elejére helyezi a jelenetet, rámutatva arra, hogy Jézus sajátos küldetéséhez sajátos kísértésformák járulnak. Nem egyszeri és kizárólagos alkalomról van szó csupán. Ezt Szent Lukács azzal jelzi, hogy a jelenet végén hozzáfűzi: "a sátán egy időre elhagyta Jézust" (vö. Lk 4,13). Máté erről nem szól, de a kereszten függő Jézus kigúnyolásánál a szavak messzemenően egybecsengenek a kísértő szavaival ("ha Isten fia vagy..." vö. Mt 27,40-43). Máté így, mintegy keretbe fogja a kísértésre való utalással Jézus nyilvános működését, sejtetve, hogy nem egyszeri eseményről van szó.

Érdemes azon is elgondolkodni, hogy a kísértés-témák Krisztus messiási önértelmezésének fényében sajátos hangsúlyt nyernek. Ő nem akar "kenyér-messiás" lenni, földi jólétet, gondtalanságot ígérve. Bár tesz csodákat, visszautasítja a nagy hatású, saját helyzetét erősítő, könynyű vonzást biztosító "látvány-messiás" kísértését ("Vesd le magadat, hiszen írva van..."). Végül elhárítja a földi típusú hatalomra építő messiás képét is. Messiási küldetésében nem az emberi elvárások mozgatják, hanem a küldő Atya akarata.

Ebben is példát ad egyházának és tagjainak. A modern ember sajátos szemléletmódjához tartozik, hogy a népszerűségi mutatókat összekeveri az igazsággal. Az egyháztól elvárná, hogy felhagyjon evangéliumi értékeivel, sokak tetszésére. Az egyházat azonban köti Jézus példája, hogy ne a felszínes elvárások kiszolgálója legyen, hanem az Atya akarata, annak keresése és őrzése legyen küldetése igazi útja és ereje.

Jézus megkísértésében figyelemre méltó mozzanat az is, hogy nem bonyolódik vitába a kísértő gondolatokkal. Isten írott szavának erejében visszautasítja azokat. Érződik a leíráson, hogy Isten szavának ereje van. Nem önmagában, mint írott vagy kimondott szó, hanem ahogyan Jézusban hitelesen élővé válik. A kísértő is hivatkozik Isten szavára (micsoda ármány a második kísértő gondolatban!), nála mégis erőtlen ez a szó, mert ő hiteltelen használója csupán. Túlzás lenne azt mondani, hogy itt a Szentírás a kísértés valamilyen pszichológiájára utal. De kétségkívül mögötte áll az élettapasztalat, mint ahogy az Ószövetségben az első bűn leírásánál is. Az első bűnnél a kísértő olyan kérdéssel indít, ami nem igaz, amire az igazságszerető embernek illik helyesbítően válaszolnia. ("Tényleg mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?" Gen 3,1.) Ezzel viszont olyan párbeszéd jön létre, mely meredeken visz a bűn felé.

Jézus példája az ő követőinek azt sugallja, hogy az elején kell a kísértés-szituációkat leszerelni, nem önmagunk erejére támaszkodva, hanem Isten szavának erejében, azt az életünkbe átültetve.

Gaál Endre

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu