Mit várunk az új évtől?

Túl a harmadik évezred első esztendején vajon hogyan érezzük magunkat a bőrünkben? Tetszik-e nekünk ez az új, ez a harmadik? Teszünk-e azért valamit, hogy tetsszen? Mert úgy tűnik, nekünk kell valamit tennünk, a békéért, a szeretetért - Isten kegyelmében bízva - kinek-kinek a maga helyén. A világtörténelmi események ismeretében is tovább kell lépnünk. Nekünk magunknak, anyáknak, apáknak, papoknak, szerzeteseknek, fiúknak, lányoknak. Megtenni a lépést, az első után a másodikat, s közben remélni, várni. Egyházunk különböző hivatást teljesítő tagjait kérdeztük arról, mit várnak a 2002-ik évtől.

2002-ben ünnepli alapításának 1000. évfordulóját a Váci Egyházmegye. Keszthelyi Ferenc váci püspök várakozásai egyházmegyéjével kapcsolatosak.

- Remélem, hogy papnövendékeink eredményesen tanulnak és lelkiismeretesen készülnek diakónussá, illetve pappá szentelésükre, hogy szolgálatba lépésükkel gyarapszik az egyházmegye papjainak száma. Nagyon örülnék, ha a hívek az eddig tapasztaltaknál is buzgóbban állnának papjaik mellé. Nem csak anyagi támogatásra gondolok, hanem arra, hogy tudásukkal, képességeikkel a képviselő-testületben vállalt munkával segítsék, hogy a plébánia igazi, családias közösséggé váljék. Van, aki az épületek fenntartásában, más az adminisztrációban, a karitász terén vagy a hitoktatásban tud feladatot vállalni: mindezekre és még sok másra is szükség van.

Nagyon szeretném továbbá, hogy az egyházmegye papságával és híveivel békében és egyetértésben szentelnénk meg ezt az esztendőt.

* * *

Az előttünk álló évben az ország politikai szempontból fontos döntések előtt áll. Harrach Péter szociális és családügyi miniszter erről nyilatkozott lapunknak.

- Három és fél éve megadatott számunkra a lehetőség, hogy a nagypolitika eszközeivel is dolgozhassunk a keresztény értékrend érvényesülésén. 2002-től azt várom, hogy a következő négy évben is folytatni tudjuk ezt a munkát. Higgyék el nekem, ehhez nem kell más, mint magas választási részvétel.

* * *

Az 1995-ben egy francia közösség által alapított Szécsény Ágacskája az 1782-es II. József-féle feloszlatás óta Assisi Szent Klára rendjének egyetlen magyarországi monostora. A nővérek az ősi monasztikus, szemlélődő életformát követik, lelkigyakorlatozókat fogadnak... Assisi szellemében a béke, kiengesztelődés és egység jelei kívánnak lenni a mai magyar valóságban is. Horváth Mária Klára Dénes, a szécsényi klarisszák elöljárója erről beszélt.

- Mai világunk oly megrázkódtatásokat élt át a közelmúltban, hogy ezek miatt számosan elveszítették emberségünkbe vetett bizalmukat és hitüket - írtuk év végi körlevelünkben. A 2002. év nagy kihívása lesz mindannyiunk számára, hogy korunkban a remény hordozói legyünk. Hogyan? A szeretet, a kiengesztelődés, az egység tanúiként, eszközeiként. Mit is kívánhatunk erre az évre? Azt, hogy a civilizációk, kultúrák érezhető ütközésének légkörében, az Istenre nyitott szívű, sőt a jóakaratú emberek a "másikat" Isten képmásának hordozóiként lássák és fogadják el. Erre hív már fel az év első nagy eseménye, a II. János Pál által Assisiben, Szent Ferenc és Klára városában összehívott békezarándoklat, imatalálkozó.

Valamint, hogy először is mi, keresztények - akik azt a felelősséget kaptuk, hogy ezt a mai világot megszenteljük - igent mondjunk Isten szeretet-tervére, a legmegingathatatlanabb, az egyedül változatlan Valóságra, s ha egyszer igent mondtunk, ne éljünk továbbra is úgy, mintha nemet mondtunk volna.

* * *

Tavaly ünnepelte hétszázötven éves fennállását a magyar pálos rend. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend a szétszóratás éveit követően 1989-ben indult újra hazánk négy pontján. A legősibb pálos kolostor, Márianosztra perjele, P. Borsos János József nyilatkozott lapunknak.

- Mit várunk mi, pálosok az új esztendőtől? Amikor 1245-ben kanonoki rangjáról lemondva Esztergomi Boldog Özséb atyánk a pilisi erdők mélyébe vonult remeteségbe, hogy életét a tatárdúlás utáni lelki és testi romokból való újjáéledésnek szentelje remetetársaival együtt, már megadta pálos hivatásunk és a 2002. évtől várt reményeink alapját. A "vörös sárkány", a kommunizmus országunkat is végigpusztította, Szent István országa lelki romokban él. Nekünk, mai pálosoknak az a vágyunk, hogy fogadja el Isten az életünket engesztelő áldozatként népünk testi-lelki megújulásáért. A jövőnk Isten nélkül szeretetnélkülivé válik. Nagyasszonyunk, nemzetünk örökös királynője sokféle módon hívja fel figyelmünket az engesztelésre, ezért a jövő évtől azt is reméljük, hogy az isteni Gondviselés újabb hivatásokat ébreszt, hogy választottjainak fehér serege lelkiekben és számban is növekedjék.

Anyagi világunkba testesült az Ige, hogy lelket hozzon az életbe. Ajtódon kopogok, ha megnyitod, bemegyek és veled leszek. Napi imáinkban ezért könyörgünk, az új esztendőben is, hogy Mária országa, népe ne zárja be szívét a Szeretet előtt, mert Isten a Szeretet. Amikor népünk napi munkáival elfoglalva és az élet sokszínű forgatagában boldogulását keresve, a betegek és bajbajutottak a sorsuk jobbra fordulásában reménykednek, akkor a pálosok az Úr színe előtt Isten áldását esdik népünkre, hogy keressék elsősorban Isten országát és igazságát, és mindent megkapnak hozzá. Boldog új évet kívánva azt remélem, hogy a Szűzanya országában élők gyarapodni fogunk a krisztusi lelkületben és a testvéri szeretetben.

* * *

Kállay Emil a piarista rend tartományfőnöke optimista. Vajon "hogyan csinálja"?

- Ifjúkoromban olvastam Móricz Zsigmond Sárarany című regényét. Ebben az egyik aszszony megkérdi szomszédaszszonyát: "Hogy vagytok?" - "Jaj, nagyon meglátogatott minket a jó Isten" - mondja nekikeseredve a kérdezett. - "Na ne mondd! Nálunk már hozzánk is költözött!" - válaszolta még komorabban a másik.

Elgondolkodtam azon, hogy miért akkor mondják az emberek, hogy "meglátogatott a jó Isten", amikor bajban vannak, s a másik meg még fokozza: kétségbeesését fejezi ki azzal, amit válaszol. Azóta már megéltem, hogy nálam valamiképp fordítva történtek meg ezek az események. "Amikor meglátogatott a jó Isten", mindig derűt és örömet hozott a lelkembe. Amióta pedig tudom, hogy "hozzám költözött", azóta igazán boldog ember vagyok. Azt várom a jövő évtől, hogy egyre többen tapasztalják meg ezt az élményt, s a belőlük sugárzó derű mégiscsak vonzani fogja a szomorú embereket is a jó Istenhez, s ők is örülnek majd Isten látogatásának.

* * *

A lelkiségi mozgalmak az egyház egyre aktívabb életet élő részét képezik. Tevékenységi köreik sok területet ölelnek fel. Az Emmánuel közösség elsősorban az evangelizációban aktív. Az imádságos lelki élet elmélyítése jellemzi belső és külső törekvéseiket. A közösség lapunknak nyilatkozó tagjai várakozásaikat is ebben a szellemben fogalmaztákmeg.

Marik József:

- Azt várom, hogy az új esztendőben az Isten úrrá legyen a mi gyengeségeinken, elvegye a reménytelenségünket, és új reményt adjon a szívünkbe. Azt, hogy meglássuk az ő országát, hiszen az itt van közöttünk. Mindannak ellenére, amit tapasztalunk, lehessünk a békesség hírvivői. Annyi nyomorúság, bűn és mocsok vesz körül bennünket, hogy hangosan kell hirdetnünk azt a kiengesztelődést, békét és szeretetet, amit csak Jézustól lehet megkapni.

Kassányi Jenőné, Veronika:

- Azt kívánom, hogy a jövő évben közösségünkben nagyobb egységben legyünk, jobban keressük egymás örömét, elmélyítsük a személyes kapcsolatokat. El is határoztam, hogy rendszeresen felhívom telefonon azokat a testvéreimet, akikkel nem találkozunk. Hiszen ha egymás felé sokkal több lépést teszünk, akkor ez magával hozza a környezetünk felé való nyitást is, mert ha a testvérek nagyon szeretik egymást, az feltűnik másoknak is, és kíváncsiak lesznek ránk.

* * *

Talán kevés szó esik az édesapákról, a családban betöltött nélkülözhetetlen szerepükről. Főként azt felejtjük el, hogy ők is szívükben hordozzák feleségük, gyermekeik sorsát, csak talán kifelé ezt kevésbé mutatják. Csernus László többgyermekes családapa is a szív gondolataival kezdi, amikor "leltárt" készít a jelen és a várható jövő örömeiről, gondjairól.

- A várakozást mindig a remény táplálja. Életemben mindig fontos szerepe volt a reménynek, ami együtt jár a hittel és a szeretettel. E három egymás nélkül nem létezik. Azt szeretném, ha családi életemben, tágabb közösségemben mindhárom áthatná az elkövetkezendő esztendőt.

Családunkat az elmúlt év egészségileg és így lelkileg megterhelte. A jövőtől azt remélem, hogy lélekben megerősödve és egészségesen éljük meg azt. A példaadás különösen fontos számomra. Habár tudom: a családban vidámságot, boldogságot sugározni, ezért tenni, néha nagyon nehéz.

Azt várom a mindennapoktól, hogy feleségemmel nap mint nap megéljük a házasságot mint szentséget, és benne az "egy test, egy lélek" misztériumát. A gyermekeinket, akiket Isten ránk bízott, olyan légkörben tudjuk nevelni, amelyben ők is megtapasztalják a szeretet sokszínűségét és pótolhatatlanságát.

A munkám szempontjából a következő esztendő meghatározó lesz. Ekkor kell az elmúlt négy év munkájának gyümölcsét learatni. Remélem, hogy 2002 az álmok megvalósulását és a sikert hozza meg számomra, amely hosszú távon nemzetünk - szellemi, erkölcsi - fejlődését is biztosíthatja. Komoly feladat lesz a családomra és a munkámra fordított idő megfelelő arányát megtalálni.

Kápolnai közösségünkben megújulási folyamat indult el. Nagyon remélem, hogy nem fullad ki ez a lendület, és a következő évet is jellemzi majd.

Nekem ezek a terveim 2002-ben. Ehhez kérem a Szentlélek segítő kegyelmét és ahhoz, ha mégsem így lesz, akkor örömmel el tudjam fogadni azt.

* * *

Ahhoz, hogy valakiből kiművelt emberfő legyen, előbb még keresztül kell vergődnie a kamaszkoron. A középiskola utolsó éve több szempontból is kihívást jelent a diákok számára. Kollár Zsófia gimnazista vall reményeiről, félelmeiről.

- A következő évtől leginkább tanulmányi sikereket várok. Ez elsősorban az érettségit és a felvételit jelenti. Azután már egy kicsit jobb lesz, mert zömében olyan dolgokat fogok tanulni, amik érdekelnek is. Ugyanakkor egy kicsit kettős érzésem van ezzel az "egyetemesdivel" kapcsolatban, mert az a remek osztályközösség, ahová tartozom, meg fog szűnni, és csak ritkán fogom látni a jól megszokott arcokat.

A másik, amit várok, és szerintem az újdonság erejével fog hatni, az a választás lesz. Igen érdekes dolog, ha az ember már egy kicsit beleszólhat a körülötte történő dolgokba, és nem csak szemléli azokat.

Ha már teljesítettem a kötelességeimet, akkor szeretném, ha valami jó buli is lenne a nyáron. Persze az a jó buli év közben is jöhet, csak akkor egy kicsit talán nehezebb beilleszteni a mindennapi teendők sorába.

Főleg az első vizsgaidőszak látszik egy kicsit rémisztőnek, de talán ahogy közelebb kerül, ez az érzés is alábbhagy. Az utolsó vágyam az, hogy a jövő év végén én mehessek el Taizébe találkozni!

* * *

Anyának lenni elsősorban ajándék, de szép és nehéz feladat is egyben. Reméljük, ma még nem tűnik kuriózumnak egy várandós édesanya, aki őszintén felmérve áldott állapotát és az elkövetkező év teendőit, bátran, Istenben bízón tud a jövőbe tekinteni. Roska Zsófia második gyermekét várja.

- A 2002. év számomra elsősorban második kisbabánk születésének csodáját jelenti. Az ő érkezésére talán tudatosabban készülök, mint annak idején a most másfél éves kislányoméra, hiszen már tudom, mit várok. Az igazat megvallva félek a szüléstől, mivel már van tapasztalatom arról, milyen emberfeletti erőre lesz szükségem; ugyanakkor egyre jobban vágyom arra, hogy végre magamhoz öleljem őt, akivel már nyolc hónapja a legszorosabb kapoccsal vagyunk összekötve, egy életre. Kicsit tartok attól, hogy pici lányom mit fog szólni ahhoz, hogy már nemcsak ő létezik számunkra, és el sem tudom képzelni, hogy az első hetek éjszakázásainak eredményeképpen fellépő fáradtság mellett hogyan zajlanak majd a napok: a főzés, a játszótéren való levegőzés, a szoptatás ideje alatti, mindkét gyermekre való koncentrálás és a férjemmel való esti fontos beszélgetések, a rá való igazi odafigyelés. Mindezzel együtt nagyon várom már az új évet, és hiszem, hogy a jó Isten kegyelme és szeretete fog segíteni és vezetni bennünket.

Összeállította: Körössy László

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu