|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Vízkereszt A napkeleti bölcsek leborulnak a Megváltó előtt. "Epifánia" - visszhangzik e napon erdőn, mezőn át. "Epifánia, Isten epifániája" - susogja a szél. E várva várt szó megvalósulásának öröme morajlik a tenger hullámainak sodrásában, a nap ragyogásában és minden hívő szív dobogásában, akik felismerik Jézusban a Messiást, a Megváltót. Végighullámzik a föld minden sugarában a boldogság öröme, a megkönnyebbülés, mert megszületett a Megváltó, akit már az ószövetségi próféták megjövendöltek. Bár ott lehettem volna én is, amikor a fényes csillag ragyogásában az Úr angyala tudtára adta a napkeleti bölcseknek, hogy megszületett a Megváltó! Halad a három napkeleti bölcs az úton Betlehem felé. Fárasztó, nehéz volt a göröngyös úton haladni, de beragyogta őket az Úr dicsősége, és a fényes csillag ragyogása vezette Gáspárt, Menyhértet és Boldizsárt - akik fáradságukat félredobva haladtak az éjszakában. Űzte őket a vágy, hogy megláthassák a kisded Jézuskát, és térdre borulva imádhassák az újszülött Messiást. Haladtak mindaddig, amíg a csodás csillag egy ház felett megállt, és erősebben kezdett fényleni. Lélekben, szívben, ábrándjaimban én is ott vagyok, leborulok a kis Jézus előtt és imádom. A napkeleti bölcsek előszedték tarsolyukból a magukkal vitt kincseket, aranyat, tömjént és mirhát. Nálam nincs sem arany, sem tömjén, sem mirha. Az én tarsolyom a szívem, mely telve van a Megváltónk iránti mérhetetlen szeretettel és hálával, amiért megváltott bennünket, kik erre vártunk. Felszabadultunk a nyomasztó érzés alól - mert megszületett Krisztus, a Messiás, a Megváltónk. Krajcsikné Pazeller Mária
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|