A megbocsátás jó illata

Néhány évvel ezelőtt egy bűnbánati liturgia alkalmával történt, hogy a kápolnába belépve minden gyermek egy kavicsot kapott a kezébe. Így hallgattuk Ezekiel próféta szavait: "Kőszíveteket elveszem, és érző, eleven szívet adok helyébe." Hosszasan szemléltük nyitott tenyerünkben a sima, fehér kavicsot, és kérdezgettük, vajon hogy fog mindez bekövetkezni?

Az igeliturgia végeztével a hittanosok szentgyónáshoz járultak. Több fiatal lelkipásztor gyóntatta őket a kápolna különböző pontjain. A feloldozást követően a gyerekek a kezükben szorongatott kavicsot odanyújtották a papnak, aki azt illatos parfümbe mártotta.

A gyermekek visszatértek a padba, letérdelve hálát adtak. Kezükben továbbra is ott szorongatták a kavicsot, de a szívüket a megbocsátás jó illata töltötte be. Valamennyien egyszerre énekelni kezdtünk: "Teremts bennem tiszta szívet, óh Uram! ..."

Az ember élete, a természet, a történelem tele van jelekkel, mint amilyen a víz, a kenyér, a feszület... Számunkra mindezek mély szentségi tartalmakat is jeleznek. Olykor előfordul, hogy belepi őket a megszokás, elhomályosítja eredeti, benső erejüket. A liturgikus év viszszatérő ciklusain át az egyház türelmes és következetes pedagógusként lehetőséget ad, hogy ismét felfedezzük a keresztség, az eucharisztia, a megváltás romolhatatlan erejét. Sürgető felhívásként hangzanak Szent Pál szavai: "Újuljatok meg lélekben és érzületben, s öltsétek magatokra az új embert". Ebben pedig az isteni kegyelem mellett segítségünkre van a szeretet kimeríthetetlen képzelőereje.

Ez kellett ahhoz, hogy a Jubileumi Év első nagyböjti vasárnapján II. János Pál pápa bocsánatot kérjen Istentől mindazokért a bűnökért, amelyeket az egyház történelme során a keresztények elkövettek. Tavaly az ortodoxia és az iszlám képviselői felé is megújította a kiengesztelődés gesztusát. Mintha az a rendíthetetlen meggyőződés vezetné, hogy minden egyes megbocsátással és bocsánatkéréssel Isten népe új erőre kap. A bűn ütötte sebeken és hasadékokon át, minden egyes bűnvallomással az egyház testét Isten irgalmas szeretetének legyőzhetetlen ereje tölti el.

Nagyböjt a megtérés és a bűnbánat útja. A gyermekek mára felnőttek. Mi is mindannyian, évről évre egyre őszülő hajjal, ráncosodó homlokkal, remegő léptekkel járjuk a nagyböjti utat. Közben az ég felé nyújtjuk a kezünkben szorongatott, olykor dédelgetett, megkövesedett bűneinket. Azzal a biztos reménnyel, hogy szívünket töredelemről töredelemre, egyre jobban betölti Isten üdvözítő kegyelmének illata.

Ezért mondjuk ki bátran: "Bocsánatot kérünk, és megbocsátunk."

Papp Tamás

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu