Életige 2002. január

"Nálad van az élet forrása."

Ebben a hónapban minden keresztény meghívást kap, hogy imádkozzék az egységért, ezért választottuk ki a 36. zsoltárból Isten egy Igéje (Zsolt 36,10), hogy a hónap során erről elmélkedjünk, és ezt éljük. A Szentírásnak ez az Igéje valami olyan fontosat és életbe vágót közöl, ami a megbékélés és a közösség megélésének eszközévé teheti a keresztényeket. Első mondanivalója számunkra, hogy az életnek egyetlen forrása van: Isten. Tőle, teremtő szeretetéből születik a világegyetem, melyet otthonul ad az embernek.

Ő adja az ajándékokkal teli életet nekünk. A zsoltár írója, aki ismeri a sivatag kietlen sivárságát, és tudja, hogy mit jelent egy forrás, amely körül virágzik az élet, nem is találhatott volna szebb hasonlatot arra, hogy megénekelje a teremtett világot, amely - mint egy folyó - Isten öléről fakad.

Ezért tör fel lelkéből a dicséret és a hála himnusza. Ez az első lépés, melyet meg kell tennünk, az első tanítás, amit megérthetünk a zsoltár szavaiból: dicsőíteni Istent és hálát adni neki művéért, a kozmosz csodáiért és az élő emberért, aki az ő dicsősége és az egyetlen teremtmény, aki képes ezt mondani neki:

"Nálad van az élet forrása."

De az Atya szeretete nagyobb volt annál, semhogy megelégedett volna az Ige kimondásával, amely által mindent megteremtett. Azt akarta, hogy Igéje magára öltse a mi testünket. Isten, az egyetlen igaz Isten, emberré lett Jézusban, és elhozta a földre az élet forrását.

Minden jónak, minden létezésnek és minden boldogságnak a kútfeje közénk jött, hogy velünk éljen. "Én azért jöttem - mondja Jézus -, hogy életük legyen, és bőségben legyen" (Jn 10,10). Betöltötte önmagával létünk minden pillanatát és területét, és mindig velünk akar maradni, hogy a legkülönbözőbb színek alatt is felismerhessük és szerethessük őt.

Néha azt gondoljuk, hogy milyen jó lett volna Jézus idejében élni! Pedig az ő szeretete megtalálta annak módját, hogy itt maradhasson, és nem csak Palesztina egy eldugott zugában, hanem a föld minden pontján. Itt maradt az eucharisztiában, amint azt megígérte: belőle táplálkozhatunk, és általa újíthatjuk meg életünket.

"Nálad van az élet forrása."

Egy másik forrás, ahonnan Isten jelenlétének élő vizéből meríthetünk: a testvér. Amikor szeretjük velünk és mellettünk élő felebarátainkat, különösen a rászorulókat, ne gondoljuk, hogy jót teszünk velük. Inkább ők azok, akik jót tesznek velünk, hiszen Istent adják nekünk. Mivel Jézust szeretjük bennük - "éhes voltam..., szomjas voltam..., vándor voltam..., börtönben voltam..." (vö. Mt 25,31-40) - cserébe az ő szeretetét és életét kapjuk, melynek ő maga a forrása, aki jelen van minden testvérünkben.

Bővizű forrás Isten bennünk lakó jelenléte is. Ő mindig szól hozzánk, és rajtunk múlik, hogy hallgatunk-e hangjára, mely megegyezik lelkiismeretünk szavával. Minél inkább megpróbáljuk szeretni Istent és a felebarátot, annál erősebbé válik az ő hangja, kiemelkedve minden más hang közül. De van egy különleges alkalom, amikor mindennél jobban meríthetünk bennünk való jelenlétéből: amikor imádkozunk, és így közvetlen kapcsolatunk mélyére akarunk hatolni vele, aki lelkünkben lakozik. Olyan, mint egy mélyben csörgedező patak, mely nem apad el soha, mely mindig rendelkezésünkre áll, mely minden pillanatban szomjunkat olthatja. Elegendő egy pillanatra összeszedetten bezárnunk lelkünk kapuit, hogy megtaláljuk ezt a forrást, akár egy kiszáradt sivatag kellős közepén is. Akkor rátalálunk a vele való egységre, melyben megérezzük, hogy nem vagyunk többé egyedül, hanem ketten vagyunk: ő énbennem, és én őbenne. Ugyanakkor - az ő ajándékaként - mégis egy vagyunk, miként a víz egy a forrással, vagy a mag egy a virággal.

A keresztények egységéért végzett imahéten ez a zsoltárból származó Ige emlékeztessen arra bennünket, hogy egyedül Isten az élet, azaz a teljes lelki közösség, béke és öröm forrása. Minél inkább ebből a forrásból, ebből az élő vízből, az ő Igéjéből merítünk életet, annál közelebb kerülünk egymáshoz, hogy testvérekként élhessünk. És akkor valóra válik a zsoltár folytatása: "A te fényedben látjuk a világosságot" - azt a fényt, amelyre az emberiség vár.

Chiara Lubich

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu