Timothy Radcliffe

Megbocsátani és bocsánatot nyerni

"...minden illesztési pontot átfestett arany színnel"

Mi a legfontosabb? A megbocsátást szeretném kiemelni: megbocsátani, és bocsánatot nyerni.

Először arra gondoltam, hogy egy lendületesebb dolgot választok, mint amilyen a szeretet, a reménység vagy a bátorság. A megbocsátás túl negatív benyomást kelthet, mint hogyha csak a bűnt hangsúlyoznánk. Végül kettős megfontolásból is a megbocsátást választottam. Mindenekelőtt azért, mert a Feltámadt Krisztus első igehirdetése is a megbocsátáshoz kötődött: "Vegyétek a Szentlelket, mindaz akinek megbocsátotok bocsánatot nyer". Ez a feltámadás üzenete. Másodszor azért választottam a megbocsátást, mert az nem csupán a bűnök eltörlésének eszköze, hanem Isten teremtő és felfrissítő szeretetének is jele, mely megújítja életünket.

Amikor Albániába mentem, hogy meglátogassam azokat a rendtársakat, akik a koszovói menekültek megsegítésén fáradoztak, ők elbeszélték nekem, hogy a menekülttáborok nemcsak a nyomorúság, hanem a megújult élet kibontakozásának helyei is. Három vallás találkozik a Balkánon: a katolicizmus, az ortodoxia és az iszlám. E vallások hívei az évszázadok során, gyakran változó szövetségekben küzdöttek egymás ellen. Jelenleg a menekülttáborokban a kiengesztelődés uralkodik, ami felér egy csodával. Az ott élők osztoznak egymás fájdalmában, és együtt imádkoznak. A Tirana külvárosában élő domonkos közösség három menekült családot fogadott be, kettő közülük katolikus, egy pedig muzulmán. Közösen étkeznek és mossák egymás szenynyesét. Még együtt nevetni is megtanultak. A megbocsátás igazi ereje nem egyszerűen abban áll, hogy fátylat terít a múltra, hanem, hogy képes megújítani az egyén életét.

Jézus a Szentlelkét ráleheli a tanítványokra, és a megbocsátás hatalmát adja nekik. Ugyanaz a kifejezés szerepel itt, mint a Teremtés könyvében, amikor Isten lelkét lehelte Ádámba, hogy életet adjon neki. Amikor megbocsátunk, részesülünk Isten teremtő hatalmában, mivel új életet adunk egymásnak. Isten a mi együttműködésünkre is számít, hogy megvalósuljon a jóság és az igazságosság világa, ahol minden embernek megvan a maga méltósága. A megbocsátás azon eszközök egyike, amelyek lehetővé teszik, hogy Isten teremtő művével együttműködjünk. A megbocsátással kölcsönösen életet adunk.

Olykor a legnehezebb nem is annyira másnak, mint önmagunknak megbocsátani. Vannak pillanatok, amikor mintha minden lehetőség bezárult volna, az életünk megreked egy holtponton. Úgy érezzük, tévedéseink börtönéből nem tudunk kilépni. De ha meg tudunk bocsátani önmagunknak, rájövünk arra, hogy szabadok vagyunk. Szabadok, hogy olyanok legyünk, amilyennek Isten akart bennünket. Képesek vagyunk rá, hogy megvizsgáljuk hibáinkat és megtaláljuk azok helyét Istenhez vezető utunkon. Ha meg tudok bocsátani önmagamnak, félelem nélkül tekinthetek mindarra, ami vagyok, mindarra, amit tettem.

A XVIII. században élt egy híres japán művész, Hokusai volt a neve. Megfestette egy vázára a japánok szent hegyének, a Fudzsijámának csodálatos képét. Egy napon valaki leejtette a vázát! A művész nagy türelemmel egybeillesztette a darabokat. És, hogy soha el ne felejtse azt az eseményt, amely törést hozott a váza életében, minden illesztési pontot átfestett arany színnel. A váza még szebb lett, mint azelőtt volt.

Egy barátom Istennek az életünkben működő kegyelméhez hasonlította ezt a történetet. Erőfeszítések, bukások, sebek szövik át éltünket. Isten megbocsátása nem törli el őket, nem tünteti fel úgy, mintha mi sem történt volna. Veszi mindazt, amik vagyunk és amik voltunk, mindazt, amit cselekedtünk, és megújítva ragyogó széppé alakítja, a váza megújult szépségéhez hasonlóvá.

(A szerző 2001-ig a domonkos rend generálisa volt. Írását a Les défis de l´Eglise au XXI-e siecle című könyvből vettük át - fordította Papp Tamás)

Ami a legfontosabb a harmadik évezred egyháza számára

Az ezredfordulón több neves teológust és egyházi személyt megkérdeztek, arról, hogy szerintük, a III. évezred kezdetén melyik az a legfontosabb dolog, vagy mai szóval kihívás, amely az Egyház előtt áll. A következő számokban közlünk néhányat a beérkezett válaszokból.

Aktuális Archívum Kapcsolatok Magunkról Impressum

Új Ember:hetilap@ujember.hu
Webmester: webmaster@storage.hu