|
![]() |
||||||
![]() |
![]() |
![]() |
Jöjj, hűséges szolgám, ülj asztalomhoz! Katona Lajos Imre nyugalmazott bátyai plébános a hűséget családjában, az anyatejjel szívta magába. Édesapja harminchét éves korában úgy nézett szembe a halállal, hogy tíz árvát hagy maga után. Végrendeletéből az Istenbe vetett bizalom békéje sugárzik: "Kedves Hitvesem! Habár porhüvelyemet visszaadtátok a földnek, egy pillanatra se gondold, hogy én távol vagyok tőletek. Légy erős, gondolj küzdelmes életünkre, és meríts erőt abból az igazságból, hogy veled az Isten! Gyermekeinket neveld istenfélőnek, erkölcsösnek, szorgalmasnak, szerénynek, és én hiszem, hogy boldogok lesznek. Nagyon fogom kérni a jó Istent, adja, hogy felneveld a legkisebbeket is, sőt adjon ezen túl hosszú és boldog életet. Adja, hogy örömed teljék gyermekeinkben és unokáinkban, mígnem újra egymásé leszünk az örök életben. Végül minden élő részére kijelenteni kívánom: hűséges hitves, szerető és erős házastárs és példás édesanya voltál. Ezért lehet erős a reményed, hogy Isten nem hagy el, de megáld." Ezt a végrendeletet és édesapja hozzá, a pécsi Szeráfi Kollégiumba írt leveleit nagybátyám hatvannégy éven át, egészen haláláig ereklyeként őrizte, erőt merített belőlük küzdelmes élete során. Teológiai tanulmányait betegsége miatt meg kellett szakítania. Budapesten a Pamutkikészítő Gyárban vállalt munkát, ahol ugyanolyan lelkiismeretesen dolgozott, ahogy előtte a teológiát tanulta. Az Úr hívó szava mindennél erősebb volt életében. Amikor a Kalocsai Főegyházmegyébe tüdőbetegsége miatt nem akarták visszavenni, sikeresen érvelt azzal, hogy az egészségére sokkal terhelőbb textilfestő munkában is helytállt. Így befejezhette teológiai tanulmányait, s 1954-ben pappá szentelték. Kispap korában egy lelkigyakorlaton följegyezte Prohászka szavait: "A diszpozíciót Isten kezéből, térden állva kell fogadni." Ehhez egész életében ragaszkodott, így szolgálta az Urat és a híveket káplánként 16 év alatt 9 helyen. 1970-től húsz éven át Bócsán működött plébánosként. Itteni életét egészen közelről láthattam, mert minden karácsonykor és húsvétkor lelkipásztori kisegítést vállaltam nála. Öt misézőhelyen biztosította híveinek a Jézussal való találkozást. Példamutató volt számomra, hogy mennyire tudott függetlenedni a látszattól, a "sikertől". Ha egy szentmisére csak három-négy hívő jött össze, azok számára is épp oly szeretettel, buzgósággal misézett, prédikált, mintha megtelt volna a kápolna. Természetesen ez csak a Mesterrel való egészen személyes szeretetkapcsolat által volt lehetséges. Ennek tanúi a hagyatékában talált, kopottra imádkozott zsolozsmáskönyvek. 1990-től 11 éven át Bátyán szolgálta tovább Krisztus egyházát, ahol azelőtt 35 évvel káplánként működött. Az egyházközség hívei, közöttük sok régi hittanosa szeretetükkel vették körül. Lajos atya megkapta a legnagyobb kegyelmet, a jó halál kegyelmét, tudatosan készült a Jézussal való találkozásra. Ő olyan kincseket gyűjtött, melyeket a rozsda és a moly meg nem emészthet, szerény földi örökségével a bátyai templomot és az egyházmegyét gazdagította. Sok szenvedéséhez az oltáriszentségből merített erőt. Utolsó napjaiban is többször meglátogattam, s az ekkor mondott szavai végig fogják kísérni életemet. Nem sokkal a halála előtt megkérdezte öccsétől, Katona István püspök atyától: "Hol van a mama?" Amikor azt a választ hallotta, hogy a "A mennyországban van, s oda várja a gyermekeit", csodálatos békesség jelent meg az arcán. A földi élet adventje után Lajos atya az örvendező vasárnapot követő éjszaka hazatalált. Hisszük, hogy Jézus közelében fogadta őt édesapja, az utolsó napjaiban emlegetett "mama" és tizenegy éve elhunyt nővére: Juliska, az én édesanyám. Mint a legidősebb fiúnál, időről időre Imre bátyámnál gyűlt össze a "Katonák" nagy családja. Most azt reméljük, hogy odaát jár közben családtagjaiért, híveiért; és ott készíti azt a találkozást, amelyet már többé nem zavar meg sem gyász, sem könny, sem fájdalom, mert a mindvégig hűségeseknek maga Isten lesz örök jutalmuk. Farkas István SchP
|
![]() |
![]() |
|
![]() |
Új Ember:hetilap@ujember.hu
|